P. Bak János 21 festménye a Répce Galérián

Huszonegy festmény a legújabb látnivaló a Nyitott Tér Kulturális Egyesület Répce Galériáján. Annak a P. Bak Jánosnak a műveiből rendeztek emlékkiállítást, aki száz esztendeje született, s akinek a centenáriumáról sajnálatos módon megfeledkeztek az egyébként erre is hivatott országos és vidéki múzeumok, intézmények. Ám hogy mégse merül feledésbe az évforduló, az a bajai és a szolnoki művésztelep életében kiemelkedő érdemeket szerzett festő fiának köszönhető, aki több tárlatból álló sorozatot szervezett, s ezt zárja le a répcelaki kiállítás – mondta Salamon Nándor művészettörténész a minapi tárlatnyitón. A művészeti író a festőművész életútjáról is beszélt. P. Bak János – akinek a neve előtt a P betű a szülőhely, Pázmándfalu iránti ragaszkodását jelzi – tehetsége korán kitűnt; a tanítója meggyőzte a szülőket, hogy ne engedjék elkallódni. Így került a győri Pandúr Józsefhez, akit templomi festőként említenek, de akadémiát végzett, kiállító művész volt. Később Szőnyi István, Glatz Oszkár, Rudnay Gyula egyengette az útját. 1937-ben kézbe vehette a diplomáját, s rögtön elnyerte a Rotary Club kiállítási nagydíját. Jelentős fordulat 1946-ban következett be az életében. Bajára költözött, ahol szeretett mestere, Rudnay Gyula szabadiskolát, művésztelepet szervezett. Mivel sokat volt távol, a vezetést legkedvesebb tanítványára ruházta. P. Bak János a tisztséggel járó feladatok mellett alakrajzot és művészettörténetet tanított ott. Tanítványai közül Salamon Nándor kettőt említett: a közelmúltban elhunyt Kossuth díjas Udvardi Erzsébetet, és a szombathelyi főiskola rajz tanszékén oktató érdemes művészt, Szurcsik Jánost.

P. Bak János minden műfajban, technikában otthonos volt – szögezte le Salamon Nándor. Tájképei, életképei mellett a lélek mélységét kutató portréi és remek női aktjai fémjelzik a tehetségét. .A répcelaki tárlat meggyőzően szemlélteti sokoldalú témaválasztását, festészetének rokonszenves vonásait és magas fokú mesterségbeli tudását.