A Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében látható Polgár Csaba műve

A sárvári Nádasdy-vár Galeria Arcis kiállítótermében mutatták be Polgár Csaba képzőművész Katyni lepel című alkotását, amely a lengyelországi Lódzban megrendezett 14. textiltriennálén (2013) elnyerte a nemzetközi zsűri díját. A mély érzelemmel megalkotott textil erős érzelmeket is kelt: a Lódzi kiállításon minden lengyelnek elszorult a szíve a fájdalom átérzésében tanúsított igaz baráti magatartást látva. Nem kevésbé hat azonban Magyarországon is, ezt bizonyítja a lepelre helyezett virág a sárvári kiállításon.

A 12 négyzetméteres sötét textil fák sziluettjeit ábrázolja, szellemalakokat, sírgödröt, falmaradványokat. A katyni erdőben legyilkolt emberekre csak a kabátgombok utalnak. Polgár Csaba korabeli katonagombok alapján készíttette ezeket a fémgombokat, pontosan 73 darabot szórt szét a vászon alján (mert tavaly volt a tömegmészárlás 73. évfordulója).

1940. április 10-én gyilkolták le az oroszok a katyni erdőben a teljes lengyel vezetést, több száz katonatisztet és értelmiségit. Még a háború idején a németek tettek jelentéseket ezekről a tömegsírokról, de aztán hallgatni kellett, mert Lengyelország bekerült a szocialista táborba.

– Elhittük a katyni aljasságról, tömeggyilkosságról, hogy a nácik cselekedték. De nem merült föl bennünk kétely akkor sem, amikor kiderült: a bolsevikok tették. Mert tudjuk, mert bizonyosságunk van róla, a totális rendszerek, a türanniák mindenütt mindenre képesek – mondta Fábián László író a kiállításon, amelyen részt vett dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter is.

– Most zaklatottan szorongunk a fekete lepel előtt az emlékezés mély szomorúságában, az évtizedeket késlekedett, mindmáig égbekiáltó fölháborodás nehezen csillapuló riadalmában. A vászon – nem, nem gyolcs – címéből és megpillantásából azonnal értjük, miről van szó, mivel nézünk most szembe. Vettük a fölszólítást, az alkotói fölütést, terelgetést, magunkba fordulunk lelkünk megvizsgálására, hiszen bűn súlya, halálos vétek súlya nehezedik ránk, noha nem vagyunk elkövetők, ám igenis (öntudatlan?) elviselők, magunk sem ismerjük, miféle lelki zugainkban vannak ott, de léteznek az efféle gaztettek kísértetei, és ne szépítsük semmiképpen tragédiának a megbocsáthatatlan aljasságot, ha csak amiatt nem, mivel elviseltük és mert megfertőződtünk általa – fogalmazott az író, rámutatva: a mű egyben halotti lepel, habár ténylegesen sosem takarta a legyilkoltak testét. A magyar művész szakralitásra méltó tárgyi emléket ajánlott föl, mementót, amely a két nemzet, a lengyel és a magyar sorsközösségére is figyelmeztet.

A katyni erdőben történt gyilkosság napja kettős gyásznap a lengyelek életében. Mert 70 évvel a mészárlás után, 2010. április 10-én lezuhant az emlékezni induló lengyel vezetést szállító repülőgép, az államfő, Lech Kaczynski is meghalt a szerencsétlenségben.

Rejtélyes időpontegyezés. A rejtély jelei mutatkoznak Polgár Csaba textilművén is. Fábián László szerint „olvasatuk egyre nehezebb, jelentésük mindinkább a vállalhatatlan múltba vész. A titkok esztétikája kínálja föl nekünk a késlekedő megfejtéseket, feketéből lassan szürkére váltó gyász nyugtalanító szembenézését: ez megtörténhetett, ez is megtörtént, ha nem leszünk szilárdabbak a bűnnel szemben, bármikor megtörténik újra..."

(Katyn – tömeggyilkosság, politika, erkölcs címmel április 10-én, csütörtökön 17 órakor nyílik dokumentumkiállítás a Szombathelyi Képtárban.)