Nem készült hivatalnoknak - Mindig a segítő szándék vezette Sütő Károly sárvári aljegyzőt

Nem készült hivatalnoknak, a véletlen sodorta az államigazgatásba, kezdi több mint négy évtizedes pályafutásának történetét Sütő Károly. A pecöli tanácsnál kezdett 1972-ben pénzügyi előadóként, aztán ott hamar rájött, hogy nem akar már sehol máshol dolgozni, kizárólag a közigazgatásban. Ez akkor sem változott, mikor városnál, járásnál, vagy a megyénél tevékenykedett. Minden beosztásában az az érzés vezette, hogy segíteni tudjon az embereken - találgatja ragaszkodásának az okát. Ez a motiváció vezette karrierjének szamárlétráján lépésről lépésre előre, míg húsz esztendeje meg nem állapodott Sárvár aljegyzői posztján.

- Sok ágra visszamenőleg iparos családból származom. Minden ősöm mesterember volt mind anyai, mind apai ágon. Úgy nevelődtem, hogy én viszem tovább az ipart, és soha fel sem merült, hogy bürokrata legyen belőlem. A véletlenek játszottak közre, mikor befejeztem a közgazdasági szakközépiskolát. Egy buli miatt nem mentem el felvételizni a kiszemelt felsőoktatási intézménybe. Ezen túlesve leérettségiztem. Rá egy napra a pecöli közös tanács vb-titkára megkeresett, hogy sürgősen, másnapra kell neki egy közgazdasági végzettségű ember pénzügyi előadónak. A nyár is kimaradt: a pecöli közös tanácson találtam magam, mint ügyintéző - idézi pályája indulását a kitüntetett.

A kisközségi hivatalban töltött idő egész karrierjére rányomta a bélyegét. Nagyon fontos dolognak tartja Sütő Károly, hogy az ember bejárja a maga útját. Helyteleníti, hogy a főiskolákról kikerült „gyerekek” egyből főhatóságoknál, minisztériumoknál és középszintű szervezeteknél helyezkednek el. Mindig azt tapasztalta, hogy lelkiismeretesebb és nagyobb hivatástudatú az, aki lent kezdi. Ugyanis egy kistelepülésen is azok a gondok fordulnak elő, mint egy nagyobb városban. A kicsi hivatal azonban nem tud szakosodni. Tehát aki ott tevékenykedik, annak - ha nem is aprólékossággal - de sokkal több mindenhez kell értenie - teszi hozzá a vidéki gyakorlat fontosságához.

Sárvárra 1979-ben került, a tanács szervezési és jogi osztályára előadónak. Közben folytatta a buli miatt abbamaradt tanulást: 1982-ben végzett az Államigazgatási Főiskolán, igazgatásszervező lett. Egy ideig párhuzamosan dolgozott a járási és a városi tanácson, a gyámügyön. Aztán átkerült a járási hivatalba gyámügyi főelőadóként, majd a járások 1984-es megszüntetésével vissza a városhoz - meséli a már akkor sem egyszerű közigazgatási átszervezések keringőit.

- Egy évig nappalis főiskolás voltam, majd házasságkötésem után levelezős. Az első év végén a sárvári városi tanácshoz kerültem szakmai gyakorlatra. Az egy hónapig ott végzett munkám elnyerte a vb-titkár tetszését, és az akkor éppen betegállományban lévő szervezési és jogi osztályvezető döntését ki sem kérve felvett. A visszatért osztályvezető megharagudott és kijelentette, hogy neki nem vagyok szívesen látott vendég. Becsültem az őszinteségét. Ám hamarosan megváltozott a véleménye. Így neki köszönhettem, hogy később az ő utódja lettem. Később megüresedett a járási hivatal gyámügyi előadói helye, ahol pontosan kétszer annyi fizetést ajánlottak, mint amennyi addig nekem volt a városi tanácsnál. Ötezer forinttal kerültem oda, ami akkor úri másodfoknak számított. A járási hivatal megszűntével visszakerültem ide Sárvárra - szól a későbbi aljegyző kalandozásának kora.

Ami aztán le is zárult, mert ettől fogva már csak az elnevezések változtak, a sárvári helyszín nem. 1987-ben szervezési és jogi osztályvezető, a rendszerváltás után a Sárvári Polgármesteri Hivatal Titkárságának irodavezetője, majd 1996-tól aljegyző a megbízatása. Az aljegyzői munka lényegét úgy foglalja össze: elsődleges feladata a jegyző helyettesítése, hisz 4 ezer önkormányzati hatáskörről és feladatról van szó.

A munkával kiérdemelt elismerésről Sütő Károly így vélekedik: egyetlen ember nagyon nehezen tud kifejteni olyan tevékenységet, amire felfigyeljenek. Mint mondja: - A kitüntetés szól a vezetőimnek és a munkatársaimnak is, hisz mindannyian ugyanabban a közösségben dolgozunk.