Három veterán Eb-arany

Harmincnyolc ország több mint négyezer atlétája állt rajthoz a poznani 15. veterán Európa-bajnokságon. Magyarországot ötvenen képviselték, ebből hatan voltak vasi kötődésűek. A 42 éves sárvári tízpróbázó, Márczi Győző (Sárvári Kinizsi), a Savaria Veterán Atlétikai Klubból a 46 éves szombathelyi magasugró, Vörös András, illetve két sprinter, Loki Tamásné (70) és Haraszti Lídia (65), valamint a gerelyhajító Velancsics Katalin (50). A hölgyek viszont nem Vasban élnek. Két gyaloglószámban, 5 és 20 kilométeren is rajthoz állt a 45 éves szombathelyi Major Ferenc.

A 40-45 évesek kétnapos tízpróba-küzdelmének 13-an vágtak neki, köztük Márczi Győző, aki 13 autózás után este kilencre ért Poznanba, s másnap reggel 9-kor már rajthoz is kellett állnia. Ám így is öt számban ért el egyéni csúcsot, illetve a megszerzett 5432 pont is a legjobbja, amivel alig maradt le a bronzéremről, negyedik lett. Részeredményei 100 m 12,58 mp, távolugrás 5,22 m (egyéni csúcs), súlylökés 11,01 (egyéni csúcs), magasugrás 1,56 m (egyéni csúcs), 400 m 59,21 mp (egyéni csúcs), 110 m gát 19,02 mp (egyéni csúcs), diszkoszvetés 30,40 m, rúdugrás 3,60 m, gerelyhajítás 33,18 m, 1500 m 523,41 perc.

- Látatlanban kiegyeztem volna a negyedik hellyel, de most bosszant, hogy csupán 8 ponttal csúsztam le a dobogóról - értékelte teljesítményét Márczi Győző, aki húsz évvel ezelőtt indult ezt megelőzően utoljára tízpróba-versenyen. Akkoriban rúdugró volt a Haladásnál, ám amikor a klub utolsó rúdja is eltörött, az ő atléta-pályafutása is véget ért; kézilabdázó lett. Veteránként először a rúdugrást elevenítette fel, és most a tízpróbába is belevágott. - A diszkosz és a gerely gyengébben sikerült, s bár rúdugrásban én voltam a legjobb, 20-30 centi bennem maradt, mert kölcsönrúddal versenyeztem, miután az enyém egy hónapja eltörött.

Vörös András a tavalyi világbajnokság bronzérmeseként érkezett, de itt volt az akkor 1,93-dal ezüstérmes, belga De Roose is. Összesen 22-en indultak, a belgával együtt a jobbik csoportban ugrottak. Vörös András rögzítőkötéssel, hiszen a civilben elszenvedett bokasérülése még nem jött teljesen rendbe. A kezdőmagasság 1,55 volt, innen ötcentinként emeltek. 1,80-nál még hatan versenyben voltak egy német, két olasz, egy szlovák, a belga és a szombathelyi magasugró - utóbbinak csak másodikra sikerült. Az 1,85-re pedig már csak négyen maradtak. Elsőként Vörös ugorhatott egy jól összefogott, energikus roham után magabiztosan vitte át ezt a magasságot, s ez meg is zavarta riválisait. A belgának másodikra, a szlovák Vozarnak csak harmadikra lett meg - így alakult ki a végeredmény. A 46 éves sportember még az 1,90-nel is megpróbálkozott; biztató kísérlet volt, csak nagyon kevés hiányzott.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

A 40-45 évesek kétnapos tízpróba-küzdelmének 13-an vágtak neki, köztük Márczi Győző, aki 13 autózás után este kilencre ért Poznanba, s másnap reggel 9-kor már rajthoz is kellett állnia. Ám így is öt számban ért el egyéni csúcsot, illetve a megszerzett 5432 pont is a legjobbja, amivel alig maradt le a bronzéremről, negyedik lett. Részeredményei 100 m 12,58 mp, távolugrás 5,22 m (egyéni csúcs), súlylökés 11,01 (egyéni csúcs), magasugrás 1,56 m (egyéni csúcs), 400 m 59,21 mp (egyéni csúcs), 110 m gát 19,02 mp (egyéni csúcs), diszkoszvetés 30,40 m, rúdugrás 3,60 m, gerelyhajítás 33,18 m, 1500 m 523,41 perc.

- Látatlanban kiegyeztem volna a negyedik hellyel, de most bosszant, hogy csupán 8 ponttal csúsztam le a dobogóról - értékelte teljesítményét Márczi Győző, aki húsz évvel ezelőtt indult ezt megelőzően utoljára tízpróba-versenyen. Akkoriban rúdugró volt a Haladásnál, ám amikor a klub utolsó rúdja is eltörött, az ő atléta-pályafutása is véget ért; kézilabdázó lett. Veteránként először a rúdugrást elevenítette fel, és most a tízpróbába is belevágott. - A diszkosz és a gerely gyengébben sikerült, s bár rúdugrásban én voltam a legjobb, 20-30 centi bennem maradt, mert kölcsönrúddal versenyeztem, miután az enyém egy hónapja eltörött.

Vörös András a tavalyi világbajnokság bronzérmeseként érkezett, de itt volt az akkor 1,93-dal ezüstérmes, belga De Roose is. Összesen 22-en indultak, a belgával együtt a jobbik csoportban ugrottak. Vörös András rögzítőkötéssel, hiszen a civilben elszenvedett bokasérülése még nem jött teljesen rendbe. A kezdőmagasság 1,55 volt, innen ötcentinként emeltek. 1,80-nál még hatan versenyben voltak egy német, két olasz, egy szlovák, a belga és a szombathelyi magasugró - utóbbinak csak másodikra sikerült. Az 1,85-re pedig már csak négyen maradtak. Elsőként Vörös ugorhatott egy jól összefogott, energikus roham után magabiztosan vitte át ezt a magasságot, s ez meg is zavarta riválisait. A belgának másodikra, a szlovák Vozarnak csak harmadikra lett meg - így alakult ki a végeredmény. A 46 éves sportember még az 1,90-nel is megpróbálkozott; biztató kísérlet volt, csak nagyon kevés hiányzott.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

A 40-45 évesek kétnapos tízpróba-küzdelmének 13-an vágtak neki, köztük Márczi Győző, aki 13 autózás után este kilencre ért Poznanba, s másnap reggel 9-kor már rajthoz is kellett állnia. Ám így is öt számban ért el egyéni csúcsot, illetve a megszerzett 5432 pont is a legjobbja, amivel alig maradt le a bronzéremről, negyedik lett. Részeredményei 100 m 12,58 mp, távolugrás 5,22 m (egyéni csúcs), súlylökés 11,01 (egyéni csúcs), magasugrás 1,56 m (egyéni csúcs), 400 m 59,21 mp (egyéni csúcs), 110 m gát 19,02 mp (egyéni csúcs), diszkoszvetés 30,40 m, rúdugrás 3,60 m, gerelyhajítás 33,18 m, 1500 m 523,41 perc.

- Látatlanban kiegyeztem volna a negyedik hellyel, de most bosszant, hogy csupán 8 ponttal csúsztam le a dobogóról - értékelte teljesítményét Márczi Győző, aki húsz évvel ezelőtt indult ezt megelőzően utoljára tízpróba-versenyen. Akkoriban rúdugró volt a Haladásnál, ám amikor a klub utolsó rúdja is eltörött, az ő atléta-pályafutása is véget ért; kézilabdázó lett. Veteránként először a rúdugrást elevenítette fel, és most a tízpróbába is belevágott. - A diszkosz és a gerely gyengébben sikerült, s bár rúdugrásban én voltam a legjobb, 20-30 centi bennem maradt, mert kölcsönrúddal versenyeztem, miután az enyém egy hónapja eltörött.

Vörös András a tavalyi világbajnokság bronzérmeseként érkezett, de itt volt az akkor 1,93-dal ezüstérmes, belga De Roose is. Összesen 22-en indultak, a belgával együtt a jobbik csoportban ugrottak. Vörös András rögzítőkötéssel, hiszen a civilben elszenvedett bokasérülése még nem jött teljesen rendbe. A kezdőmagasság 1,55 volt, innen ötcentinként emeltek. 1,80-nál még hatan versenyben voltak egy német, két olasz, egy szlovák, a belga és a szombathelyi magasugró - utóbbinak csak másodikra sikerült. Az 1,85-re pedig már csak négyen maradtak. Elsőként Vörös ugorhatott egy jól összefogott, energikus roham után magabiztosan vitte át ezt a magasságot, s ez meg is zavarta riválisait. A belgának másodikra, a szlovák Vozarnak csak harmadikra lett meg - így alakult ki a végeredmény. A 46 éves sportember még az 1,90-nel is megpróbálkozott; biztató kísérlet volt, csak nagyon kevés hiányzott.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

- Látatlanban kiegyeztem volna a negyedik hellyel, de most bosszant, hogy csupán 8 ponttal csúsztam le a dobogóról - értékelte teljesítményét Márczi Győző, aki húsz évvel ezelőtt indult ezt megelőzően utoljára tízpróba-versenyen. Akkoriban rúdugró volt a Haladásnál, ám amikor a klub utolsó rúdja is eltörött, az ő atléta-pályafutása is véget ért; kézilabdázó lett. Veteránként először a rúdugrást elevenítette fel, és most a tízpróbába is belevágott. - A diszkosz és a gerely gyengébben sikerült, s bár rúdugrásban én voltam a legjobb, 20-30 centi bennem maradt, mert kölcsönrúddal versenyeztem, miután az enyém egy hónapja eltörött.

Vörös András a tavalyi világbajnokság bronzérmeseként érkezett, de itt volt az akkor 1,93-dal ezüstérmes, belga De Roose is. Összesen 22-en indultak, a belgával együtt a jobbik csoportban ugrottak. Vörös András rögzítőkötéssel, hiszen a civilben elszenvedett bokasérülése még nem jött teljesen rendbe. A kezdőmagasság 1,55 volt, innen ötcentinként emeltek. 1,80-nál még hatan versenyben voltak egy német, két olasz, egy szlovák, a belga és a szombathelyi magasugró - utóbbinak csak másodikra sikerült. Az 1,85-re pedig már csak négyen maradtak. Elsőként Vörös ugorhatott egy jól összefogott, energikus roham után magabiztosan vitte át ezt a magasságot, s ez meg is zavarta riválisait. A belgának másodikra, a szlovák Vozarnak csak harmadikra lett meg - így alakult ki a végeredmény. A 46 éves sportember még az 1,90-nel is megpróbálkozott; biztató kísérlet volt, csak nagyon kevés hiányzott.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

- Látatlanban kiegyeztem volna a negyedik hellyel, de most bosszant, hogy csupán 8 ponttal csúsztam le a dobogóról - értékelte teljesítményét Márczi Győző, aki húsz évvel ezelőtt indult ezt megelőzően utoljára tízpróba-versenyen. Akkoriban rúdugró volt a Haladásnál, ám amikor a klub utolsó rúdja is eltörött, az ő atléta-pályafutása is véget ért; kézilabdázó lett. Veteránként először a rúdugrást elevenítette fel, és most a tízpróbába is belevágott. - A diszkosz és a gerely gyengébben sikerült, s bár rúdugrásban én voltam a legjobb, 20-30 centi bennem maradt, mert kölcsönrúddal versenyeztem, miután az enyém egy hónapja eltörött.

Vörös András a tavalyi világbajnokság bronzérmeseként érkezett, de itt volt az akkor 1,93-dal ezüstérmes, belga De Roose is. Összesen 22-en indultak, a belgával együtt a jobbik csoportban ugrottak. Vörös András rögzítőkötéssel, hiszen a civilben elszenvedett bokasérülése még nem jött teljesen rendbe. A kezdőmagasság 1,55 volt, innen ötcentinként emeltek. 1,80-nál még hatan versenyben voltak egy német, két olasz, egy szlovák, a belga és a szombathelyi magasugró - utóbbinak csak másodikra sikerült. Az 1,85-re pedig már csak négyen maradtak. Elsőként Vörös ugorhatott egy jól összefogott, energikus roham után magabiztosan vitte át ezt a magasságot, s ez meg is zavarta riválisait. A belgának másodikra, a szlovák Vozarnak csak harmadikra lett meg - így alakult ki a végeredmény. A 46 éves sportember még az 1,90-nel is megpróbálkozott; biztató kísérlet volt, csak nagyon kevés hiányzott.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

Vörös András a tavalyi világbajnokság bronzérmeseként érkezett, de itt volt az akkor 1,93-dal ezüstérmes, belga De Roose is. Összesen 22-en indultak, a belgával együtt a jobbik csoportban ugrottak. Vörös András rögzítőkötéssel, hiszen a civilben elszenvedett bokasérülése még nem jött teljesen rendbe. A kezdőmagasság 1,55 volt, innen ötcentinként emeltek. 1,80-nál még hatan versenyben voltak egy német, két olasz, egy szlovák, a belga és a szombathelyi magasugró - utóbbinak csak másodikra sikerült. Az 1,85-re pedig már csak négyen maradtak. Elsőként Vörös ugorhatott egy jól összefogott, energikus roham után magabiztosan vitte át ezt a magasságot, s ez meg is zavarta riválisait. A belgának másodikra, a szlovák Vozarnak csak harmadikra lett meg - így alakult ki a végeredmény. A 46 éves sportember még az 1,90-nel is megpróbálkozott; biztató kísérlet volt, csak nagyon kevés hiányzott.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

Vörös András a tavalyi világbajnokság bronzérmeseként érkezett, de itt volt az akkor 1,93-dal ezüstérmes, belga De Roose is. Összesen 22-en indultak, a belgával együtt a jobbik csoportban ugrottak. Vörös András rögzítőkötéssel, hiszen a civilben elszenvedett bokasérülése még nem jött teljesen rendbe. A kezdőmagasság 1,55 volt, innen ötcentinként emeltek. 1,80-nál még hatan versenyben voltak egy német, két olasz, egy szlovák, a belga és a szombathelyi magasugró - utóbbinak csak másodikra sikerült. Az 1,85-re pedig már csak négyen maradtak. Elsőként Vörös ugorhatott egy jól összefogott, energikus roham után magabiztosan vitte át ezt a magasságot, s ez meg is zavarta riválisait. A belgának másodikra, a szlovák Vozarnak csak harmadikra lett meg - így alakult ki a végeredmény. A 46 éves sportember még az 1,90-nel is megpróbálkozott; biztató kísérlet volt, csak nagyon kevés hiányzott.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

- Nagyszerű érzés volt a dobogó tetején a magyar himnuszt hallgatni - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki tavaly, több mint két évtizedes szünet után szánta rá magát újra a magasugrásra. - Ekkorát mindenképpen szerettem volna ugrani, de az 1,90-ben is reménykedtem. Most mentálisan, fejben teljesen rendben voltam, egy hónap szabadságot vettem ki a verseny előtt. Igaz, főként futásokkal, erősítésekkel készültem, csak az elutazás előtti héten ugrottam először. A 46 évesen elért 1,85 egy aktív versenyzőnél 2,20-nak felel meg. Ám mivel én még min- dig csak fokozatosan edzegetek, úgy érzem, ennyi idősen is fejlődhetek, s gyor-sasági és technikai munkával elérhetem még az 1,90-et.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

Major Ferenc bár 45 éves, tulajdonképpen sohasem állt le, gyerekkorától aktívan gyalogol. Voltak már nagy sikerei a veteránversenyeken, Poznan előtt már hét vb- és Eb-érmet gyűjtött be, de arany eddig nem volt köztük.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.

- Rengeteget készültem, jó formában éreztem magam, és egy éremben reménykedtem. De hogy kettő lesz, és mindkettő arany, arra álmomban sem számítottam - mesélt az előzményekről a szombathelyi gyalogló, aki az 5 kilométeres távon 2332 perccel, a 20 km-en 147,00 órával utasította maga mögé a mezőnyt. - Sok ismeretlen ellenfél volt, és a rajt előtt csak annyit tudtam, hogy körülbelül hatunknak van hasonló nevezési ideje. Már az 5 km is egyértelmű volt, a harmadik kilométertől én vezettem, folyamatosan nőtt az előnyöm, az utolsó 1000 méterem volt a legerősebb. A 20 km-t délelőtt 11-kor indították, legalább 35 fokban. Mivel melegben készültem, tudtam, hogy nem szabad gyorsan kezdeni. Tizenkét km-nél volt egy ritmusváltás, amikor néhányan elléptünk, és a következő 3 km alatt további 500 méter előnyt szereztem, a kategóriámból senki sem tudott követni. Végre sikerült, és figyelmeztetés nélkül. Ez főleg a tavalyi fiaskó után esett jól, amikor is kizártak.