Hatos kvótás öröme

- Az elődöntőbe jutásért birkóztunk az amerikai Hewitt-tal, a harmadik menet végén jártunk, amikor ő egyértelműen kilépett, így nekem kellett volna a pontot kapni. Visszatáncolt a körön belülre, úgy került mögém; és már vége is volt a meccsnek. Mindenki reklamált - nemcsak a magyarok -, Gulyás István szövetségi kapitány kérte, hogy nézzék vissza az esetet videón, de nem tették, így én nem birkózhattam tovább. Ezért a malőrért persze az egyik szemem sír - mondta immár a Haladás birkózótermében Hatos Gábor, akinek hiányérzetén láthatóan felülkerekedik az öröme. Hisz a hetedik hely olimpiai kvótát is ért Magyarország számára. A birkózóknak négy lehetőségük van az ötkarikás kvalifikációra. A hét magyar szabadfogású közül egyedül Hatos Gábor tudott élni az elsővel. (A többiek a jövő évi Eb-n és két kvalifikációs tornán próbálkozhatnak újra.)

- Boldog vagyok, hogy sikerült megszerezni a pekingi kvótát, és hazahozhattam Vas megyének, Szombathelynek, Vépnek. Itt az eredménye annak a rengeteg munkának, amit elvégeztem. Ebben az évben alig voltam itthon. Egy-egy napra engedtek haza bennünk, anyu kimosta a holmimat, másnap pakolás, aztán indulás vissza az edzőtáborba. A felkészülési tornák nem sikerültek olyan jól, mint tavaly. Két kisebb olasz versenyt megnyertem, a Lengyel Nagydíjon ötödik lettem. A többin legfeljebb egy-két skalpot gyűjtöttem. Eléggé le voltam törve, de azt mondtam magamnak, nem baj, van még időm, még rá tudok tenni egy lapáttal. Talán így volt jó; amikor nagyon kellett, összejött. Az a tudat, hogy másodszor is olimpikon lehetek, illetve a sok gratuláció és szeretet, amit ezért kaptam, még jobban inspirál és erőt ad a pekingi felkészüléshez - mondta a hangyaszorgalmáról is híres 24 éves birkózó.

Az örömbe azért üröm is vegyül. Ahogy a Dobó SE-nél a kalapácsvető Pars Krisztián, úgy ő sem érti, hogy Szombathely önkormányzata nemzetközi sikerei ellenére miért nem támogatja a felkészülését. Hatos Gábornak 64 ezer forintos fizetése van a Haladásnál. Azért az durva, hogy közben akadnak olyan labdajátékosok, akik városi segítséggel egy hónap alatt keresnek annyit, mint ő egy év alatt - és ehhez nem kell sem nemzetközi porond, de akad, akinek még első osztályban való szereplés sem.

Veréb István, a Haladás-Force vezetőedzője sem repes az önkormányzat, illetve a klub érdektelenségétől. Mintha nem vennék észre, hogy a szabadfogású birkózás legeredményesebb, minden korosztályban nemzetközi sikerekkel rendelkező magyar szakosztálya lett az övék. Az idei junior Eb-bronz és -ötödik, illetve vb-hetedik helyezett tanítványait sem volt még módja a város illetékeseinek megdicsérni és megjutalmazni. Pedig rengeteget dolgoznak - sok más sportágbeli még elképzelni sem tudja, hogy ennyit is lehet. Nem akar segíteni senki a mostoha körülményeiken sem. A birkózóterem több helyen beázik, az alja rohad, vödrökkel próbálják felfogni a víz nagyját. Dohos szag terjeng, betört ablakok a mementói a focimeccsekre tévedt, magáról megfeledkezett szurkolóknak . De még meddig?