Remek eredmény, peches helyezés

Minden idők legszínvonalasabb férfi kalapácsvető világbajnoki döntőjének volt részese augusztus 27-én Oszakában Pars Krisztián. Soha nem dobtak még heten 80 méternél nagyobbat a nyolcas döntőben semmilyen világversenyen, s az eddigi 11 vb során csupán egyszer nem lett volna elég a Dobó SE válogatottjának mostani 80,93 métere a bronzéremhez (klubtársa Gécsek Tibor 1995-ben 80,98-dal lett harmadik. További érdekesség, hogy az eddigi 24 olimpiai kalapácsvető fináléból csupán kettőben kellett nagyobb eredmény a dobogós helyhez - 88-ban és 92-ben -, illetve a 19 Eb-ből egyen - 86-ban.) Most viszont ez az eredmény csak az ötödik helyet érte.

- Néhány napot aludva a történtekre; elégedett az ötödik hellyel, vagy maradt hiányérzete?

- Összességében elégedett lehetek. Egy világversenyen 81 méter közelében dobni, ráadásul egy fogós körben, nagyon jó teljesítmény - mondta Németh Pál mesteredző 25 éves tanítványa. - Annak is nagyon örülök, hogy utolsóra tudtam még javítani. Az eredmény tehát mindenképpen jó, csak a helyezéssel nem volt szerencsém. Fantasztikus verseny volt, ilyenre nem is emlékszem; mindenki nagyon erős volt és senki nem betlizett. S mi lett volna akkor, ha a kör még gyors is?!

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Néhány napot aludva a történtekre; elégedett az ötödik hellyel, vagy maradt hiányérzete?

- Összességében elégedett lehetek. Egy világversenyen 81 méter közelében dobni, ráadásul egy fogós körben, nagyon jó teljesítmény - mondta Németh Pál mesteredző 25 éves tanítványa. - Annak is nagyon örülök, hogy utolsóra tudtam még javítani. Az eredmény tehát mindenképpen jó, csak a helyezéssel nem volt szerencsém. Fantasztikus verseny volt, ilyenre nem is emlékszem; mindenki nagyon erős volt és senki nem betlizett. S mi lett volna akkor, ha a kör még gyors is?!

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Néhány napot aludva a történtekre; elégedett az ötödik hellyel, vagy maradt hiányérzete?

- Összességében elégedett lehetek. Egy világversenyen 81 méter közelében dobni, ráadásul egy fogós körben, nagyon jó teljesítmény - mondta Németh Pál mesteredző 25 éves tanítványa. - Annak is nagyon örülök, hogy utolsóra tudtam még javítani. Az eredmény tehát mindenképpen jó, csak a helyezéssel nem volt szerencsém. Fantasztikus verseny volt, ilyenre nem is emlékszem; mindenki nagyon erős volt és senki nem betlizett. S mi lett volna akkor, ha a kör még gyors is?!

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Összességében elégedett lehetek. Egy világversenyen 81 méter közelében dobni, ráadásul egy fogós körben, nagyon jó teljesítmény - mondta Németh Pál mesteredző 25 éves tanítványa. - Annak is nagyon örülök, hogy utolsóra tudtam még javítani. Az eredmény tehát mindenképpen jó, csak a helyezéssel nem volt szerencsém. Fantasztikus verseny volt, ilyenre nem is emlékszem; mindenki nagyon erős volt és senki nem betlizett. S mi lett volna akkor, ha a kör még gyors is?!

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Összességében elégedett lehetek. Egy világversenyen 81 méter közelében dobni, ráadásul egy fogós körben, nagyon jó teljesítmény - mondta Németh Pál mesteredző 25 éves tanítványa. - Annak is nagyon örülök, hogy utolsóra tudtam még javítani. Az eredmény tehát mindenképpen jó, csak a helyezéssel nem volt szerencsém. Fantasztikus verseny volt, ilyenre nem is emlékszem; mindenki nagyon erős volt és senki nem betlizett. S mi lett volna akkor, ha a kör még gyors is?!

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Mennyi van még hátra a szezonból?

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Október közepén kezdődik a szokásos pihenő. Rám fér már, mert a derekam is újból rakoncántlankodik és a mellizmom is meghúzódott. Most hétvégén Németországban indulok egy versenyen, majd Szlovákiában. Szeptember 22-23-án rendezik Stuttgartban az ez évi atlétikai világdöntőt. Ott csak négy dobás lesz, de remélem, sikerül 80 méter fölé kerülnöm és akárcsak tavaly, felállnom a dobogóra.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Ön az egyetlen vasi sportoló, aki már rendelkezik olimpiai kvótával. Gondol már Pekingre?

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.

- Persze, főként, hogy bekerültem a Peking Klubba, amely a 2008-as játékokra készülő magyar sportolók életkörülményeit hivatott segíteni. Egy sportváltozatú Seat Leont kaptam egyéves használatra. Itthon viszont nem érzem a megkülönböztetett figyelmet. A városi önkormányzattól senki nem gratulált a vb-szereplésemhez, és most nincs olimpiai felkészülési támogatás sem. A mi klubunk minimális városi támogatást kap, tengődik. A nemzetközi eredmények ellenére a versenyzők közül csupán én kapok a Dobó SE-től pénzt. Ötvennégy ezer forintot, amiből lejön a 18 ezres lakbér, plusz a rezsi. Pénzdíjas kalapácsvető verseny pedig egyre kevesebb. Közben pedig olyan magyar atlétákat, akik nem is értek el olyan eredményeket, mint én, és már nincsenek is a topon, sokkal jobban megbecsülnek a városukban. Nem jó ez így. Egy olimpiai felkészüléshez nyugodt háttér kellene. Hiszen egyre nehezebb a nyolcas döntőbe bekerülni, s azon belül is éleződik a küzdelem. S mindenki a világversenyen akar jól szerepelni, mert az ottani eredményt becsülik meg leginkább. Lehet, hogy jövőre 82 méter kell a dobogóhoz. Nehéz lesz teljesíteni, de nem lehetetlen. Ha pontosan össze tudom rendezni a mozgásom, akkor most is 81 fölé száll a kalapácsom. A jövő év feladata az lesz, hogy minél jobban tökéletesítsem a technikámat. És nagyon fontos, hogy sérülés- és gondmentes legyen a felkészülésem. Akkor talán sikerül.