Megyei II., Szombathely: bajnok a Kőszeg, ezüstérmes a Király (Frissítve: galéria, beszámoló)

Király SZE_Kőszegi SE 1:1 (0:1). _ Újperint, 500 néző, megyei II. osztályú labdarúgó-mérkőzés, vezette: Szabó György.

Király: Nemesi _ Lindtner, Koncz, Petrovics, Kiss P. _ Lődi, Sásdi (Molnár), Somfalvi (Eredics) _ Hérincs, Őr, Kiss G. Edző: Horváth Levente.
Kőszeg: Pfeiffer _ Mészáros, Fehér, Gugcsó, Keresztes _ Kovács, Neisz (Nagy), Őri (Horváth Zs.), Eredics (Földesi) _ Szolyák (Korényi), Lausch (Horváth N.). Játékos-edző: Őri Gábor.
Gólszerzők: Neisz (10.), illetve Keresztes (70., öngól).

Kék-sárga füsttel, molinóval és kitartó szurkolással jelezték a kőszegi drukkerek, hogy komolyan gondolják: legfőbb riválisuk pályáján szeretnék megnyerni a megyei II. osztályt. Körülbelül ötszáz néző (ami az MTK-nál átlagosnak, a Siófoknál kiugrónak mondható) várta a találkozó kezdetét. A huszonhat fokos hőség ellenére komoly iramban kezdődött a mérkőzés, a vendégcsapat tűnt motiváltabbnak, és jóval szervezettebb játékot is mutatott.  Az atombiztos védekezésből gyors emberei révén gyakran támadásba tudott lendülni a kőszegi társulat.


Galériáért klikk a képre!

A hazaiak meglehetősen szenvedtek attól, hogy az ellenfél nem hagyta őket játszani, jobb híján hosszú indításokkal igyekeztek gyors csatáraikat (köztük a sérüléséből visszatérő Hérincset) játékba hozni. A nagy helyezkedés és mezőnyharc közben a Kőszeg szerzett vezetést, egy jobb oldalról a kapu elé küldött szabadrúgás a hivatalos verzió szerint egy kőszegi fejen (Neisz) megcsúszó labda vágódott a hálóba – a lelátóról úgy tűnt, mintha hazai játékos jutatta volna előnyhöz a Kőszeget.

Így vagy úgy, de egy góllal vezetettek a vendégek, akik közül játékos-edzőjük, Őry Gábor, középhátvédjük (Fehér), két csatáruk Szolyák és Lausch tűnt ki az amúgy együttesen jól pörgő fehér mezesek közül. Az utóbbi támadó majdnem meglepte a Király kapusát, Nemesit: előbb egy távoli lövése alig csúszott mellé, majd emelése a kapuvédőn már ugyan túljutott, de nem végül a labda nem találta meg kaput.


Galériáért klikk a képre!

Az előny birtokában a Kőszeg okosan játszott, a tanácstalannak ható Király pedig meglehetősen hosszú csapat benyomását keltette: a hátvédsor a helyén volt, a csapat többi része pedig a kőszegi védővonalban őrlődött, a középpálya, mint olyan, pedig időnként eltűnt a két alakzat között. A hazaiak a félidő végén kerültek veszélyesnek ható szituációba, Petrovics biztató szabadrúgása igen élénken tartott a kapu irányába, de végül nem derült ki, mi lett volna a lövés további sorsa, mivel telibe talált egy hátvédet.

A szünet után erőteljes pókerezésbe kezdett a két tréner: a Király edzője, Horváth Levente a cserékkel alaposan felgyorsította a csapatát, míg a másik oldalon Őry Gábornak kényszerből is váltania kellett – kénytelen volt maga helyett mást a pályára hívni, mivel már az első félidőben megsérült a kőszegi játékos-edző. Az első helyzet a vendégek előtt adódott, Szolyák betört a tizenhatosra, ott aztán a lövés pillanatában „felszedték az ütőit”. A csereként beállt Földesi hasonló vágta után lőhetett, a hazai védelem nála is last minute belépőt alkalmazott.


Galériáért klikk a képre!

Aztán a Király játékosai is aktivizálták magukat, a szélről belőtt labdákkal komoly gondot okoztak a kőszegi védelemnek. Pfeiffer kapus előbb egy közeli lövést hárított bravúrral, az ismétlésnél társa segítette ki a gólvonal környékén. De pár perccel a később a védelem már az ellenfelet ajándékozta meg, még pedig egy öngóllal, egy beadást Keresztes saját hálójába „mentett”. 

A Király a bajnoki címhez szükséges egy gólhoz és egyben a gőzelemhez kétszer állt közel: Eredics fejesénél, majd pedig Kiss Gábor izmos löketénél – a hazai játékost költői magányban felejtette a komplett hátvédsor. A tizenhatos környékéről leadott lövés húzott is tisztességgel a léc alá, azonban Pfeiffer kapus karjáról szögletre vágódott. A túloldalon Földesi majdnem megszerezte a meccs gólját, jobbról, tizennyolc méterről szépen csapódó bombát engedett el átlóban, ám Nemesi elképesztő bravúrjával megfosztotta a közönséget attól, hogy felsősarkos gólt lásson, és fehér kendőket lobogtasson tetszése jeléül. Aztán a csereként beállt Horváth megirigyelte társa mutatványát: egy beívelést félfordulatból alig küldött mellé.

Az utolsó tíz percre kitikkadtak a csapatok a nagy hajtásban és melegben, a Kőszeg továbbra is taktikusan futballozott, de a Király sem adta fel, szó szerint az utolsó pillanatig küzdöttek a hazaiak. Petrovics a 94. percben, jobbról, a tizenhatos sarkától lőhette a meccs utolsó szabadrúgását, a reményteljes lövés azonban elakadt a kapusban, ezzel vége is volt a találkozónak, a kőszegiek boldogan rohantak ünnepelni a szurkolóikhoz.


- Sajnos csapatom az első félidőben nagyon görcsösen futballozott, de a második félidőben is csak egy 15-20 percig láttam azt a teljesítményt a srácoktól, amit elvárok tőlök - értékelt Horváth Levente, a Király trénere. - Az ellenfél nagyon korán, már a 10. percben betalált egy szabadrúgásból. A második féldőben kicsit feljavult a játékunk, a végét nagyon megnyomtuk, ám csak egy megpattanó lövésből sikerült egyenlítenünk, a győztes pedig gólt már nem sikerült begyötörnönk. Két éve alakultunk, két éve játszunk folyamatos győzelmi kényszer alatt, 60 meccsünkből 50-et megnyertünk - most nem jött össze. A bajnoki cím reményében vágtunk neki az évnek, ezüstérmesek lettünk, ennek ellenére az egész éves teljesítménye alapján kijár a dicséret a fiúkak. A Kőszegnek is csak gratulálni tudok, az érettebb csapat nyerte meg az aranyérmet. Ugyanakkor nagyon bízom benne, hogy jövőre már a megyei I. osztályban folytathatjuk. A csapat készen áll a magasabb osztályra, a körülményeink kiválóak.

- Kimondhatatlanul boldog vagyok, köszönöm mindenkinek, aki hozzátett valamit a sikerhez - fogalmazott Őri Gábor, a Kőszegi SE játékos-edzője. - Nem játszottunk rosszul, voltak helyzeteink, de a vége nagyon meleg volt, az utolsó 20 percre bizony beszorultunk. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a döntetlenre rászolgáltunk. Nagyon kellett ez a bajnoki cím, hiszen mi a pályánkért is futballoztunk ebben az évben. Egyébként úgy gondolom, hogy ez az aranyérem az igazi csapatmunka diadala. Rengeteg problémával bajlódtunk egész évben, sok volt a sérültünk, de mindig akadt valaki, aki a hiányzók helyére beállt. Most ünnepelni fogunk, a pályánkon, a tekézőnkben. Várunk mindenkit, aki osztozni akar az örömünkben. Az ősszel pedig visszatérünk a megyei I. osztályba!