Szubjektív: keserédes győzelmet aratott az MKB Veszprém csapata

Elhittük, hogy meglehet. Elhitték ezt az MKB Veszprém csapatának játékosai is, s ennek megfelelően mindent megtettek azért, hogy megvalósítsák – a Spanyolországban szerzett hátrány miatt „elúszni látszó” – álmukat.

A mérkőzés előtti melegítés alatt az arcokat figyeltük. Próbáltunk elkapni egy-egy pillantást, egy félmosolyt, egy kacsintást, de csak hihetetlen elszántságot, akaratot és összpontosítást láthattunk a játékosok többségénél.

A "B-közép" már ekkor hangosan buzdította csapatát, ahogy ezt megszokhatta az, aki kilátogatott már egyszer is a csapat valamelyik mérkőzésére – ám ez most mégis más volt. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű, de azt is, hogy a veszprémi alakulat nem fogja küzdelem nélkül elengedni a lehetőséget, és hazai pályán megpróbálja majd kiharcolni a továbbjutást.

Hét gólos hátrány. Soknak tűnhet talán, ám a kézilabdában nem mindig az. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a félidő 15:8-as eredménye. Az első játékrészben azt a csapatot láthattuk, aki két héttel ezelőtt a földbe döngölte a Pick Szeged gárdáját: határozott védekezéssel, világklasszis kapusteljesítménnyel, hihetetlen támadókedvvel és pazar lövésekből született gólokkal örvendeztette meg a szinte az egész mérkőzés alatt állva, őrjöngve szurkoló szimpatizánsait a hazai csapat.

Marko Vujin, Gulyás Péter, Eklemovic Nikola és természetesen Dejan Peric űzték-hajtották a csapatot a kitűzött cél felé, s a Barcelona tehetetlennek látszott. Nagy Lászlót szinte teljes mértékben kiiktatták a védők, Iker Romero is csak egyszer-egyszer talált be a veszprémi csapatkapitány által gondosan őrzött hálóba. A védelem – Laluska, Lushnyikov, Terzic és Sulic – kitartóan állta az ellenfél ostromát, s így gyakorlatilag az egyenlőhöz szükséges gólmennyiséggel térhettek be a Mocsai-tanítványok az öltözőbe. Tudtuk, hogy a Barcelona (gyakorlatilag dupla) játékos-sorában benne van az egyenlítés, de még a győzelem is, ám mégis reménykedtünk, hogy Veszprém fiai megtartják kemény munkával megszerzett előnyüket.

Rögtön a második játékrész elején viszont fordulni látszott a kocka. Peric „rossz öt percének” és a sorozatban kihagyott helyzeteknek következtében a vendégek – Nagy László vezényletével – egyre faragták le hátrányukat.

A katalán védők a kilencesen tartották a támadóinkat, s akár szabálytalan megoldásokkal is megpróbálták megakadályozni kiesésüket – amely „bűntettek” a bírók részéről rendre megtorlatlanul maradtak. Repkedtek a sárga lapok, a két perces büntetések – ám jellemzően egy-egy vörös-mezes játékos irányában felmutatva. A szanaszét fújt mérkőzés kezdett egyre paprikásabb hangulatúvá válni. A törzsszurkoló-kórus tagjai – még egy lapáttal rátéve addigi hangerejükre – üvöltve próbálták ismét elhitetni a csapattal, hogy még nincs vége, s még van esély megfordítani a sors kerekének forgását.

A játékvezetők meglehetősen furcsa ítéletei több esetben tűntek hibásnak és alaptalannak, s ezek bosszús perceket okoztak a játékosoknak és a szimpatizánsoknak egyaránt. A német bírópáros szerencséje talán csak az, hogy nem értenek magyarul, s hogy nem találta el őket egyetlen –  tehetetlenségükben önmagukból kifordult szurkolók által a pályára hajított - „ajándékcsomag” sem. 

Természetesen nem csak a játékvezetők sorozatos hibái miatt tűnt el a ködben az a bizonyos hajó, de nem mondhatjuk azt sem, hogy elfogyott a bakonyi csapat a hatvanadik percre. Sajnos az az öt perc sorsdöntőnek bizonyult. A Barcelona csapata megérezte a vérszagot, s az első adandó alkalommal belemart a már a továbbjutás kapujában álló hazai alakulatba, s megtartotta a neki még optimális különbséget.

A Veszprém játékosai a mérkőzés végét jelző sípszóig harcoltak. Mondhatnánk, hogy „profi sportolók, ez a dolguk”, de ez most a szívek játéka volt. A továbbjutás ugyan nem sikerült, ám egy parázs-meccsen kiharcolt, szép győzelemmel búcsúzott a csapat a Bajnokok Ligájától.

Mocsai Lajos annak ellenére, hogy nem sikerült csodát tennie csapatának gratulált „fiainak” a bravúrhoz. Kiemelte Peric teljesítményét, és előre vetítette, hogy a következő idényben hazaigazoló Ilyés Ferenccel és további érkezőkkel arra törekszenek majd, hogy maximum egy cserével tudjanak játszani, s ezáltal erősödjenek. A mester kiemelte azt is, hogy a Barcelona edzőjének minden posztra két világklasszis játékosa van, míg a Veszprémnél a lehetőségek ennél szűkösebbek. Gratulált az ellenfél csapatának, s azt kívánta, hogy ők nyerjék meg a BL-t.

Xavier Pascual elmondta, hogy véleménye szerint a Veszprémnek tavaly is és most is a Final Fourba kellett volna kerülnie. Természetesen tudták, hogy nem lesz egyszerű kiharcolniuk, de nagyon örülnek a továbbjutásnak.

A magyar válogatottságot végleg visszamondó Nagy László szerint a közönség rendkívül jó hangulatot teremtett, s az esetlegesen személyének szóló kommentárokat próbálta kizárni.

Statisztika:

MKB Veszprém KC - Barcelona Borges 30:26 (15:8)
 
MKB Veszprém KC: 
Perics - Gulyás 2, Sulic 4, Laluska, Lushnikov 1 (1), Terzic 3, Iváncsik G. 2.
Csere: Liszkai, Vilovski 1, Császár, Iváncsik T. 2, Perez 3, Vujin 11 (1), Eklemovics, Nagy K.,  Korazija 1.
 
Barcelona Borges:  Sjöstrand - Tomas 3, Nagy L. 4, Sarmiento 1, Noddesbo, Romero 2, Garcia 9 (5).
Csere: Perez de Vargas, Entrerrios 1, Sorhaindo, Ugalde, Jernemyr, Rutenka 5, Rocas, Oneto 1, Igropulo.
 
Hétméteres: 4/2 ill. 6/5
Kiállítás: 14 perc ill. 6 perc