Kézilabda: Farkas Ágnes szerint váltásra van szükség

- Éppen ez a mi kérdésünk is. Milyen okok vezethettek a kudarchoz?

- Említhetném azt a kegyetlen versenyrendszert is, amelyben egyetlen mérkőzésre kihegyezve dől el az olimpiai és világbajnokság sorsa is. De hát ez van. A mi generációnk vállára sokat lehetett pakolni; a válogatott gerincét olyan játékosok alkották, akik a klubjaikban a BEK-ben, KEK-ben is húzóemberek voltak. Tőlünk megkapták a lehetőséget a fiatalok a jó szereplésre. Az a csoda, hogy eddig nem borult ki a bili. Nem tudom, hogy a játékosok, a vezetők mennyire fogták fel, hogy sokkal jobban kellene harapni ahhoz, hogy igazán minőségi szintre juthassanak. És az nem engedhető meg, hogy ne jelentsen motivációt a címeres mez. De baj van a szakmai és szövetségi háttérrel is. Kiegyensúlyozottabb bajnokságra lenne szükség, nem két-három csapat külön csatájára. És az utánpótlás-nevelés. Eljutnak 15 éves korukra egy szintre, és utána? Egy sportág csúcsát a válogatott jelenti. A szövetségnek egy szolgáltató intézménynek kellene lennie, amely biztosítja a feltételeket és kiszolgálja a válogatottakat, hogy minél eredményesebbek lehessenek. Nem véletlen, hogy sokáig nem találtak szövetségi kapitányt. Mindenki menekül a háttér miatt. A legszűkebb vezetésnek beleértve a kapitányt is főállásban, száz százalékig erre a munkára koncentrálva kellene dolgoznia. Eszter is hibázott - azzal, hogy elvállalta ezt a mellékállásként eleve megalkuvást jelentő posztot.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- Éppen ez a mi kérdésünk is. Milyen okok vezethettek a kudarchoz?

- Említhetném azt a kegyetlen versenyrendszert is, amelyben egyetlen mérkőzésre kihegyezve dől el az olimpiai és világbajnokság sorsa is. De hát ez van. A mi generációnk vállára sokat lehetett pakolni; a válogatott gerincét olyan játékosok alkották, akik a klubjaikban a BEK-ben, KEK-ben is húzóemberek voltak. Tőlünk megkapták a lehetőséget a fiatalok a jó szereplésre. Az a csoda, hogy eddig nem borult ki a bili. Nem tudom, hogy a játékosok, a vezetők mennyire fogták fel, hogy sokkal jobban kellene harapni ahhoz, hogy igazán minőségi szintre juthassanak. És az nem engedhető meg, hogy ne jelentsen motivációt a címeres mez. De baj van a szakmai és szövetségi háttérrel is. Kiegyensúlyozottabb bajnokságra lenne szükség, nem két-három csapat külön csatájára. És az utánpótlás-nevelés. Eljutnak 15 éves korukra egy szintre, és utána? Egy sportág csúcsát a válogatott jelenti. A szövetségnek egy szolgáltató intézménynek kellene lennie, amely biztosítja a feltételeket és kiszolgálja a válogatottakat, hogy minél eredményesebbek lehessenek. Nem véletlen, hogy sokáig nem találtak szövetségi kapitányt. Mindenki menekül a háttér miatt. A legszűkebb vezetésnek beleértve a kapitányt is főállásban, száz százalékig erre a munkára koncentrálva kellene dolgoznia. Eszter is hibázott - azzal, hogy elvállalta ezt a mellékállásként eleve megalkuvást jelentő posztot.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- Éppen ez a mi kérdésünk is. Milyen okok vezethettek a kudarchoz?

- Említhetném azt a kegyetlen versenyrendszert is, amelyben egyetlen mérkőzésre kihegyezve dől el az olimpiai és világbajnokság sorsa is. De hát ez van. A mi generációnk vállára sokat lehetett pakolni; a válogatott gerincét olyan játékosok alkották, akik a klubjaikban a BEK-ben, KEK-ben is húzóemberek voltak. Tőlünk megkapták a lehetőséget a fiatalok a jó szereplésre. Az a csoda, hogy eddig nem borult ki a bili. Nem tudom, hogy a játékosok, a vezetők mennyire fogták fel, hogy sokkal jobban kellene harapni ahhoz, hogy igazán minőségi szintre juthassanak. És az nem engedhető meg, hogy ne jelentsen motivációt a címeres mez. De baj van a szakmai és szövetségi háttérrel is. Kiegyensúlyozottabb bajnokságra lenne szükség, nem két-három csapat külön csatájára. És az utánpótlás-nevelés. Eljutnak 15 éves korukra egy szintre, és utána? Egy sportág csúcsát a válogatott jelenti. A szövetségnek egy szolgáltató intézménynek kellene lennie, amely biztosítja a feltételeket és kiszolgálja a válogatottakat, hogy minél eredményesebbek lehessenek. Nem véletlen, hogy sokáig nem találtak szövetségi kapitányt. Mindenki menekül a háttér miatt. A legszűkebb vezetésnek beleértve a kapitányt is főállásban, száz százalékig erre a munkára koncentrálva kellene dolgoznia. Eszter is hibázott - azzal, hogy elvállalta ezt a mellékállásként eleve megalkuvást jelentő posztot.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- Éppen ez a mi kérdésünk is. Milyen okok vezethettek a kudarchoz?

- Említhetném azt a kegyetlen versenyrendszert is, amelyben egyetlen mérkőzésre kihegyezve dől el az olimpiai és világbajnokság sorsa is. De hát ez van. A mi generációnk vállára sokat lehetett pakolni; a válogatott gerincét olyan játékosok alkották, akik a klubjaikban a BEK-ben, KEK-ben is húzóemberek voltak. Tőlünk megkapták a lehetőséget a fiatalok a jó szereplésre. Az a csoda, hogy eddig nem borult ki a bili. Nem tudom, hogy a játékosok, a vezetők mennyire fogták fel, hogy sokkal jobban kellene harapni ahhoz, hogy igazán minőségi szintre juthassanak. És az nem engedhető meg, hogy ne jelentsen motivációt a címeres mez. De baj van a szakmai és szövetségi háttérrel is. Kiegyensúlyozottabb bajnokságra lenne szükség, nem két-három csapat külön csatájára. És az utánpótlás-nevelés. Eljutnak 15 éves korukra egy szintre, és utána? Egy sportág csúcsát a válogatott jelenti. A szövetségnek egy szolgáltató intézménynek kellene lennie, amely biztosítja a feltételeket és kiszolgálja a válogatottakat, hogy minél eredményesebbek lehessenek. Nem véletlen, hogy sokáig nem találtak szövetségi kapitányt. Mindenki menekül a háttér miatt. A legszűkebb vezetésnek beleértve a kapitányt is főállásban, száz százalékig erre a munkára koncentrálva kellene dolgoznia. Eszter is hibázott - azzal, hogy elvállalta ezt a mellékállásként eleve megalkuvást jelentő posztot.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- Említhetném azt a kegyetlen versenyrendszert is, amelyben egyetlen mérkőzésre kihegyezve dől el az olimpiai és világbajnokság sorsa is. De hát ez van. A mi generációnk vállára sokat lehetett pakolni; a válogatott gerincét olyan játékosok alkották, akik a klubjaikban a BEK-ben, KEK-ben is húzóemberek voltak. Tőlünk megkapták a lehetőséget a fiatalok a jó szereplésre. Az a csoda, hogy eddig nem borult ki a bili. Nem tudom, hogy a játékosok, a vezetők mennyire fogták fel, hogy sokkal jobban kellene harapni ahhoz, hogy igazán minőségi szintre juthassanak. És az nem engedhető meg, hogy ne jelentsen motivációt a címeres mez. De baj van a szakmai és szövetségi háttérrel is. Kiegyensúlyozottabb bajnokságra lenne szükség, nem két-három csapat külön csatájára. És az utánpótlás-nevelés. Eljutnak 15 éves korukra egy szintre, és utána? Egy sportág csúcsát a válogatott jelenti. A szövetségnek egy szolgáltató intézménynek kellene lennie, amely biztosítja a feltételeket és kiszolgálja a válogatottakat, hogy minél eredményesebbek lehessenek. Nem véletlen, hogy sokáig nem találtak szövetségi kapitányt. Mindenki menekül a háttér miatt. A legszűkebb vezetésnek beleértve a kapitányt is főállásban, száz százalékig erre a munkára koncentrálva kellene dolgoznia. Eszter is hibázott - azzal, hogy elvállalta ezt a mellékállásként eleve megalkuvást jelentő posztot.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- Említhetném azt a kegyetlen versenyrendszert is, amelyben egyetlen mérkőzésre kihegyezve dől el az olimpiai és világbajnokság sorsa is. De hát ez van. A mi generációnk vállára sokat lehetett pakolni; a válogatott gerincét olyan játékosok alkották, akik a klubjaikban a BEK-ben, KEK-ben is húzóemberek voltak. Tőlünk megkapták a lehetőséget a fiatalok a jó szereplésre. Az a csoda, hogy eddig nem borult ki a bili. Nem tudom, hogy a játékosok, a vezetők mennyire fogták fel, hogy sokkal jobban kellene harapni ahhoz, hogy igazán minőségi szintre juthassanak. És az nem engedhető meg, hogy ne jelentsen motivációt a címeres mez. De baj van a szakmai és szövetségi háttérrel is. Kiegyensúlyozottabb bajnokságra lenne szükség, nem két-három csapat külön csatájára. És az utánpótlás-nevelés. Eljutnak 15 éves korukra egy szintre, és utána? Egy sportág csúcsát a válogatott jelenti. A szövetségnek egy szolgáltató intézménynek kellene lennie, amely biztosítja a feltételeket és kiszolgálja a válogatottakat, hogy minél eredményesebbek lehessenek. Nem véletlen, hogy sokáig nem találtak szövetségi kapitányt. Mindenki menekül a háttér miatt. A legszűkebb vezetésnek beleértve a kapitányt is főállásban, száz százalékig erre a munkára koncentrálva kellene dolgoznia. Eszter is hibázott - azzal, hogy elvállalta ezt a mellékállásként eleve megalkuvást jelentő posztot.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- És mit hozhat a jövő?

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

- Most vérzik a szívem, de mint mindig, optimista vagyok. Amikor Norvégia ugyanígy elvérzett az athéni olimpia előtt, összefogtak, és a következő négy évben fel tudtak építeni egy új csapatot, amely a következő olimpiát, aztán az Eb-t vb-t is megnyerte. Nálunk is, a következő négy év az újjáépítésről kell, hogy szóljon. Össze kell szedni a most 16-17 éves generációt, és megkezdeni velük a munkát. Váltás, vérátömlesztés kell a szövetségben is, ambiciózus, fiatal vezetőkre, és hasonló szövetségi kapitányra van szükség. Aki új színt hoz, más felfogású, esetleg más környezetből jött - amilyen nekünk Mocsai volt -, aki nem a balsorsból táplálkozik. Csak remélni tudom, hogy a közvélemény most nem fordul el a női kézilabdától, az emberek továbbra is kijárnak a meccsekre, s akkor a média és a szponzorok is mellettünk maradnak. Ez az alap, és még sok plusz kell a szövetségtől ahhoz, hogy a jövőben ne tömegsport, hanem professzionális szinten működjön ez a sportág.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.

Miután - óriási csalódásra - a világbajnoki selejtező győri visszavágóján is kikapott a magyar női kézilabda-válogatott, 21 év után először nem lesz résztvevője a vb-nek. Ezzel gyakorlatilag elúszott a jövő évi londoni olimpiai szereplés is. A szövetségi kapitány, Mátéfi Eszter lemondott, Pálger Katalin bejelentette visszavonulását.