Szubjektív: átgyalogolt a Kielce az MKB Veszprémen

Helyszín: Veszprém Aréna, 5000 néző.

Vezette: Gjeding, Hansen (dánok)
MKB Veszprém KC: Alilovic - Gulyás 5, Vujin 5, Császár 5, Sulic, Ilyés, Iváncsik G. 1
Csere: Fazekas (kapus), Laluska, Schuch, Vilovski 1, Perez 3, Korazija 1, Terzic
Edző: Mocsai Lajos
Vive Targi Kielce: Cleverly - Olafsson 2, Buntic 2, Jurecki 9, Musa 5, Zorman, Tomczak
Csere: Stojkovic 1 (1), Jurasik 2, Tkaczyk, Kuchinski, Zaremba, Jachlewski 3, Grabarczyk
Edző: Bogdan Wenta

Kiállítások: 8, ill. 14 perc
Hétméteresek: 0, ill. 1/1

A Veszprém Aréna teljesen megtelt a két csapat szurkolóival (Lengyelországból közel 200 fanatikus kísérte el csapatát), s már negyed órával a kezdő sípszó előtt frenetikus hangulat uralkodott a lelátókon. A találkozó előtt bizakodva latolgattuk az esélyeket, bár már akkor is tudtuk: nem lesz könnyű dolga a hazai alakulatnak. A pozitív kimenetelű Európa-bajnokságra és az elmúlt időszakban a hazai bajnokságban elért főlényes győzelmekre alapoztunk s ezzel együtt reménykedtünk. Sajnos „ez most nem jött be ”

A Kielce csapata kezdett jobban, s egészen Gulyás 6. percbeli találatáig nem esett magyar gól a találkozón. Lengyel viszont három is. A kilencedik percben ugyan – Császár góljával – egyenlített a magyar csapat, de a vendégek kisvártatva ismét előnyre tettek szert. Alilovicnak nem ment, így Mocsai Lajos hálóőrt cserélt, ami meglehetősen jó döntésnek bizonyult. Fazekas hatalmasakat védett, s ez ismét lökést adott a meglehetősen felemás teljesítményt nyújtó mezőnyjátékosoknak. A dán bírópáros ugyan nem könnyítette meg a bakonyi játékosok dolgát, ám Ilyésék lassan, de biztosan kapaszkodtak fel a Kielce gyártotta létrán, s a 27. percre – ismét Császár találatával – át is vették a hazaiak a vezetést. A csapatok 12:11-es állással vonulhattak a félidei pihenőre.

A másodi játékrész kihagyott ziccerekkel és furcsábbnál is furcsább bírói ítéletekkel kezdődött. Röpködtek a kétperces kiállítások (na meg a különböző méretű és súlyú tárgyak is a lelátóról a bírók felé), s még kettős emberhátrányba is került a hazai gárda. Olyan érzésünk volt, hogy egy darab szögesdrótot egyszerűbb lenyelni, mint ezt a meccset megnyerni. A második félidőben még döcögősebben ment a játék, valahogy semmi nem jött össze.

Az utolsó 10 perc – a 18:18-as eredményt látva – heroikus küzdelmet ígért. A bírók egymás után fújták a belemenéseket és a lépéshibákat a hazai támadásoknál, s ezek segítségével a vendégek át is vették a vezetést. A veszprémi csapat küzdött tovább, s Gulyás Péter találatával ismét egálba hozták a mérkőzést (20:20). A vendégek erre két gyors góllal válaszoltak, s így Carlos Perez gólja maximum csak szépségtapasznak volt jó. A hatvanadik percben Jurecki állította be a 21:24-es végeredményt.

Történelmi vereség volt ez egyesek szerint, hiszen az MKB Veszprém csapata kétszer egymást követően nem kapott ki hazai pályán a Bajnokok Ligájában. Hatalmas feladat áll most előttük, hiszen csütörtökön a Medvegyihez látogatnak, majd február 25-én az Atletico Madrid csapatát fogadják hazai pályán.

Néhány szóval talán érdemes megemlíteni azt az igen furcsa bírói ítélkezést, amely az egész mérkőzést végig kísérte, s – ennek megfelelően – befolyásolta is. Mondjuk úgy, hogy a dán bírók érezhetően hátszelet biztosítottak a vendég csapatnak. Ítéleteikkel „ámulatba ejtették” a játékosokat és a szurkolókat is, s nem utolsó sorban szanaszét tördelték a játékot. Nem akarjuk természetesen rájuk kenni a vereséget, hiszen nem játszott jól (vagy éppen tudásához mérten) a veszprémi csapat, de volt benne részük, ez biztos. A legfurcsábbnak az hatott, hogy a lengyelek által követelt kétperces büntetések sorra – némi gondolkodási idő után – befújásra kerültek, míg ellenkező esetben (síp)szóra sem méltatták a dolgot. Remélhetőleg csak rémeket látunk/hallunk, s nincs igaza azoknak, akik azt mondják, hogy akinek pénze van, az bármit elérhet – a BL-ben is.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a szurkolók rendkívül meghökkentő viselkedését sem! Az MKB Veszprém csapata messze földön híres az őket mindenhova elkísérő embertömegről, ám ez most nem az volt, amit megszoktunk. Nagyon nem. Sajnálatos módon nem csak a pályán „fáradt el” fejben a hazai csapat, hanem a lelátókon is. A szurkolók önmagukból kikelve pocskondiázták az egyébként kedvenceiknek nevezett fiúkat és Mocsai mestert. Azt az edzőt, akit a világ legjobbjai között tartanak számon, s akit néhány napja még a hihetetlen Európa-bajnoki szereplés révén piedesztálra emelve emlegettek, olyan jelzőkkel illették, amelyeket nem illendő leírni, de még talán gondolni sem.
Megrázó volt ez, s - mint egy váratlan pofon után - szótlanul figyeltük az eseményeket. A tetőpont akkor érkezett el, amikor a veszprémi „kemény mag” az ellenfél csapatát kezdte éltetni. Ilyés Ferenc megdöbbenten kérdezte, hogy „Tényleg azt kiabálják, hogy Kielce?!”, s az erre a kérdésre érkező válasz sajnos igen volt.

Lehet, hogy rosszul gondoljuk, de elégedetlenségüknek nem így kellene hangot adniuk. Hogyan várják el majd ezek után, hogy a csapat tagjai jól teljesítsenek, s nekik akarjanak örömet szerezni?! Természetesnek veszik, s felháborodnak, ha nem így történik. Egy szurkolónak nem az a „feladata”, hogy mindig, minden helyzetben a csapata mellett álljon?! De. Az lenne. Ki segíthetne kihúzni a megsüllyedt szekeret a kátyúból, ha nem az a sokezer szimpatizáns?! Gondolkodjunk...

Remélhetőleg a bakonyi fiúk kikecmeregnek ebből a meglehetősen mély gödörből, s újra bebizonyítják majd azoknak, akik kígyót-békát kiabáltak rájuk, hogy nincs igazuk.