Szubjektív: kemény meccsen győzte le a Veszprém a Szegedet

Helyszín: Veszprém Aréna, 5000 néző

Vezette: Dobrovits, Tájok

MKB Veszprém KC: Alilovic - Gulyás 2, Vujin 12, Császár 6, Sulic 5, Ilyés 1, Iváncsik G. 3

Csere: Fazekas (kapus), Laluska, Terzic, Vilovski 2, Perez 2, Schuch, Urban

Edző: Mocsai Lajos

Pick Szeged: Mikler - Prodanovic 5, Zubai 2, Ancsin 5, dr. Czina, Pribanic 4, Vadkerti 1

Csere: Tatai (kapus), Sulc 7, Buday, Beocanin, Bajorhegyi, Törő, Lékai 4, Nagy

Edző: Skaliczki László

Kiállítások: 14, illetve 10 perc

Hétméteresek: 7/6, ill. 3/3

Az őszi, Szegeden elszenvedett vereség meglepő volt és jó ideje nem volt rá példa. A Tisza-parti alakulat nyilván valóan ennek a mérkőzésnek a pozitív hatása alatt érkezett örök ellenfele barlangjába, míg a hazaiak természetesen revansra készültek.

A mérkőzés előtt felfigyeltünk a meglepően nagy számban érkező Szeged-szimpatizánsokra. Az előző években nemigen tisztelték meg jelenlétükkel a Veszprém Arénát, ám most, hogy nemrégiben ismét megérezhették a „vérszagot”, több mint százan keltek útra. A hangulat tehát meglehetősen jónak ígérkezett.

Már a meccskezdés előtt – a bemelegítés alatt - belekezdtek a szurkolásba a vendégek, ám esélyük nem sok volt a velük szemben álló közel 4900 vörösbe öltözött Veszprém szurkolóval szemben. A két csapat mérkőzései mindig rangadónak számítanak, s nyugodtan mondhatjuk, hogy nem csak a pályán. Egymásnak „írt” rigmusokkal, a másikéra licitáló dobszólamokkal hergelték ma is egymást a lelátókon, s ez a pályán lévő játékosoknak is megadta a kellő segítséget.

A mérkőzés első találatát Marko Vujin szerezte (hétméteresből), aki gyakorlatilag hatvan percen át stabil teljesítményt nyújtott, s tizenkét találatával a legeredményesebb játékos volt a mérkőzésen. Markonak ma nagyon ment, s nem is igazán hittünk a szemünknek, hiszen az utóbbi időben sajnos nem ezt láttuk tőle. Remélhetőleg túl van a – kissé hosszúra nyúlt – hullámvölgyön, s újra megörvendeztet majd bennünket lehengerlő játékával.

Vujin mellett Renato Sulic-ot is meg kell említenünk, aki szintén elég korán gólgyártásba kezdett – öt találatig jutott -, a vendég alakulat nem is találta az ellenszerét. Valószínűleg folytatta volna még, ha hevessége nem torkollott volna állítólag tettlegességbe és ütésért piros lappal a lelátóra nem küldte volna őt a játékvezető.

Ha már a „balhéknál” tartunk, meg kell említenünk az egyszeri szurkoló és Tatai Péter esetét is, amely után az utóbbi kétperces kiállítással ballaghatott a kispadhoz. A feszültség forrása egy elvakult drukker volt, aki a felé szálló labdát elkapta, ám azt nem juttatta vissza a játéktérre s akkor sem engedte el a játékszert, amikor a másik fele a vendégek kapusa kezében volt. Az egykori veszprémi játékos kissé vehemensen reagált, s ezért jutalmazta a játékvezető ezzel a kapusoknál nem túl gyakran előforduló büntetéssel megmozdulását.

Az Ilyés Ferenc által kiválóan koordinált bakonyi védőfalnak hála a szegediek gyakorlatilag sokszor a lövésig sem jutottak el. A kemény védekezés azonban meghozta gyümölcsét: a hazai csapat 14 percnyi kiállítást, két sárgalapos figyelmeztetést és egy kizárás gyűjtött össze. Ezek nagy részét a jóval keményebbre sikerült második félidőben ítélték oda a mérkőzésvezetők, ami nyilván a vendég gárdát is dicséri.

A vendégcsapatból Prodanovic, Pribanic, Sulc és Lékai emelhető ki, de a többiek – pl. Ancsin, Törő, Zubai - nem hozták a tőlük megszokott teljesítményt. Az utóbbi például nemigen jelentett ma feltartóztathatatlan ellenfelet a védőknek, s tőle szokatlanul „csendesebben” játszott.

A találkozó egészére jellemző volt a paprikás hangulat, a kemény játék, de ezt is vártuk – illetve ezt akartuk látni. A Veszprémnek kellett már (főleg a Leon elleni BL meccsek előtt) egy hasonló találkozó, ami után az önbizalom és talán a csapategység is újra megerősödik.

A bakonyi gárda egyébként sorozatterhelés alatt van: hétfőn a Csurgót, kedden a Tatát fogadják, majd szombaton az FTC-PLER csapatához látogatnak.