Király Gábor, a vasi halhatatlan

Király Gábor 1997-ben 100 ezer eurónak megfelelő összegért szerződött Berlinbe. 1997. szeptember 28-án az olimpiai stadionban a Köln ellen debütált, s a bemutatkozás olyan jól sikerült, hogy  évekig vele kezdődött a Hertha összeállítása. Legemlékezetesebb mérkőzése az AC Milan elleni Bajnokok Ligája-összecsapás volt. Nagyszerű védéseinek köszönhetően 1-1-et értek el a San Siróban, ott, ahol 1981. november 4-én, a Haladás játékosaként édesapja, Király Ferenc Közép-európai Kupa-mérkőzésen játszott. Gábor milánói szereplése után Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern akkori alelnöke egy tévé-adásban így fogalmazott: „Király a gólvonalon jobb, mint Oliver Kahn, a kifutásoknál pedig már most Európa legjobbja". 2001-ben az Arsenal 5 millió eurós ajánlatot tett, de klubja ennyiért nem engedte el, ahogy aztán nem lett semmi a Milan, Fiorentina, Real Madrid és Chelsea érdeklődéséből sem. 2004-ben azonban mégis a futball őshazájába, Angliába igazolt, az utolsó berlini meccsén a szurkolók transzparensén magyarul ez állt: „Hét évig a Királyunk voltál, köszönjük, Gábor!" A berlini 198 meccs után a Crystal Palace-ban 111 bajnokin védett, a szezon végén a kapusok rangsorában a Chelsea hálóőre, Petr Cech mögött második lett. Kölcsönben a West Ham United, majd az Aston Villa és a Burnley következett. Aztán visszakerült Németországba, előbb a Bayer Leverkusen, majd a München 1860 kapusa lett  - jelenleg is ott véd.

- A válogatottban 1998. március 25-én szerepelt először, Bécsben Ausztria ellen 3-2-re nyert a csapatunk. Az akkor pályája csúcsán lévő Toni Polster 11-esét bravúrral hárította. A mérkőzés másik hőse is egy egykori  Haladás-játékos, Illés Béla volt, aki két gólt lőtt az osztrákoknak. Király folyamatosan alapembere volt a válogatottnak, Bicskeinél, Gelleinél, Matthäusnál és Bozsiknál is. Egészen 2006 októberéig, amikor La Vallettában Eb-selejtezőn 2-1-re kikaptunk Máltától. Rá három évre, 2009. november 14-én a románok elleni barátságos találkozóra Erwin Koeman újra meghívta.

-  A pályafutásomat a kezdetektől próbáltam úgy felépíteni, hogy mindig legyen benne igazi kihívás. Eddigi karrierem során minden pillanat megmaradt bennem, rossz és jó érzés is - emlékezett Király Gábor. - A Haladásnál 17 évesen kerültem fel a felnőtt csapathoz, olyan labdarúgók közé, akik még apuval is együtt fociztak. Óriási megtiszteltetés volt. Igyekeztem betartani az íratlan szabályokat, amelyek az öltözőben, az utazásokkor  egyaránt kötelezőek a fiatalokra nézve. Legkésőbb ülhetsz le, megvan a gyúrás sorrendje, s a zuhanyozásnál is a végére kell maradni.  Minden edzőmre büszke voltam és vagyok a Rohonci úton, mindegyiktől tanultam, igyekeztem nem kihagyni a ranglétrán egyetlen lépcsőfokot sem.

- Németország, Anglia?

- A külföld egészen más világ, más kultúra, nem volt könnyű a folytatás. Dárdai Palival igyekeztünk segíteni egymást, meg kellett szoknom az ottani légkört. A németet nem tanultam, hanem egyszerűen rám ragadt. Rá is kényszerültem, hiszen még Szőllösi Emiltől tanultam meg, hogy a kapusnak beszélni kell, irányítani a védelmet. A pálya után jött a hétköznapi beszéd elsajátítása, jó fél év után már egészen jól ment. Persze közben éveken keresztül alapembere voltam a csapatnak, állandó, fegyelmezett életet követelt ez. Az angol elsajátítása könnyebb volt, a két nyelv között sok hasonlóságot találtam. Volt, amikor németül gondolkodtam, aztán angolul szólaltam meg, ha nem sikerült, segítettek a játékostársak. Az ottani futballt pedig csak az érti igazán, aki belekóstol. A sportág őshazája teljesen más világ, itt tapasztalhatja meg az ember, milyen is az igazi, eredeti labdarúgás. Sok tanulsággal szolgált az ott eltöltött öt év is.

- Válogatott?

- Amikor 1998-ban felszálltam az autóbuszra, eszembe jutott, hogy Illés Bélának én még labdát szedtem a Rohonci úton. Most meg egy csapatban vagyunk. Béla csapatkapitányként is sokat segített. Nyolc és fél év a válogatottban - óriási ajándék a futballtól, az élettől. Minden meccs, minden perc bennem van, a fű illata, a játék feszültsége; de ez a bajnokikra is igaz.

A labdarúgó kapus Király Gábor a 33. tagja az 1997-ben alapított  Vasi Halhatatlanok Klubjának. Fotó:  Kiss Teodóra

- Három év szünet után érkezett az újabb behívás. Halmosi Péter személyében most is volt egykori Haladás focista a keretben.

-  Szüleim nagyon régóta baráti viszonyt ápolnak Halmosiékkal. Amikor az ikreket, Pétert és Erikát hozták haza a szülészetről, jártunk náluk. Akkor még nem gondolhattam arra, hogy Petivel eljuthatunk majd a válogatottig. Egyébként bátyjával, Zolikával játszottam együtt zöld-fehérben. A szövetségi kapitány azt kérdezte tőlem, hogy még mi motivál engem? Azt válaszoltam, hogy a válogatott nekem mindig is értéket képviselt, akkor is, amikor először húztam fel a nemzeti csapat mezét, akkor is, amikor nyolc és fél évig alapember voltam, és most is, amikor újra ott lehettem a többiek között. Sokat kaptam a futballtól, szeretném ezt visszaadni. Ha éppen az aktuális klubomban védek, vagy csak válogatott kerettag vagyok. Engem ez motivál. Mindig tudomásul vettem, hogy nemcsak az fontos csapattag, aki kezdő, hanem az is, aki együtt készül, segíti mások alapos felkészülését. Azt vallom, amit Maricstól a Hertha kapusedzőjétől tanultam: a pályafutás rövid, minden másodpercét élvezni kell, ami elmúlt, azt már soha nem élheted át.

- A norvégok elleni barátságos mérkőzésen 87-edszer volt válogatott. Már többször, mint az Aranycsapat kapusa, Grosics Gyula, sőt Puskás Ferenc (85). Már csak Bozsik József (101) és Fazekas László (92) előzi meg.

- Az első válogatottságom alkalmával úgy éreztem, valami nagy dolog történt velem. Erre meg szavakat sem találok. Olyan nevek között szerepelni, akiket az egész labdarúgó világ ismer és elismer, felfoghatatlan és felemelő érzés.

- Kudarcok?

- Szerencsére kevés volt, de azokon sem rágódtam soha, igyekeztem hamar lerendezni magamban, s most 37 évem felé közeledve is előre tekintek.

- De már ereje teljében is gondolt a civil életre.

- Így van. 2003-ban 45 ezer négyzetméteren felépíttettem Szombathelyen (Újperinten) saját tulajdonú sportkomplexumomat, és létrehoztam a nevemet viselő szabadidő és sportegyesületet. Lesz feladatom ott majd a visszavonulás után is, de ezen még nem gondolkodom.

- Zöld-fehérben kezdett, többször nyilatkozta, hogy szeretné, ha anyaegyesülete, a Haladás összeállítása újra Király nevével kezdődjön.

- Komolyan is gondoltam, és nem levezetésként szeretnék újra a Haladásban védeni.

- Nincs még vége a pályafutásának, de már tagja a Vasi Halhatatlanok Klubjának.

- Meglepett az elismerés, főleg akkor, amikor megtudtam, hogy kik ennek a klubnak a tagjai. Több sportág vasi és a megyéből elszármazott hírességei által alkotott csapat tagja lettem. Az meg külön megtisztelő, hogy nevelőedzőm, az olimpiai bajnok Szarka Zoltán adta át a plakettet. A szülőföld elismerése mindig külön öröm.

Németország, Anglia, Németország

Király Gábor Szombathelyen született 1976. április 1-jén.    1994. március 5. és 1997. május 24. között 64-szer őrizte a Haladás labdarúgócsapatának  hálóját. 1997-ben a német Hertha BSC-be igazolt. 2004-ben a Crystal Palace-hoz szerződött. Anglia után most újra Németországban keresi a kenyerét. Ötvenötszörös utánpótlás- és nyolcvanhétszeres felnőtt válogatott. Négyszer nyerte el a magyar aranylabdát.