Jegyzet - A 6:3 és a 2:3 árnyékában

Nagyon sokan megszólaltak, de, akiket leginkább ostoroztak, az edzők, a kritikákra támadóan, mellveregetéssekkel válaszoltak. Önkritika semmi, a fordulók után továbbra is dicshimnuszokat zengenek az edzők és a megszokott szakértők is. Mindenki azt várja, hogy ki lesz a szövetségi kapitány, feltehetően tőle várják majd a reformokat. Hogy a reformok csak a kirakatcsapatot érintik-e majd, vagy a sportág egész struktúráját, nem tudni. Jómagam utóbbira szavaznék.

Közben lezajlottak a világbajnoki pótselejtezők. Az igazi topmeccs a portugál–svéd volt, amely egygólos hazai győzelemmel kezdődött. A visszavágó a Cristiano Ronaldo–Ibrahimovics párharcot ígérte, az is lett. Előbbi három, utóbbi két gólt szerzett a parádés találkozón. Itt azonban meg kell említeni a televízió magát sztárnak képzelő riporterét, aki a találkozó előtt azt mondta, hogy a svédek legjobb eredménye a vb-ken bronzérem. Feltehetően sokan betelefonáltak, így a szünet után javított, hiszen 1958-ban a svédek Brazíliával játszották a döntőt. Ekkorát hibázni akkor, amikor az interneten egy kattintással felidézhető a múlt?!

A napokban sok kudarcunk után végre magyar sikert is láthattunk. November 25-én, a hatvanadik évfordulón ismét megnézhettük az 1953-as angol–magyart, melyet az Aranycsapat 6:3-ra megnyert. Tény, más volt akkor a foci, de Lóránt sziklaszilárd védekezése, Bozsik irányítókészsége, Hidegkúti középcsatárjátéka, Kocsis látványos átadásai, Puskás cselei ma is élményszámba mennének. Eszembe jutott Szepesi György akkori helyszíni közvetítése, melyet a kollégiumban, az ebédlőben összezsúfolódva hallgattunk, ünnepeltünk. Jó volt emlékezni, jó volt látni Puskásék angolokra mért elsöprő győzelmét. Meg az is felötlött bennem, hogy a csodálatos csata helyszínére, a Wembley Stadionba is eljuthattam a körmendi kosarasok londoni fellépése alkalmával.

Azóta persze ez a stadion már nincs, helyén új szentély épült. A 6:3 kapcsán egy másik eredmény is eszembe jutott. 1954. július 4-én Bernben ez a csodálatos csapat jó fél évvel a történelmi győzelem után történelmi vereséget szenvedett. A világbajnokság döntőjét az NSZK 2:0-s magyar vezetés után 3:2-re nyerte meg. A világ legjobb csapata csak második lett. A sors úgy hozta, hogy 1988-ban a Haladás berni fellépésekor ebbe a stadionba is eljuthattam. A kapus Hegedüs Péterrel – aki a 6:3 napján született – lenn a gyepen megpróbáltuk reprodukálni a számunkra oly szomorú harmadik NSZK-gólt. Ám ezeket az érzéseket hasonlítani sem lehet a londoni látogatáshoz.