Befejezte a Viktória kapitánya, Tóth Enikő már csak edzősködik

A hátsó alakzatban több poszton is bevethető, tősgyökeres szombathelyi Tóth Enikő 1999-ben, 14 évesen igazolt a Viktóriába, és 2001-től lett a felnőttkeret tagja. Egészen 2012-ig Szombathelyen futballozott, majd fél évet Ausztriában, a DFC Hof együttesében szerepelt, ahonnan egy esztendeje tért vissza nevelőegyesületébe. A kétszeres bajnok, háromszoros kupagyőztes, sokszoros U19-es, valamint kétszeres felnőttválogatott labdarúgó az utóbbi időben a Viktória U15-ös csapatát és egy osztrák harmadosztályú gárdát is edzett, miközben hétről hétre játszott a Viktória NB I-es csapatában is. Ez együtt már túl sok volt, ezért úgy döntött, befejezi elsőosztályú pályafutását.

– Nehezen hoztam meg a döntést, sokáig érlelődött bennem a gondolat, de nem volt más választásom, ugyanis nem az a fajta vagyok, aki megelégszik azzal, ha az edzéseken és a meccseken csupán 50-60 százalékot nyújt – fogalmazott Tóth Enikő.

– Márpedig az őszöm nem sikerült valami fényesen, ebben döntő szerepet játszott, hogy a rengeteg elfoglaltságom miatt fizikailag egész egyszerűen elfáradtam. Két helyen is edzősködök, ugye játszottam a Viktóriában, emellett van egy nyolc órás főállásom – nem bírtam a strapát. Az edzések, az utazások, az, hogy hétvégén három helyen kellett lennem, megviseltek. Ezért mondtam, ha valamit nem tudok százszázalékosan csinálni, azt inkább abbahagyom. Jöjjenek helyettem a fiatalok! Az őszi szezon vége felé a csapatkapitányi posztról is lemondtam, már nem tudtam oly mértékben részt venni az együttes életében, mint amit ez a funkció megkövetel. Pedig életem felét a Viktóriában töltöttem, az edzésre járás olyan természetes volt számomra, mint az evés-ivás, vagy az alvás. De nem vagyok már 15 éves, így nem is voltak hosszútávú terveim a labdarúgásban, sokkal inkább az edzősködésre fókuszálok. A vezetők nem repestek az örömtől, amikor bejelentettem, hogy abbahagyom a futballt, de tiszteletben tartották döntésemet, nem gördítettek akadályt távozásom elé.

Tóth Enikő (fehérben) idehaza csak a Viktóriában futballozott

- Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy megélhettem a Viktória történetének legsikeresebb éveit. A bajnoki címek, kupagyőzelmek, megannyi felejthetetlen élmény. A Bajnokok Ligája-meccsekre máig emlékszem, többek között játszhattam a Bayern München ellen is. Cseppet sem voltak véletlenek a sikeres esztendők, annak idején rendszeresen hét-nyolc válogatottat adtunk. Remek csapattársakkal focizhattam együtt, ketten még közülük is kiemelkedtek. Az egyik a jelenleg a német másodosztályban szereplő, súlyos sérülése után lassan visszatérő Rácz Zsófia. A másik pedig Markó Edina. Nem túlzás, nagy érvágást jelentett a Viktóriának, amikor ő abbahagyta a játékot. Utánpótlás-válogatottként pedig rengeteg komoly meccset vívtunk, pályára léptem például a világ egyik legjobbjának számító németek ellen is. Nincs bennem hiányérzet, szerintem szép és kerek karriert futottam be. A sportolással továbbra sem állok le, biztosan nem bírom ki, hogy az utánpótlás- és az osztrák csapatomnál ne álljak be a többiek közé. De az már egy másik történet lesz.