Birkózás - Ligeti Dániel az idei vb-t kihagyja

A magyar szabadfogású birkózó-válogatott egyik oszlopos tagja a 25 esztendős Ligeti Dániel, aki már három Európa-bajnoki érmet tudhat magának; 2011-ben és idén a dobogó harmadik, 2012-ben a második fokára állhatott fel a kontinensviadalon. Az idei, április 3-án nyert bronz egy peches, kudarcoktól sem mentes időszak maga mögött hagyását jelezte. Ám egy tavalyi sérülés még ott is kísér(tet)te. Ennek vetett véget az Eb után.

Vállműtétjéből felépülve Ligeti Dániel már rendre megizzad az edzőteremben, de a birkózást csak nagyon óvatosan kezdi újra.

Fotó: Horváth Erika

– Tavaly májusban a mahacskalai verseny elődöntőjében sérültem meg. A saját hibámból, mert nem számítottam arra, hogy az utolsó tíz másodpercben az azeri még csinál valamit. És a karfeszítésébe beleroppant a jobb vállam – idézte vissza az esetet Ligeti Dani. – Letörött egy porc, és ezt meg kellett műteni. A szeptemberi budapesti vb-t nem akartam kihagyni, így tüneti kezelésekkel dolgoztam tovább. A következő alapozás közben is voltak problémáim. Az idei, áprilisi Eb elég jól sikerült, de a szövetségi kapitány Gulyás István és a klubedzőm, Veréb István egyaránt azon a véleményen volt, hogy az olimpiára, ahol nüánszok döntethetnek, nem lenne jó ilyen állapotban érkezni. Örülök, hogy a műtét mellett döntöttem, még akkor is, ha az előzőleg három hónaposra tervezett rehabilitációt egy hónappal meg kellett hosszabbítani. Nem vagyok türelmetlen, még rengeteg idő van arra, hogy százszázalékos állapotba kerüljek. A végcél a fontos.

Az pedig a 2016-os riói olimpia. Hogy sikerrel vehesse az oda vezető csöppet sem könnyű út akadályait, az idei, szeptemberi világbajnokságot be kellett áldoznia Daninak. Aki ezt sem bánja, sőt.

– Amellett, hogy rendbe tették a vállam, arra is jó ez a kényszerszünet, hogy egy kicsit feltöltődjek. Erre az elmúlt években nem volt lehetőség. Igaz, hogy már május végén csatlakoztam a válogatotthoz, ott voltam a Csorba-tói alapozáson – de én csak sétálgattam, szobabicikliztem és gyógytornáztam. Minden válogatott programban persze nem vettem részt. Bár már sok mindent csinálok, a birkózást csak nagyon óvatosan kezdtem, még csak a fiatalok közé álltam be. Hétfőtől viszont már ott leszek Tatán, ahol úgy 90 százalékos munkát tudok végezni és a kisebb súlyúakkal már birkózom is. Közben pedig igyekszem klubtársamnak, nagyon jó barátomnak, Csercsics Richárdnak segíteni – ő indul majd a 125 kilóban a taskenti világbajnokságon. Nagyon szurkolok neki. Egyelőre csak szóban tudom támogatni, a leendő ellenfelekről, a taktikájukról mesélhetek neki. De remélem, a felkészülés utolsó egy-két hetében talán a birkózószőnyegen is tudok neki segíteni. Tervben van, hogy az év végén már én is kipróbálhatom magam versenyeken. Azokon megtudhatnám, meddig süllyedtem, és hová kell visszakapaszkodnom.