Sport

2015.01.10. 17:30

Csend helyett viták

Egy hete e hasábokon Bene Ferenc hetvenedik születésnapja alkalmából a sikeres magyar–brazil válogatott találkozókról elmélkedtem.

Bodor Ferenc

Köztük egy, a Népstadionban játszott 3:0-as magyar győzelemmel zárult találkozóról is, melyet a helyszínen láthattam. Egy mai, ifjú magyar futballrajongó azt jegyezte meg találkozásunkkor, hogy miért mindig a régi focistákról zengek dicshimnuszokat. Nem tetszett neki a válaszom, miszerint azért, mert ma nem nagyon szaladgálnak magyar pályákon Benéhez hasonló labdarúgók. Bene ugyanis az Újpesti Dózsában nyolcszoros bajnok és három kupagyőzelem részese volt. Tagja volt a KEK-elődöntős és VVK-győztes csapatnak, 418 bajnokin 303-szor vette be az ellenfelek kapuját, ötszörös magyar gólkirály volt A válogatottban 76 találkozón 36 gólt szerzett, köztük azon az említett 1966-os világbajnokságon lőtt csodálatos találatát is, amelyet egy hete említettem. Nos, erre már nem volt válasza, az általam egyébként nagyon szimpatikusnak ítélt ifjú drukkernek. Persze azt is hozzátehettem volna, hogy régen a híres magyar futballisták baráti köréhez különböző művészek is tartoztak. Tudjuk a neves táncdalénekes, humorista, de színésznek is mondható Koós János Fradi iránti szerelmét és Albert Flórival való barátságát. Tichy Lajosnak, Szűcs Lajosnak is ismert színésznő felesége volt, illetve Szűcsnek ma is van. De sorolhatnánk sok más neves hölgy illetve férfi, labdarúgókhoz való rajongását. A focit mint szakmát ismerték el a más területen nagyot alkotó egyének. Most ne kelljen mai, nem létező példákat említenem.

A jelen labdarúgásában nálunk most szünet van, de csend nincs. Elég, ha Tomiszlav Szivics és Bognár György szópárbaját említjük. A volt válogatott futballista a DVTK szereplése kapcsán megemlítette, hogy nem elég szép futballt játszik az egykori vasgyári csapat. Erre Szivics felajánlotta neki, hogy feláll a kispadról, s üljön oda helyette Bognár, hiszen edzőként még semmit sem mutatott fel. Én Sziviccsel értek egyet, nem szerencsés, ha edzők szorosan vett szakmai munkáját bírálja az, aki nem ült a legmagasabb bajnokság egy-egy csapatának kispadján. Már az is nem tetsző volt számomra, ha arról a csapatról beszél a tévében a Nemzeti Sport állandó szakértője, amelyikben egyébként nem tehetségtelen fia játszik. Ezt úgy hívják, összeférhetetlen. Igaz, az élet más területén is találkozunk hasonlókkal. Legyen a sport, a foci az ilyen dolgok alól kivétel. Mondom én...

Elismerem viszont, hogy amikor a kilencvenes évek elején a Kampónak becézett Kiss László lesújtóan beszélt a honi futball edzőiről, vezetőiről, nem mindenben értettem vele egyet. Az idő bizonyította, nyitott kapukat döngetett. A válság akkor kezdődött és a mai napig tart. Fentebb Bene kapcsán a focistákról tettem említést, most folytatom. Többször feltettem már ezt a kérdést, hogy hol vannak manapság Bukovi Márton, Baróti Lajos, dr. Lakat Károly, Sós Károly, Szusza Ferenc – de sorolhatnám még – nagyságú magyar edzők. Szinte állandóan olvashatjuk a régi futballisták mostani vallomásait, melyek volt mestereik szakmai munkáját és kiváló emberi tulajdonságait említik. Hozzáteszem, joggal. A Haladás viszonylatában a mostani összejöveteleken sokan említik Sárosi László, Tátrai Sándor, Albert József és mások munkáját. A mai játékosok, edzők jó részére húsz, harminc, sőt több év múlva ki fog emlékezni?


Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!