Mindörökké futball - Fiataloknál, amatőröknél edzősködik Azoitei Catalin

Azoitei Catalin a romániai Nagybányán született. Sok barátjához hasonlóan korán rabul ejtette a futball. Olyannyira, hogy a Nagybánya (FC Baia Mare) színeiben 18 évesen már be is mutatkozott a román élvonalban. Onnantől pedig nem volt kérdés, hogy a kis Catából futballista lesz. Huszonöt esztendősen, 1993-ban érkezett Magyarországra, a Pécs szerződtette a középpályásként és csatárként is bevethető játékost - gólerős futballal hálálta meg a lehetőséget. Korának egyik legkapósabb futballistája volt. Értékére jellemző, hogy amikor átigazolta az akkor fénykorát élő Csepel, 20 millió forintot fizetett érte. Aztán jött a Győr, ismét a Pécs, a Honvéd, a Nyíregyháza, végül a Nagykanizsa - utóbbi csapatnál, 37 évesen, közel 200 NB I-es meccsel a háta mögött fejezte be profi pályafutását.

- Eleinte nehéz volt Magyarországon megszokni - árulta el Azoitei Catalin.

- Nem beszéltem a nyelvet, nem volt egyetlen ismerősöm sem, aki segített volna a mindennapok nehézségeiben. De aztán a feleségemmel közösen úrrá lettünk a gondokon - fiatalok, erősek voltunk. Ma már a második otthonomnak tekintem Magyarországot. Az ország befogadó, az emberek kedvesek, barátságosak. Ha becsületesen dolgozol, akkor Magyarországon tudsz boldogulni - nem mindenhol van ez így.

Azoitei Catalin hangolódik rá egy Szentpéterfa mérkőzésre Fotó: Szendi Péter

Ám hiába hagyott fel a profi futballal Azoitei Catalin, a labdától nem tudott elszakadni. Először Ausztriában játszott alacsonyabb szinten, majd jöttek a magyarországi feladatok, játékos-edzőként tért vissza az amatőr futballba. A zalai Semjénháza együttesével megyei II. és megyei I. osztályban is bajnokságot nyert. Vas megyében Tanakajdon kezdte meg a működését , bajnokcsapatot épített az együttesből megyei II-ben, majd a megyei I. osztályban is bent tartotta a társaságot. Aztán ismét Ausztria, majd rövid szünet következett. Hogy januárban elfogadja a Szentpéterfa hívását.

- A kezdetektől, 2007 óta dolgozok az Illés Akadémián - árulta el Catalin Azoitei.

- Nagyon szeretek az utánpótlásban dolgozni és szeretek Szombathelyen élni. Az Akadémián jó a közösség, minden adott a minőségi munkához, és ami a legfontosabb, van értelme a munkádnak, és szerencsére sok barátom van már Vas megyében, Szombathelyen. A feleségem is jól érzi magát itt, egy kisebb vállalkozást vezet. Imádok az amatőr futballban is tevékenykedni. A csapataimnál elsősorban a fiatalokra fókuszálok, tulajdonképpen megtanítom őket futballozni. Egy 19-22 éves falusi gyerek hiába tehetséges, soha nem tanulta a taktikát, nem tudja, hogy mely poszton mi a fel-adata, melyik szerepkörhöz például milyen mozgásra, helyezkedésre van szüksége. És jó látni, ha egy fiatal, ha egy csapat hétről hétre fejlődik. A srácokkal igyekszem mindig őszinte lenni, nem verek át senkit, nem beszélek mellé. Barátjuk vagyok a fiúknak - ugyanakkor a munkát megkövetelem. Az egyénieskedést nem szeretem, nálam a csapat az első. És igyekszem mindenkibe beleplántálni a feltétlen győzni akarást - sajnos az a meglátásom, hogy a mai fiatalok többsége kényelmes. Ha labdát veszítesz, akkor vissza kell támadnod! És bevallom, azért is szeretek alacsonyabb szinten edzősködni, mert így még futballozhatok. Ugyan csak huszonöt-harminc percekre szállok be, de mégis csak pályán lehetek. Nagyon nehéz abbahagyni a futballt, de lassan be kell látnom, hogy hamarosan szögre kell akasztanom a csukát - 49 éves vagyok, ebben a korban már nagy a sérülés veszélye. Edzősködni viszont még sokáig szeretnék amatőr szinten, Tanakajdon vagy Szentpéterfán egyszerűbbek, őszintébbek a viszonyok - nem olyan keszekuszák, mint a profi világban.

Az Azoitei családot szétszórta az élet Európában.

- A lányom Pécsett született, Szombathelyen végezte el a középiskolát, Berlinben az egyetemet, most pedig Németországban él - árulta el játékosai, tanítványai által csak Cata bának becézett Azoitei. - A nővérem Izraelben él és dolgozik, profi kézis volt, kézilabdaedzőként találta meg a számításait. Az öcsém Romániában maradt a szüleimmel - amatőr szinten még ő is futballozik. Telefonon, interneten tartjuk a kapcsolatot. Volt olyan szakasza az életünknek, amikor öt évig nem találkoztunk... Nem egyszerű ez a helyzet, de így alakult az életünk, amit el kell fogadni. A lényeg, hogy mindenki otthonra talált, és mindenki azt csinálja, amit
szeret!