Jó reggelt, Vas megye!

Nincs olyan év, amikor ne invitálna időutazásra. Így minden évben van legalább egy olyan nap, amikor újfent az a lurkó vagyok, aki térdig feltekert mackónadrágban, mezítláb pecázik a Perintben állva. Egy kissrác, aki a „nagyok pályáján” focizva csak azért is elvállalja húsz méterről a távoli lövést, még ha bele is pirosodik a lába; de legalább megmutatja, hogy van benne spiritusz.

Kölyök, aki a nagyapjával „nyerset” kaszál a vasút parton, hogy otthon a nyulak is megtudják, mennyire más íze van a nyárnak. Gyerkőc, aki a tarlón szalmaszálakat gyűjt, hogy aztán azokkal jó nagy szappanbuborékokat lehessen fújni.

Egy kisfiú, aki a hullócsillagokat ámulva arról álmodozik: ha majd felnő, akkor is megmaradjon valamilyen szinten gyereknek. Bizony-bizony, a hárs- és a cseresznyeillatú június csodákra képes!