Jó kijönni a tóhoz

- A telepítés utáni első napon, amikor újra birtokba vehették a horgászok a tavat, körülbelül háromszázan pecáztak. A Csónakázótóba tizenkettő, míg a halastóba hat mázsa, zömében másfél-kettő kilogramm súlyú pontyokat telepítettünk. A nagy meleg ellenére szerencsére nem tapasztalható elhullás. A vízben egyébként még keszegfélék, amur, süllő, balin, harcsa, csuka is található. A telepítésnek az egyik legfontosabb célja, hogy a nyári szabadságok idején a fogási esélyek növekedjenek - teszi hozzá Fördős István halőr. Beszélgetésünk alatt a tőlünk pár méterre pecázó úr horgára, egy körülbelül két kilogrammos amur akad. Hosszú percek telnek el a fárasztásával, amíg a hal megadja magát. A halőrtől elköszönök és átsétálok a horgásztóhoz.

Sokan esküsznek rá, hogy a falumúzeum tövében található a legjobb pecahely. Károly sem véletlenül horgászik itt, bár a mai napon eddig a szerencse elkerülte.

- Sajnos a halastó nagyon algás, így hiába a telepítés, a halak inkább a növényeket eszik meg, mint a horgászbotomon lévő csalit. A víz is nagyon meleg - bár az eső egy kicsit lehűtötte - , ez sem kedvez a horgászatnak. Ennek ellenére szeretem ezt a környezetet, jó ide kijönni, magam mögött hagyni a város zaját. Tavaly fogtam tizenegykilós harcsát, most kisebbel is beérném - teszi még hozzá.

Egy közelben pecázó horgász is bekapcsolódik a beszélgetésünkbe, szerinte ugyan jó a víz minősége, de a nagy melegben sokat apadt. Az Arany-patakból pedig egyre kevesebb víz érkezik a tóba. - Nagyon bánt, hogy esténként a környéken sokszor duhajkodás folyik. Nem egyszer előfordult már, hogy a horogra a hal helyett egy pad akadt. Sajnos ezáltal a felszerelés is könnyen megrongálódik - meséli szomorúan. Visszasétálok a Csónakázótóhoz, ahol egy úr éppen a pecabotját bütyköli. Könnyen szót értünk, szívesen nosztalgiázik.

- Gyerekkori szenvedélyem a horgászat. Kezdetben még a Perintre jártam, akkor még magas volt a vízszint. Hálóval halásztunk domolykóra és pontyra is. Amióta pedig az egykori téglagyári gödörből elkészült a Csónakázótó kezdtem átjárni ide. Régebben a család is kijött velem, szívesen sétálgattak az árnyas tóparti fűzfák alatt. Most már nem szívesen hívom ki őket, mert elhanyagolt a környék, sok a kutyaürülék, így az unokák könnyen megfertőződhetnek - avat be György. Találkozom egy kutyáját sétáltató hölggyel is, aki szerint meg a horgászokkal van a legnagyobb probléma, ugyanis a szemetet elszórják maguk után.

Azt már a közelben pecázó fiatal társaság meséli, hogy az utóbbi években sokan kijárnak a tóra, többségében ráérő nyugdíjasok. Így előfordul, hogy amikor nem harapnak a halak, hárman-négyen összeállnak, autóba ülnek és valamelyik vasi vizet felkeresik.

Lassan körbeérek a közel 1500 méter hosszú kavicsos úton a tó partján. Megállok még Jánosnál, mert látom, hogy a szákjában halak ficánkolnak. - Már hajnali két óra óta itt ücsörgök. Eddig hat kárász és egy ponty akadt a horgomra. Ki korán kel, aranyat lel - teszi hozzá egy mosoly kíséretében. Alig pár méterrel távolabb Norbert a gyerekével horgászik, még csak most érkeztek: - Kikapcsolódni, szórakozásból járunk ki. Sajnos még ma eddig nem volt kapásom.

Végül Monyesszal találkozom, aki gyerekkora óta jár a Csónakázótóra: - A telepítés előtt egy héttel fogtam halat, érdekes, azóta nem akadt semmi sem a horogra. A rablóhalak sajnos a kárászokat elviszik, hiába telepítik be, jó tápláléka a harcsának.

A múlt heti horgászati tilalom idején, amikor a Csónakázó- és a Horgásztónál jártam, ürességet éreztem. Hiányoztak a vízpartról pecások, akik már részei a város életének.