Kicsit más a srác

Impulzív egyéniség, merengő személyiség, hatalmas lélekkel, nagy adag kíváncsisággal és hittel. Az örök kereső archetípusa. Alig múlt tizennyolc éves, felnőtt, kialakult ember, ám ő még nem tartja annak magát.

- Verset írni úgy tízéves koromban kezdtem - meséli. - Az első opus valahogy így hangzott: Kimegyek a kertbe és madarak csicseregnek, kiűzik a szememből az álmot - írtam mindezt délután, kipihenten... Felső tagozatos koromban többször is helyezett lettem pályázatokon, antológiákban jelentem meg. Komolyabban másfél-két éve foglalkozom a költészettel. Körülbelül négyszáz versem született eddig, ezekből huszat tartok értékelhetőnek. Az első felnőtt, akinek megmutattam őket, az irodalomtanárom, Merklin Ferenc volt. Most Tóth Krisztina költőnő foglalkozik velem.

Szabadverseket ír, s ma már papírja is van tudásáról : az Íróakadémia nyári egyetemén többek között Lator Lászlótól és Parti Nagy Lajostól tanult. Dicsérték gazdag képiességét, hangsúlyozták a benne rejlő lehetőségeket. József Attila és a nemrég elhunyt Petri György művészetét érzi legközelebb magához. Notesszel a zsebében jár-kel a világban, és folyamatosan ír, ír, ír. Gyakorol - mondja. Közben pedig próbákra jár... Énekes és frontember ugyanis egy öttagú középiskolás zenekarban.

- Rimbaud a formáció neve. A hetvenes évek könnyed rock n roll vonalát követjük. Én vagyok az énekes és a szövegíró is. A zene amolyan csak-kiállok-és-játszok , de a dalszövegek mélyek, komolyak - talán éppen azért, hogy ellensúlyozzák. Versek ezek is, metafizikai értelemmel, de itt, a zenei hatás kedvéért megengedem magamnak olykor a rímeket. Egyébként mesterkéltségük miatt általában mellőzöm őket.

Amikor pedig nem zenél, akkor a Cromwell Ifjúsági Színtársulat ügyei után rohangál, kellékeket gyárt vagy rágja a csepüt - a fanyar angol humort játszó csapatnak augusztus óta Renátó a társulatvezetője.

- Bár pillanatnyilag nem foglalkozom vele, a filmezés áll legközelebb hozzám. Kezdetben színész akartam lenni. Olyan, mint Jack Nicholson. Azután rendező. Ezt még nem adtam fel, de nem akarok a fősodorhoz csapódva médiaiskolába menni: az ELTE szabadbölcsészet-esztétika szakát néztem ki magamnak. Ebből bármi lehet: kritikus, esztéta, szerkesztő újságnál vagy könyvkiadóban. Mindennel szeretnék foglalkozni - és lehetőleg egyszerre...