Tízen dalolnak, tízesztendősek

Tíz esztendővel ezelőtt tanakajdi és vasszécsenyi lelkes menyecskék alakították meg a Rozmaring Asszonykórust. Célul tűzték a múlt népi hagyományainak felelevenítését és méltó megőrzését. Ezért tanulták meg legelőször a környéken gyűjtött népdalokat, és bővítették több tájjellegű csokorral, amelyeket számos helyen énekeltek aztán nagy sikerrel. Az asszonyok - élükön a fáradhatatlan Sebestyén Andrásnéval, Jutkával - elsősorban a maguk és mások jókedvű szórakoztatására fakadnak dalra, de nemzeti ünnepeink és más különleges alkalmak rendszeres, méltó szereplői is. A nagyszámú helyi rendezvényeken túl gyakorta fellépnek a környékbeli településeken, de eljutottak Szécsény városába, és Bécsben, a Szent István-napon is bemutatkoztak. Összességében több mint 220 fellépéssel büszkélkedhetnek.

A dalnak nagy ereje van: kifejezi érzéseinket, örömünket, bánatunkat, szeretetünket és gyűlöletünket, vágyainkat, álmainkat, boldogságunkat és keserűségünket, kifejezi a gondolatainkat. Összetart közösségeket, táncra perdít vagy épp elaltat, táncba hív vagy épp elbúcsúztat, de bárhogy is van, a szívünkig hatol. E felemelő érzésnek lehetett részese az a rengeteg helyi és környékbeli ember, aki meghallgatta a jubilánsok és vendégeik műsorát, s együtt ünnepelt velük.