Smidt Lajos emlékére

Smidt Lajos már a gyerekkorában tízóraira kapott filléreket is tárgyak megvásárlására költötte, gyűjtőszenvedélye egész életén át elkísérte. Az egész országban példátlan, hogy magángyűjteményét végül a köznek adományozta, a felbecsülhetetlen értékre ma is büszke a város. A doktor nagy utazó volt, sokoldalú személyiség, aki Érsekújvári Lajos néven verseket is írt. A költőről Lőcsei Péter tartott előadást, a múzeumalapításról Keppel Csilla. Széll Kálmán professzor az orvos emberi arcát rajzolta meg a népes közönség számára.

– Az ember akkor hal meg igazán, ha elfelejtik. Az emlékezés a mi értékbecslésünkön és lelkiismeretünkön múlik – mondta dr. Széll Kálmán.

– Az orvosi szakmának tudásbeli feltételei, szabályai vannak, hiszen a beteg gyógyulása a tét. Sokan jól el tudják sajátítani a gyógyítás szabályait, de vannak emberi vonások, amelyek a szakmai tudáson kívül rendkívül meghatározóak. Lehet egy orvos kedves, megértő vagy szenvtelen, elzárkózó, érzelem nélküli „gyógyiparos". Smidt Lajos a gyógyításba együttérzését és szeretetét is beleadta. Megértő, segítőkész volt, humorral megáldott. Humán beállítottságú, aki irodalmi, történelmi munkákat is írt, érdekelték a művészetek, szeretett énekelni. A betegekkel rangtól, vagyontól függetlenül személyes kapcsolatot alakított ki, tudta, hogy nem csak a szerv, a test betegszik meg, a lelket is gyógyítani kell.