Molnár József (1946-2015)

Telefonhívások sokasága járta be a várost, a megyét, majd az országot. Az űr, amit maga után hagyott, szinte azonnal érezhető volt, hiszen igazi szombathelyi polgár volt. Jelen volt a város összes mozdulatában és benne is jelen volt a város. Ha beszélgetni kezdett vele valaki, már a harmadik mondata az épülő városról, vagy az értelmetlenül lebontott, lerombolt, vagy átalakított épületeiről szólt. Közismerten udvarias, választékos stílusában, véleményével senkit nem bántva adta elő örömeit, keserveit.

Mindent tudott Szombathelyről, amit tudni lehetett és szerinte illett is ismerni minden városát szerető embernek. Nagyszerű helytörténeti gyűjtemény sorakozott a felhalmozott ismeretei mögött, talán az egyik legrendszerezettebb, legjobb. Barátainak, gyűjtőtársainak mindig tudott meglepetést okozni egy-egy ritka képeslappal, soha nem látott fotográfiával. Ilyenkor kinyílt, lelkesedése magasra csapott. Ám, ha embertelenséggel, lelketlenséggel találkozott, nem palástolta dühét, indulatait, az nem az ő világa volt. Mérnöki precizitása és rendszeretete nem tűrte a hibás, felelőtlen munkát. Ha ilyesmibe botlott, megszokott derűje, visszafogottsága semmivé lett, indulatait nehezen visszafogva harcolt.

Most itt állunk nélküle zavartan és nem tudjuk, hogy ki mesél majd nekünk a régi villamosokról, vasutakról és a Kioszkról, ki igazítja helyre hibáinkat.

Molnár József 1946. augusztus 18-án született Zalaegerszegen. Kisgyerekként került szüleivel Szombathelyre, ahol a Nagy Lajos Gimnáziumban 1964-ben érettségizett. Diplomáját 1969-ben a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Főiskolán védte meg. A diploma megszerzése után a Vas Megyei Növény- és Talajvédelmi Állomáson, Tanakajdon helyezkedett el és innen is ment nyugdíjba. Dolgozott járási növényvédelmi felügyelőként, volt karantén felügyelő, növényvédelmi előrejelző, és Szombathely város növényvédelmi és agrokémiai főfelügyelője is. 1973-ban növényvédelmi, 1981-ben pedig talajerő-gazdálkodási szakmérnöki oklevelet szerzett az Agrártudományi Egyetemen, Keszthelyen. Gyombiológusként teljesedett ki igazán, 18 évig ezen a szakterületen dolgozott és vált országosan is elismert szakemberré. Munkáját hivatásának tekintette, melyet mindvégig odaadóan és lelkiismeretesen végzett.  A Magyar Agrártudományi Egyesületben végzett tudományos munkásságáért a MAE Aranykoszorús jelvényével jutalmazták. Tevékenykedett a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Bizottságában is.

Gyűjtői munkásságát, három szombathelyi vonatkozású képes levelezőlapokkal teli könyv, valamint egy Vas megye településeit bemutató album is őrzi. A „Magyarország városi közlekedése régi képeslapokon” című átfogó munka is gyűjteményének páratlan darabjaival ismerteti meg az olvasókat.

A nagyszerű családapát felesége, két lánya, vejei és öt unokája és anyósa mellett a lokálpatrióták nagy családja és Szombathely számos társadalmi szervezete is gyászolja.  Kivételes tudása, józan véleményalkotása hiányozni fog a Szombathelyi Szépítő Egyesület, a Képeslevelezőlap-gyűjtők Országos Egyesülete, a Vasi Múzeumbarát Egylet, az Éhen Gyula Kör, a Rumi Rajki Műpártoló Kör, a Vas Megyei Levéltár mindennapjaiból. Nem hallhatják többé elegáns humorral átszőtt előadásait a Berzsenyi Dániel könyvtár látogatói sem.Kedves Barátunk, Szombathely derék polgára, örök álmodat tegyék széppé az égi képeslapok!

Spiegler Tibor