Van, aki forrón szereti - Karácsonyi italokat teszteltünk Szombathely Fő terén

Míg tavaly forralt borokkal áztattuk torkunkat a szombathelyi Fő tér karácsonyi forgatagában - és némileg áztunk el mi magunk is -, addig az idén az ínyencségeket teszteltük. A krampampulit, a puncsot és a grogot hívtuk tetemre hétfőn este a Mesebolt Bábszínház három színészével: Lehőcz Zsuzsannával, Kovács Bálinttal és Takács Dániellel. A tesztelő csapatot erősítette még a Weöres Sándor Színház színésze, Balogh János is. Hagyománytisztelő emberek lévén, mielőtt rávetettük volna magunkat a különleges italokra, a jól bevált forralt borral nyitottuk az estét. Több helyen is ittunk, nem csalódtunk, rendben voltak. De nem feledve, miért jöttünk, összeszedtük minden bátorságunkat és Tóth László pavilonjához léptünk. Megkértük, avasson be minket a vásár legkülönlegesebb italának a rejtelmeibe.

A krampampuli régen a bányászok itala volt. A boldog békeidőkben - amikor még hűtő sem volt - az aszalt gyümölcs nagy becsben volt. Az aszalványokra süvegcukrot tettek, leöntötték pálinkával vagy rummal, attól függ, mi akadt az almáriumban. Meggyújtották, és amikor a cukor ráolvadt a gyümölcsökre, jöhetett a fehér- és vörösborból készült forralt bor keveréke. A pokoli italt akkoriban jóval erősebbre főzték, mint manapság.Mára már leginkább a hölgyek kedvencévé vált, mondta el Tóth László, aki azt is elárulta, ő hogyan készíti. Mivel a vásár fapavilonjaiban gyújtogatni nem lehet, új receptet kellett kieszelni. Ez pedig a következő: a pince borából főzött, szigorúan 60 fokosra hevített fehér és vörös forralt bor fele-fele arányú keverékébe gyümölcskoktél és százszázalékos narancslé kerül, majd jöhet a kiváló minőségű rum. Tetejére narancshéj, a pohárba szívószál. Azonnal bele is kortyoltunk. A forró ital valóban nem hatott erősnek, íze gyümölcsös, fűszeres és édes. Kétségkívül itatja magát, nem is vártuk meg, amíg kihűl.

Az etimológiára fogékonyak bizonyára azonnal felismerték a krampusz és a krampampuli szó közötti hasonlóságot, nos, ez nem véletlen, ráadásul az ördögi ital egyáltalán nem számít újdonságnak.

„Éjfél felé jár az idő. A krámpámpulira kerül a sor. Ezt elkészíteni a házigazda sorja. Őeléje teszik a nagy, öblös cintálat, megtöltve törkölypálinkával; a vendégek mind cinpoharakat kapnak. A pálinkát aztán a házigazda fidibusszal meggyújtja, s a kékkel, zölddel lobogó borszeszbe marokkal hinti a sárga cukrot, fügét, mazsolaszőlőt, amitől a kék lobogvány közé piros lángnyelvek szökellnek. Ezt hívják a magyarok krámpámpulinak. Ebből a pokoli kotyvalékból aztán, mikor legjavában lobog, a házigazda nagy levesmerő kanállal osztogat a vendégek poharaiba, azon forrón, lángolón.” Jókai A mi lengyelünk című regényében így írja le a receptet, sőt: az író annyira oda volt az italért, hogy a receptleírást két másik könyvében is megismétli.

Mi viszont nem ismételtük meg a krampampulit, hiszen nem szórakozni jöttünk. Miután megköszöntük a szíves vendéglátást, egy másik pavilon felé vettük az irányt. Rumpuncsra és grogra fájt a fogunk. És tényleg, ha valakinek fáj a foga, nem javasoljuk a groggal való öblögetést, mivel elképesztően édes ital. Úgy készül, hogy a gyümölcsléből, sűrített gyümölcsszirupból és pálinkából álló koktélt felmelegítik és máris kész. Megtudtuk, Skandináviában nagyon kedvelt, úgy isszák, mint a vizet. Igaz, amíg fent északon a kétdecis poharakban csak 8-10 fokos ital fortyog, addig a szombathelyi közönség nem éri be ennyivel. A Fő téren nyolc centiliteres poharakban adják, 18-as alkoholfokkal.

Még le sem csúszott a grog a torkunkon, máris elérkezettnek láttuk az időt leöblíteni a mézédes ízt egy rumpunccsal. Nem mintha ez utóbbi a kesernyés italok közé tartozna. Gyorsan meg is állapítottuk: a gyümölcsléből, rozéból készült forralt borból, rumból és konyakból álló puncs egy igazi karácsonyi boldogságbomba.

Mivel nem csak felnőttekből áll a világ, kipróbáltuk az alkoholmentes változatát is. A fele arányban osztrák gyári gyerekpuncsból, fele arányban pedig százszázalékos mustból és természetesen az elmaradhatatlan gyümölcsökből álló koktél után a cukorsokk elkerülése miatt a síparadicsomok királynőjét, a bombardinót meg sem kóstoltuk. Pedig az egyharmad-egyharmad arányban konyakot, kávét és tojáslikőrt tartalmazó ital, tetején tejszínhabbal és fahéjjal a hölgyvásárlók első számú kedvence. Ehelyett inkább egy 200 forintos lilahagymás zsíros deszka társaságában és a jól bevált klasszikus forralt bor gőzében értékeltünk.

A kétdecis pohárban kapott 600 forintos krampampuli Balogh Jánosnak ízlett a legjobban a karácsonyt idéző ízvilága miatt. Lehőcz Zsuzsanna és Kovács Bálint az 500 forintos rumpuncsban találta meg leginkább azt, amit az ember egy karácsonyi vásárban keres. Takács Dániel a gyerekpuncsért volt oda, íze az ovis teák megfakult emlékét idézte nála, sőt amellett van, hogy a szombathelyi ovik igazán felvehetnék itallapjukra a puncsot. Jómagam - bár ízlett a krampampuli és a rumpuncs is - maradok a forralt bornál. A 800 forintos grog - csaknem egyöntetű véleményünk szerint - elképesztően édes. Takács Dániel viszont úgy fogalmazott, ha Szent Márton köpönyege alatt grog is lett volna, azt is megosztotta volna a koldussal.