Holt táj, élő múlt

Rövid utazással jutunk el  Jeruzsálemtől  a Holt-tenger izraeli oldalára. Itt, a Jordán-árokban található földünk legmélyebben lévő szárazföldi pontja, a víz szintje mintegy 420, a tófenék közel 800 méterrel van a tengerszint alatt. Lefolyástalan tó, csak a Jordán folyó vize táplálja, de egyre kisebb mértékben. A magasabban fekvő északi rész lassan kiszárad.

A víz magas sókoncentrációja miatt csak alacsonyabb rendű lények élnek meg benne, és a fürdőzéssel is nagyon óvatosnak kell lenni. Nem szabad és tulajdonképpen nem is lehet a mélyebb vízbe bemenni, úszni meg amúgy sem tudunk itt. Igen furcsa érzés, szinte a gravitációnak ellentmondó, hogy ráülhetünk a víz felszínére, és nem merülünk el. A tó alját úgynevezett sótojások alkotják, de a kristályképződményeket még 30-40 centis vízben is alig-alig tudjuk megérinteni. Hasra fordulni sem szabad a vízben, mert esetleg nem tudunk visszafordulni és megfulladunk. A srandokon fürdőmesterek figyelik folyamatosan az embereket, hogy azonnal segítséget nyújtsanak, ha valaki bajba kerülne.

A táj kopárságát némileg ellensúlyozza, hogy színvonalas szállodákat és éttermeket találhatunk a part egyes részein.
A környező sziklák egyikének tetején található Maszada erődje, a zsidó ellenállás szimbóluma. Ostromának történetét a Rómában élt, de zsidó ókori történetíró, Josephus Flavius munkáiból ismerhetjük. Azóta számos kutatás és régészeti lelet erősítette meg az általa leírtakat.
Kr. előtt száz évvel építtette itt az első erődöt egy zsidó főpap, hogy a hegy lábánál húzódó hadi és kereskedelmi utat ellenőrizhessék. Később, Krisztus előtt 40 körül Heródes király pompázatos palotává alakíttatta, ahol még úszómedencét  is építtetett, holott a sziklaerődnek  saját vízforrása sohasem volt, úgy kellett a vizet a sziklaplatóra felhordani. Padlófűtéssel is rendelkezett a palota, amelynek maradványait még a mai látogatók is megcsodálhatják.

De Maszada nem a palotájáról lett híres. Kr. után 66 körül a zsidók fellázadtak a rómaiak ellen, és elfoglalták az erődöt is. Bár a júdeai láza- dást hamarosan leverték és a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet is, a Maszada tartotta magát. Közel ezer zsidó lázadó (zelóta) volt ekkor az erődben, asszonyokkal és gyermekekkel együtt. A katonákat esküjük arra kötelezte, hogy a várat nem adhatják föl.
Hosszú ostrom kezdődött, amelynek során a rómaiak mindenféle korabeli stratégiát és hadi eszközt bevetettek, de sokáig sikertelenül. 74 tavaszán aztán totális támadás indult, rámpákat építettek az ostromgépeknek, és már nemcsak köveket, hanem égő fadarabokat is behajítottak a várba. (A hajítógépek rekonstruált másait is megnézhetjük ma.)

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudják tovább tartani az erődöt, a zsidók hősies tettre határozták el magukat. Kisorsoltak tíz embert, akik megölték a többieket, az asszonyokat és gyermekeket is, aztán a tíz kisorsolt egyet, aki megölte őket, majd önmagát is. Így csak egyetlen ember követte el a zsidók számára legnagyobb bűnt, az öngyilkosságot. Néhány évvel ezelőtt a maszadai ásatások során cserépdarabokat találtak, amelyekre korabeli nevek voltak vésve. A kutatók szerint ez is igazolja Flavius történetét. Maszada mára az izraeli hadsereg kultikus helyévé vált, itt teszik le esküjüket a tisztiiskolások és az újoncok, és az eskü szövegében az is szerepel, hogy Maszada nem eshet el még egyszer.

A mai utazók egy korszerű látogatóközpontban ismerkedhetnek meg az erőd történetével, majd drótkötélpályán, libegővel mehetnek fel a sziklaplatóra, ahol ma is áll még a vár egy része. Edzettebbek a sziklán kanyargó, úgynevezett Kígyó-ösvényen is felgyalogolhatnak, de ehhez valóban jó kondíció kell, annál is inkább, mivel a telet leszámítva igen magas errefelé a hőmérséklet.

A Maszada erődtől nem messze található a Kumrán hegység, amelynek egyik barlangjában bukkant rá 1947-ben egy beduin pásztorfiú a holt-tengeri tekercsek első példányaira. Később a környező  barlangokban további tekercseket is találtak. Légmentesen lezárt agyagkorsók őrizték a felbecsülhetetlen értékű dokumentumokat, de nagy részük így is tönkrement, illetve darabjaik összekeveredtek. Értelmezésük és összeillesztésük azóta is nagy feladatot jelent a tudósok- nak. A Kr. e. 2., illetve Kr. u. 1. században, zömmel héber nyelven íródott tekercsek nagy része bibliai szövegeket. illetve azok kommentárjait tartalmazza, de némi bepillantást engednek a tekercseket készítő titokzatos közösség életébe is.