Kulcskeresők – pedig lehet, hogy az ajtó nyitva van

Az orrod előtt ott magasodik az ajtó, talán még a lakás is a tiéd – de nem, nem tudsz belépni. Mert nincs meg a kulcs. Nem emlékszel, hogy hova tetted – ha nincs ott, ahova tenni szoktad. Mert ezek azok a rutinmozdulatok, amikor az agy – szó szerint – nem működik. De jaj, ha ilyenkor valaki megzavar, megszakítja a szokott mozdulatsort. Akkor többé senki nem deríti ki, hogy hol akadt el, hol lapul most a kulcs. Talán talált tárgy lesz belőle egyszer, rozsdásodó kis ékszer: kavicsok, száraz ágak és levelek között. Talán valaki meglátja, fölveszi, mert hatalmába keríti az ősidők óta működő kíváncsiság: ha van kulcs, van hozzá valahol egy ládikó – esetleg ajtó is. Bár a zárt ajtókkal vigyázni kell: ott van például az ajtónyitogató Judit és Kékszakáll története. Aztán az is megeshet, hogy mind azt hisszük: az ajtó zárva van, a kulcs elveszett. Pedig csak az a helyzet, hogy miközben mindenki a kulcsot keresi, senkinek nem jut eszébe odalépni és (Örkény után szabadon) lenyomni a kilincset. De vajon mit nyit ott az a kicsi, aranyló kulcs?