2018.08.31. 10:58
„A fák alatt a sok csilla, barna ékszer: vadgesztenyék”.
Bár a klímaváltozás már nem elvont fogalom, hanem kis túlzással napi valóság, azért augusztus végére úgy változik át valószínűtlenül kékké az ég, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva.
Mintha varázsütésre; akkor is, ha megvan ennek a nagy kékségnek a fizikai magyarázata. Megint olyan szépek, hogy szinte fájnak a fátylas fények (Radnóti tudta a jelzőt), miközben nem szűnik a ragyogás. Ilyenkor telített az ég. De az is pont elég, hogy „sárgáll már a lomb közt a szép aranyranét”. Ez is Radnóti. Ő őrizte meg nekünk ezt a ropogós, édes, fűszeres, régi szót: ranét. A ranét őszi alma, bár a Naptár augusztust mutató versében most már inkább örökké aranyló medál – vagy szépen megmunkált kámea. Szeptemberben úgyis ott gurul „a fák alatt a sok csilla, barna ékszer: vadgesztenyék”.
