Jó reggelt, Vas megye!

Szentségtelen tett, amire csak azért bólintott rá a Jóisten, mert ő is látta a szükséget. A hangszert kellett eladni, ami oly kedves volt, a saját zenét, a lélekdarabkát, hogy a holnap kikerekedjék. Akkor jó döntésnek látszott. Hosszú-hosszú idő telt el, mígnem űr támadt: mégsem kellett volna, talán lehetett volna mást. Talán most lehetne más... Véletlenül találkozott Lacival, aki az adás-vételt közvetítette. Csak úgy mellesleg említette neki, ha esetleg vissza lehetne szerezni... Talán. Aztán elterelődött a szó. Néhány hét múlva Laci telefonált. Megvan a hangszer, kinyomozta: egy faluban, nem használták, vissza lehet venni. Nos, van boldogság (most van, amiből), és zsigerből szépek a könnyek. A hangszer tíz év múltán hazatért.