Ha nem bírunk a sötétséggel, gyújtsuk meg a lángot, ami nyolc napig fog égni – Hanukai gyertyagyújtás volt Kőszegen a Jurisics-téren

– Csoda, hogy ma itt szabadtéren meggyújthatjuk a hanuka gyertyáit – kezdte köszöntőjét Köves Slomó. – Hanuka ünnepén egy olyan csodára emlékezünk, ami ugyan a zsidó néppel történt több mint kétezer évvel ezelőtt, de az üzenete univerzális, mindannyiunknak fontos –mondta, majd a hanuka történetét foglalta össze. Időszámításunk előtt 150-ben a szíriai görögök elnyomása alatt élt a zsidó nép Izraelben. Az i.e. 2. század közepén a görög uralkodókorlátozó intézkedéseket vezetett be Júdeában. A zsidó-keresztény világ egyik legszentebb templomát, a jeruzsálemit megszentségtelenítették a bálványaikkal. A szabadságharcos Makkabeusok néhány száz harcossal felvették a harcot a túlerővel szemben, legyőzték a görögöket, és újra meggyújtották a hétágú menórát, ami az istennel való szövetséget szimbolizálja. Történt még egy csoda: az egy napra elegendő tiszta szent olaj nyolc napon át égett. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy el lehessen készíteni az új olajat. E dupla csodáira emlékezünk a hanuka gyertyáival, mondta. – Az identitásunkért, hitünkért, értékeinkért merjünk kiállni akkor is, ha úgy tűnik, hogy hatalmas túlerővel van dolgunk. Ha pedig úgy érezzük, hogy nagyon sötét van, és nem bírunk ezzel, gyújtsuk meg a lángot, ami nyolc napig fog égni. A hanukai ünnepség azt a jó hírt is hozza, hogy Kőszegen megújul a zsinagóga – tette hozzá. 

Básthy Béla úgy fogalmazott: – Mindenkinek, aki a népek, nemzetek szabadságát szereti, nagy élmény rácsodálkozni egy nép, a zsidóság életerejére, élni akarására, szabadságszeretetére, identitástudatára. Reménykeltőnek és tanulságosnak nevezte, hogy egy, az Úr támogatásáról meggyőződött maroknyi ember érvényesíteni tudja igazát a sokasággal szemben. – Merítsünk erőt a több mint kétezer éves hagyományból, tudjunk együtt örülni a zsidósággal, Kőszegen a társnemzetekkel. A fényeknek mindig világítaniuk kell.

Miszlivetz Ferenc Kőszeget egyenesen a csodák városának nevezte. Mint mondta, a készülő zsinagóga építészetileg a fényre fókuszál, a Jurisics téri ökumenikus gyertyagyújtással pedig a belső fény mutatkozott meg. Schey Fülöpöt, a zsinagóga építtetőjét említette, aki az ökumenikus gondolkodás képviselője volt. Erre a szemléletre is emlékeznünk kell.

Szól a kakas már – az erdélyi népdalból született zsidó-magyar himnuszt Köves Slomó énekelte el a téren. Miszlivetz Ferenc két sorát emelte ki: „Mikor lesz az már? Miért nincs még már?” – A már itt van, mi vagyunk a már, a belső fény – mondta.

Móser Ádám tangóharmonikán játszott a téren, az ünnep gyertyagyújtással, lakomával zárult.