Vérbeli vendéglátós és vendéglőtulajdonos - A pápoci Figder Dezső azt vallja, hogy az étel hatcsillagos legyen

A háromszáz lelkes falu központjában találkozunk: Pápoc centruma az ünnepek idején csillogó fényeivel, mint a mini Las Vegas. Figder Dezső pizzériájában ülünk le a Savanyú Jóska teremben. Merthogy a termeknek nevük van, ennek különösen. A tulajdonos családfakutatást végzett, akkor derült ki, hogy üknagymamája testvérének fia volt Savanyú Jóska, a híres-hírhedt bakonyi betyár. Késő délután még csendes a hely, hat óra körül már benépesül a törzsvendégekkel. Addig, ha öles léptekkel haladunk is, és csak a mérföldkövekre koncentrálunk, van idő fölidézni a vendéglátásban szerzett élményeket. Minden Pápocon kezdődött: Dezső ott született 1946 áprilisában, édesapja 1937-ben ott nyitott kocsmát, családi házuk a kocsmával egy épületrészt alkotott. Nem csoda tehát, hogy Figder Dezső életében születésétől kezdve meghatározó volt a vendéglátás, ebbe nőtt bele, az államosításig ő is gyakran a vendégek között volt. 1951-et gyászos évnek írja le. Szülei kitelepítési listára kerültek. Édesapja csak ’59-ben került vissza a vendéglátásba. Ő pedig már 12 éves korában segített neki, és a vendéglátói pályára készült. A szüleinek viszont határozottan kijelentette: ha azt akarják, hogy pincérnek tanuljon, akkor kizárólag Budapest jöhet számításba. 

A Gellért szállóba akart bejutni, végül 1960. július 1-jén az Üllői úton a Badacsony étteremben kezdett tanulóként. Onnan átkerült Budapest egyik legpatinásabb éttermébe, és húsz év alatt sok helyen megfordult: dolgozott Budapesten a Citadellában, a pápoci kocsmában, Sárváron a Vár vendéglőben, Szombathelyen a vasútállomási restiben, kétszer a szombathelyi Claudiusban – nagyon szerette a helyet, ahová először Gömbös Sándor igazgató hívta. Ő nyitotta a büfét a Haladásnál, onnan elcsalták Sopronba az egykori Lokomotív Szállóba, ’75-ben a Ság hegyre váltott a turistaszállóba. Másfél évet töltött Kőszegen az egyik étteremben, utoljára, még Balatongyörök előtt, egy csárdát vezetett Vas megyében. Rengeteg művész volt a törzsvendégük, már Györökön, megfordult náluk mások mellett Grosics Gyula, Jókai Anna, Tokody Ilona, Varnus Xavér; büszke, hogy ismerhette Hofi Gézát, a színész Sinkó Lászlót, Raksányi Gellértet, hogy orvosprofessszorokat láthatott vendégül, akik meghosszabbították az életét. 

Még a Ság hegyi turistaszállóban volt törzsvendége a Svájcból hazatelepült Horváth család, amely Balatongyörökön vett magának házat. A családfő egyszer megkérdezte Figder Dezsőtől, mire költi a pénzt, amit az étteremben megkeresett. És mindjárt tanácsot is adott: ha teheti, három dologba fektesse: ingatlanba, aranyba vagy valutába. Két hét múlva újra megjelentek Horváthék, akkor már azzal a hírrel, hogy találtak Györökön két telket, nézze meg ő is. Az egyikbe, amelyiken egy romos parasztház állt, azonnal beleszeretett, azon a helyen nyitott a Vendéglő a Háromkislányhoz 1982. augusztus 20-án. Az épület 1986-ban sajnálatos módon leégett. Sok munkával, nagy nehézségek árán, külföldön is munkát vállalva újraépítette. 1991-ben nyílt meg újra már más néven, és azóta is üzemel.

 Figder Dezső több mint harminc éve éttermi mester, még Budapesten az Átrium Hyatt-ben tett sikeres vizsgát 1989-ben. Ha hívják, megy éttermeket minősíteni Somogy és Veszprém megyében – a mai napig erőssége a lexikális tudás. Tagja a Magyar Éttermi Kultúráért Egyesületnek, feladatának érzi a szakmai tapasztalatok megosztását. Az édesapjától becsületességet tanult és vendégszeretetet. Soha nem verekedett, nem ivott, nem dohányzott, állítja. Azt vallja, a jó üzletvezetőnek megszállottnak kell lennie, toleránsnak a vendégek és a kollégák felé egyaránt. Fontos számára a vendégfogadás, az, hogy az étel minősége hatcsillagos legyen, mondja. Négy gyermeke közül mindegyiknek köze van valamilyen módon a vendéglátáshoz. Fia például két évvel ezelőtt végzett a Budapesti Gazdasági Egyetem szálloda és vendéglátó szakán, már középiskolásként Londonban, majd Németországban, Bonn mellett dolgozott. Ő pedig csaknem harminc éve kiegyensúlyozott életet él, és együtt viszi az éttermet feleségével, aki „egy áldás”. Szorgalmas, kitűnően főz, és már régóta egy célért dolgoznak: a vendégek megelégedéséért, ha elismerik a munkájukat, az elégtétel, feledteti a mindennapi harcot. 

Figder Dezső elégedett jelenlegi életével. Szakmai és családi vonalról is „csupa nagybetűvel szólhat róla”, amit dokumentált is a Családrege című, két év alatt megírt, saját és felmenői élettörténetét feldolgozó albumban. Reméli, hogy még sokáig tehet a családjáért, a szakmájáért Györökön és Pápocon is, az istállóépületből felhúzott pizzéria- sörözőben, ahol az étlapon őrzi Savanyú Jóska emlékét. És „ami minden nap nyitva lehetne ügyes, szakmáját szerető vendéglátós vállalkozó esetén”.