Csollány Szilveszter Szombathelyen is oktatott - A diákok örülnek, hogy tanulhattak a tornászbajnoktól - videó

Amikor a szombathelyi kampuszra jött, Csollány Szilveszter azt mesélte, korábban középiskolában volt testnevelő, de nem sportos osztályban. Itt a Torna II. kurzust oktatta. Két fontos szempontot emelt ki, amit a tanításban alkalmazott: egyrészt arra volt figyelemmel, hogy sokan olyan középiskolából jönnek, ahol nem voltak meg a szerek, hiába volt tanterv – és van, aki ezért nem tudta felvenni a testnevelést érettségi tárgynak. 

A hallgatók az egyetemen megtanulják a torna elméletét és gyakorlatát, aztán esetleg megint olyan iskolába mennek tanítani, ahol nincsenek meg a szerek. A másik fontos nézőpontja az volt, hogy tanuljanak meg asszisztálni, vagyis fizikailag segíteni, mert enélkül nem lehet tanítani. E tapasztalatok nélkül félni fognak, és nem tudják megtanítani az elemeket. Csollány Szilveszter nemcsak bemutatta például a kézállást a gerendán, hanem azt is megmutatta, hol fogják a hasát, hogy a tanárjelöltek tudják, hol kell fogni majd a gyerek hasát az iskolai tornaórán segítségül. Megmutatta, mennyit kell emelni, hol kell tartani.

 A hallgatók egymásnak is asszisztáltak a kézen átfordulásnál és más tornagyakorlatoknál. Németh Tamás a Torna II. kurzusra járt hozzá, amint mondta, sok idő nem volt, hogy közelről megismerjék Csollány Szilvesztert, hiszen csak egy fél évig oktatta a csoportját. 

– Közvetlen és nagyon barátságos volt velünk. Magával ragadott a szakértelme és ezzel egyidejű barátságossága. Ahogy beszélt a tornáról, annak erős kisugárzása, vonzása volt. Jó pedagógus volt, bármi gondunk volt, bármivel fordultunk hozzá, azonnal próbált segíteni, nem feltétlenül csak tornából, más tantárgyakból is. Azt akarta, hogy jobban megértsük, mit miért csinálunk – idézte fel Németh Tamás.

 – Nagyon sokat segített nekem a kézen átfordulásoknál, abban, hogy azt hogyan kell tanítani, illetve ha a diáknak valami problémája van, miként tudom azon átsegíteni. Például, ha a tekintetét rosszul szegezi ki, rossz lesz a forgatás, és én hogyan tudom a tanulót a helyes pozícióra ránevelni, hogy a tekintetét végig abban tudja tartani, mert akkor tudja sikeresen végrehajtani a gyakorlatot. Tasnádi Renáta azt mesélte, nagyon nehéz félévben ismerte meg Csollány Szilvesztert, mert a koronavírus-járvány miatt egyszerre kellett a Torna I–II. tantárgyat teljesíteni. Az idő rövidsége miatt voltak nehézségek, de az egykori bajnok mindenben segítette a tanítványait, nemcsak a saját Torna II. kurzusának, hanem a Torna I. kurzus feltételeinek teljesítésében. Mindig megengedte, hogy gyakorolják, ami nem megy, mutatott olyan fogásokat, hogy egymást hogyan tudják minél könnyebben segíteni. 

– Szóbeli és gyakorlati vizsga is volt a tantárgyából – mondta Renáta. – A szóbeli olyan elméleti ismereteket tartalmazott, amiket az iskolában is tudunk hasznosítani, például hogyan tudjuk majd megtanítani a diákjainkat egy kézállásba való fellendülésre. Azokat az alapokat kérdezte, amiket mindig tudnunk kell. A gyakorlati vizsga során voltak problémák a bemutatásnál. A torna olyan tantárgy, ahol a félelem is megjelenik az emberekben. Aki jelezte, hogy valamit nem szeretne megcsinálni, mert fél, akkor nem erőltette, inkább ő maga mutatta be a segítségadást máson. Öröm volt vele dolgozni. Amikor kérdeztük az exatlonos élményeiről, mindig csillogó szemmel mesélt. Én a szertornával szeretnék foglalkozni, már most is tartok ilyen jellegű edzéseket, ezzel összefüggésben a közösségi médián keresztül is bármikor kereshettem, bármilyen kis kéréssel, kérdéssel, azonnal válaszolt. Barátként tekintettem rá mindig. Lappints Regős, a tornacsapat edzője is a kapcsolat baráti jellegét emelte ki. Ő már elvégezte a Torna II. kurzust, amikor Csollány Szilveszter idekerült, úgyhogy mint kollégát ismerte meg. 

– Sokat segített az egyetemi tornacsapat munkájában – elevenítette fel Regős. – Többször is megkértük, hogy nézze meg az edzésünket, vagy jöjjön le a tornaterembe hozzánk, és tartsa meg az edzést. Sok hasznos tippet adott, gyakorlatot mutatott, amiket a versenyfelkészülés során fel tudtunk használni. Krivácsy Zoltán szintén Csollány Szilveszter tanítványa volt. 

Úgy emlékszik rá, hogy a bajnok nagyon kedves és segítőkész ember volt. Sosem éreztette, hogy egy olimpiai bajnokkal beszélnek, közvetlen, hétköznapi emberként került a hallgatókkal kapcsolatba. A fiatalember úgy fogalmazott: ha Szilveszter jelen volt, másként csinálta az ember a gyakorlatot.