Noé bárkája a kőszegi vár - Ősbemutató a Kőszegi Várszínház 40. születésnapjára

A kőszegi színház történethez hozzátartozik az időjárás „története”. Lehet, hogy játszik az emlékezet, de mintha a klímaváltozást nyárról nyárra itt is megtapasztalhatnánk. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt még többnyire plédekkel-pulóverekkel fölszerelkezve indultunk el a várszínházba, az utóbbi időben plédre-pulóverre kevésbé van szükség. Az esőűzés azonban mondhatni munkaköri kötelességük a várszínház munkatársainak. (Van az úgy is, hogy az eső nem áll el, mint egyszer egy Gergye Krisztián-bemutatón, amikor a sűrű eső tapintatosan össze tudott keveredni a katartikus könnyekkel.) Szükség volt az esőűzés tudományára június 16-án, a jubileumi szezon „hivatalos” nyitóalkalmán is. A hivatalos nem jó szó, mondjunk inkább ünnepélyest. A szezon tulajdonképpen már elkezdődött, naponta történik valami jó és szép a várszínházban, de kellenek a valóságos és szimbolikus jelzőbóják a hömpölygő-lebegő időben. Csütörtökön este a Várfanfár – Vajda Gergely kifejezetten a várszínházi születésnapja írt ünnepi nyitánya – bemutatójára és egy Britten-operára készültek, igazi ajándékképpen a közönségnek. És bár a meteorológiai előrejelzések szerint tudni lehetett, hogy este nagy valószínűséggel errefelé is leszakadhat az ég, mégis valahogy váratlan és meglepő, hogy egyszer csak tényleg sötét felhők gyülekeznek. 

Talán azért (persze könnyű ilyesmit mondani), hogy a várszínházi stáb megint megmutathassa: ez itt Jurisics Miklós, az egykori várvédő birodalma, és ha ő állta a sarat 1532 nyarán – bölcsességgel, kitartással –, akkor a kései utódoknak is állniuk kell. A szombathelyi szimfonikusok végül felköltöztek a lovagterembe, ott szólalt meg a Várfanfár, a Noé bárkája című Britten-opera (gyerekopera, misztériumopera, Kőszegen családi opera) bemutatóját pedig már a várudvaron tarthatták meg, ahogyan tervezték. Az eső elállt, az özönvízveszély (egyelőre) elmúlt. A nagy történeteknek különös vonzásuk van, mindig ugyanazok maradnak, miközben sokféleképpen magyarázhatók, az erejük talán éppen ebben van. Az ószövetségi Noé-történet (amelyhez hasonló rengeteg van más mitológiákban) most valahogy különösen szorongatónak, aktuálisnak – és reménykeltőnek? – tűnik. Özönvíz fenyeget (értsünk az özönvízen bármit), a kérdés az, hogy van-e mód a menekülésre. Egy bárkában utazunk. (Kinek van hely a bárka rekeszeiben?) A Britten-operáról azt lehet olvasni, hogy a szövegkönyvét egy 15. századi chesteri misztériumjáték nyomán maga a zeneszerző írta.

Az ősbemutatóját 1958-ban az Aldeburghi Fesztiválon, az orfordi templomban tartották az Angol Nemzeti Opera művészei és amatőr gyermekénekesek közreműködésével. Magyarországon is többször színre került már, a 2012-es MÜPA-beli előadás koreográfiáját például Gergye Krisztián jegyzi. A friss kőszegi színlap szerint a Noé bárkája misztériumopera egy felvonásban családoknak, középkori angol szövegek alapján. Magyar szöveg: Bubnó Tamás. Vezényel: Horváth Gábor. Közreműködnek: Savaria Szimfonikus Zenekar, Lautitia Gyerekkórus és a Budapesti Énekes Iskola tanulói. Rendező: Aczél András. Noé: Fülep Máté, Feleség: Rőser Orsolya Hajnalka. De mindez már múlt idő. Június 16-án este mégis, mindennek ellenére megvolt a színes, látványos bemutató. Az alapgondolat, amely életre hívta ezt az operát, most megint fontossá vált. A misztérium középkori műfaj, amely egyfelől jelenvalóvá, jelen idejűvé, átélhetővé teszi azt, ami már megtörtént (a Misztérium a Szent Születésről a Jézus-történetet szüli újra minden karácsonykor), ráadásul hangsúlyosan a közösség számára, sőt a közösség részvételével. 

Minden színháznak ilyennek kellene lennie (és van is ilyen), de ma már a közösség inkább közönség. A misztériumban hangsúlyos a részvétel. (A betlehemezők nem profi színészek, mégis – vagy pont azért – autentikusak, hitelesek.) Britten ezért írta meg úgy a Noé-operát, hogy benne profik és amatőrök együtt szerepelhessenek; hogy igazán közös legyen az élmény. A kőszegi ég alatt – ahol Jurisics, Ottlik és Kristóf Ágota nyomában járunk –, egy bársonyos nyári estén nem nehéz valami megfoghatatlant megsejteni a létezésből, amely a kulis - szák mögött rejtőzik. A 40 éves várszínház – amelynek a megalapítása is az 1532-es várostrom kerek évfordulójához kapcsolódik – megnyitotta a jubileumi szezont. A kapu nyitva van, a vár nem áll ellen a közönség ostromának. Ezekben a napokban az éjszakai-hajnali égen misztikus, évszázadok óta nem láthatott együttállásban sorakoznak a Naprendszer bolygói. Kőszegen közeleg a Szentivánéji álom, Az ígéret ostroma. Noé bárkája nem az Araráton, hanem az Alpokalján.