Szombathelyi örömmámor az angolok között - Schäfer András szüleit kérdeztük a kinti élményekről

Óriási, sikert aratott az angliai Wolverhamptonban a magyar labdarúgó-válogatott. Marco Rossi együttese 4-0-ra verte az Európa-bajnoki ezüstérmes angolokat, akik 94 éve nem szenvedtek hazai környezetben négygólos vereséget. A mérkőzést a helyszínen nézte végig a válogatott szombathelyi születésű középpályásának, Schäfer Andrásnak édesapja, Schäfer Péter és édesanyja, dr. Pászthory Ildikó is. 

– Mi nem fent, a vendégszektorban, a karéjban foglaltunk helyet, hanem a lelátó egy másik részén ültünk, egészen közel a pályához – mondta Schäfer Péter. – Ugyan a jegyeink az angolok szektorába szóltak, de körülöttünk 10-15 magyar drukker volt, szóval mi amolyan kis magyar magot alkottunk. Noha többen is figyelmeztettek bennünket, hogy meccs előtt és a mérkőzés után óvatosan közlekedjünk, nehogy konfliktusba keveredjünk, a hazai szurkolók roppant barátságosak voltak. 

- A mérkőzés előtt például az egyik pubban egy angol drukker, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, meghívott minket egy sörre. A meccs után sem volt semmi gond, sőt sok angol szurkoló jött oda hozzánk gratulálni: „well done” – ami annyit tesz, hogy „jól csináltátok”. Ami magát a meccset illeti, noha az angolok egy része kifütyülte és végigkiabálta a himnuszunkat, az első negyedórában még drukkoltak, aztán Sallai gólja után varázsütésre elhalkultak. Ellenben a magyar tábor végigdrukkolta, leszurkolta a hazaiakat. Mi sem fogtuk vissza magunkat, többször is felugrottam, a góloknál dupla akkorát – de senki sem szólt be. A tavaly nyári, németek elleni müncheni Eb-mérkőzésre – amelyiken a fiam gólt fejelt – sajnos nem tudtam elmenni, de ez a meccs kárpótolt. Óriási, életre szóló élmény volt.

 - Nem volt olcsó az utazás, a szállás, de minden pénzt megért! A meccs után Andris odajött hozzánk, lepacsiztunk, átöleltük – euforikus hangulatban volt. Öröme csak azért nem lehetett teljes, mert az első félidőben egy ütközés után ellenfele ráesett a jobb lábára – ápolni is kellett. De hogy mennyire számít rá Rossi, bizonyítja, hogy így sem cserélte le. Őt hajtotta az adrenalin, játszani akart, igazán a lefújás után fájt neki nagyon a lába. Büszke vagyok rá, jól játszott, és azt sem sokan mondhatják el magukról, hogy az angolok klasszisa, Harry Kane ellen fejpárbajokat nyertek. Szóval óriási élmény volt! 

A wolverhamptoni születésű, Magyarországon élő Richard Jones arra számított, hogy az angol szövetségi kapitány tanul a budapesti zakóból és győzelemre vezeti csapatát. Nem így történt. Jones úgy véli, a meccs előtti letérdelés is megosztó. A legtöbb angol nem rasszista, de ez az akció általában nem tetszik a közönségnek.