Az édesanyákat köszöntjük május első vasárnapján

„Ma az ölembe hajtotta a fejét. – Anya! Ez jó? – Igen kisfiam, ez jó! Egy picit sírtam, mert rájöttem, hogy miattam tette ezt, mert azt akarta, hogy nekem jó legyen. Ő szeret ilyen gesztusok nélkül is, nincs szüksége arra, hogy puszit adjon, megöleljen, neki ezek nélkül is természetes, hogy szeret.”

Pohánka Edit blogjából való az idézet. A sárvári édesanyának 14 éves fián, Milánon kívül van egy 11 éves gyermeke is, Álmos, aki autizmussal él. A blogban őt idézi, aki által különleges sorsfeladatot kapott, aki nagyon szerethető, más szemmel nézi a világot és tanítja az egész családot. Milán, a nagyobbik fiú most ballag nyolcadikból, átlagos gyermek, kamaszodik. Edit meséli: régebben igényelte az anyanapokat, hogy érezze, nem csak a testvérére koncentrálnak a szülei. A saját édes feladatának azt tartja, hogy mindkét gyermeke szépnek lássa a világot.

Éljenek az édesanyák! Köszöntsük őket vasárnap!