Madárvonulás: „Ági”, „Ákos” és „András” jelenleg Botswanában tartózkodik

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján olvasható beszámoló felidézi: Kazahsztánban, Romániában és hazánkban három-három, Olaszországban pedig egy vércse hátára került fel a napelem segítségével működő jel-adó, melynek súlya elenyésző, és így az állatokat a repülésben és egyéb mindennapos tevékenységükben nem zavarja.

A kék vércsék mozgását a kutatók szinte „élőben" tudják követni. És megtehetik ezt érdeklődő laikusok is: a satellitetracking.eu honlapon (ahonnan a mellékelt illusztráció is származik) folyamatosan figyelemmel kísérhető a vércsék útja.

„Ági", „András" és „Ákos" útja – október 30-ig, egzotikus tájak felett, idáig jutottak el. Fotó: Orbán Zoltán (MME)

Nézzük részletesebben, merre jártak mostanáig a „magyar" madarak.

A faj hazai kutatásának történetében másodszor fordult elő, hogy három kifejlett kék vércsére műholdas jeladó került. Figyelembe véve az egy évesnél fiatalabb madarak akár 70 százalékot is elérő halandóságát, fontos szempont, hogy a rendkívül drága – darabonként mintegy 1 millió forintba kerülő – jeladók felnőtt egyedekre kerüljenek. Az idei pocokinváziós év nagyban hozzájárult, hogy jó kondícióban levő, a fiókanevelésben nem „leharcolt" állatokra, két hímre („Ákos", és „András" nevet kaptak a kutatóktól), és egy tojóra („Ági") helyeztek adót Dél-Magyarországon, július-augusztusban.

Az egyik jeladós „magyar” vércse, amikor megkapta a műszert.

Madaraink közül elsőként „Ákos" indult el szeptember 23-án, és hat nap múlva, három 1500-2000 kilométeres „ugrással" már Nigerben járt. „Ági" szeptember 29-én indult el; október 3-án még Görögországban, a Peloponészosz-félszigeten pihent, de két nappal később, október 5-én már mintegy 4000 km-rel délebbre, „Ákossal" egy magasságban, csak nem Nigerben, hanem Csádban járt. Ettől kezdve a két madár közel hasonló tempót diktálva, egymástól mintegy 500 km-es távolságban tartott délnek, és október közepén érte el Angolát. Sajnos „Ági" jeladója november első napjától nem mozdult, azonos helyről küldte adatait. A szakemberek ekkor még csak remélhették, hogy az adó hibásodott meg és nem a madár útja ért véget. A hármasból utolsóként „András" indult el, október 13-án, és nyolc nappal később már be is érte a két korábban indult fajtársát Angolában.

A madarak útvonalválasztása az észak-afrikai partvidékig – földrajzi léptékben – gyakorlatilag azonos volt, egy 200 km széles sávon belül maradt, ami a Szahara déli részén 1000 km-es sávra szélesedett, hogy végül a három madár a telelőterület elérésekor egy 200 km sugarú körön belül tartózkodjon.

A folytatásban, a néhány napos angolai pihenőt követően a magyar madarak (amelyek közt feltűnt az újra aktív jeladóval büszkélkedő „Ági" is) újra megindultak délnek. Mintegy 500 km-t utazva Namíbia keleti partvidékére jutottak el, majd átruccantak a szomszédos Botswanába, és adóik még december közepén is innen küldték jeleiket.

A tíz megjelölt kék vércse közül egyébként az MME cikke szerint hét még biztosan életben van, ez kifejezetten jó arány, és a kutatás szempontjából is szerencsés fejlemény. Ez lehetővé teszi, hogy a következő hónapokban a telelőviselkedés további rejtelmeire sikerüljön fényt deríteni. És minden korábbinál pontosabban fogjuk tudni azt is, mikor térnek vissza hozzánk tavasszal.

NEMCSAK VÉRCSÉN, SASON IS

Az embernek az az érzése: lassan több madáron van elektromos „kütyü" a természetben, mint ahányon nincs. A fővárosi állatkert természetvédelmi mentőhelyének munkatársai a napokban engedtek szabadon egy parlagi sast, mely mérgezéses tünetekkel került be hozzájuk december elsején. A fokozottan védett fajhoz tartozó madarat Békés megyében, Szabadkígyós és Kétegyháza között találták, védett területen. A legyengült állat állatorvosi vizsgálat után került a fővárosi bázisra, ahol a kezelésekre szerencsére jól reagált, így – miután a kondícióját is rendbe szedték kicsit – szabadon lehetett engedni. Erre Békés megyében, feltehető otthona közelében került sor. Előtte azonban ezt a sast is felszerelték jeladóval, így már ő sem mehet sehova a madarászok tudta nélkül.