A pusztulási arány magas a vércséknél, de nem természetellenes

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapjának beszámolója szerint tavaly tíz kék vércsét szereltek fel jeladóval a szakemberek – Magyarországon, Olaszországban, Romániában, illetve Kazahsztánban. Az állatok közül egy magyar és egy kazah már a telelőterület felé tartva elpusztult, majd a dél-afrikai térségben további kettő veszett oda.

A hazai madarászok számára külön ok a szomorúságra, hogy ez a kettő a maradék két hazánkból indult vércse volt.

A hat megmaradt jeladós madár tavasszal megindult északnak, ám Közép-Afrikában valamiért mindegyikük hosszasan várakozott, és ez idő alatt újabb két jeladó hallgatott el végleg. A maradék négy madár átkelt a Szaharán, ám a fogyásnak még mindig nem volt vége körükben. A kazah Adai a Földközi-tenger partvidékénél veszett el május 18-án, míg az utolsó olasz jelölésű madár, Apollo szinte már otthon, tavalyi fészkétől alig 600 kilométerre (ez a vonulás távolságához képest nem tétel), Franciaország térségében, a tenger felett pusztult el május 31-én.

Az MME szakértői felhívják a figyelmet: a jeladós vércsék 80 százalékos elhullási aránya magas, de nem tekinthető természetellenesnek. Az ez évi eseményeket ismerve tűnik ki, mekkora szerencse, hogy a 2013-ban jelölt három amuri vércséből kettő máig életben van és küldi a jeleket.

A tavaly „jeladózott" madarak közül tehát jelenleg már csak két, a műszerrel Romániában felszerelt példány van úton: Ubul Algéria északi, tengerparti térsége felett repül, Karma pedig már Európában, Bulgáriában jár. A madarászok remélik, hogy az ő szerencséjük még kitart, és megtudhatják, honnan érkeztek tavaly ősszel Romániába, hol van a fészkelőterületük.