Mariska néni: Illen drága nőt maga nem talál

Csaknem ezerkétszáz honi hatszáz lélekszám alatti  településen dolgozik falu-, illetve tanyagondnok. Az ő képviselőik (valamint községek elöljárói is) gyűltek össze a budapesti Vajdahunyadvárban abból az alkalomból, hogy ünnepeljenek; ugyanis most húsz esztendős a magyarországi falugondnoki hálózat.

A díszvendég korunk egyik kiemelkedő nagyságú színésznője, a Velemben (is) élő Törőcsik Mari volt. Mielőtt a pódiumra lépett volna, részleteket láthattunk a legendás hírű Körhinta (1955; Fábri Zoltán rendezte) című alkotásból, majd Csörsz Klára, a Magyar Tanya- és Falugondnoki Szövetség ügyvezető társelnöke úgy konferálta föl a Nemzet Színészét: Ő rendezvényünk arca, szíve, lelke.

Csörsz Klára ekként jellemezte Törőcsik Marit:  Méltósággal élt, él és végezte, illetve végzi ma is a munkáját. (Egyébként az ünnepségre falugondnoki autóval hozták próbáról, a Nemzeti Színházból, ahová utóbb vissza is vitték.) Állva tapsoltak a jelenlévők. 

- A kisbíró nekem hosszú évekig életem része volt - emlékezett a Heves megyei Pély községben született kétszeres Kossuth-díjas művész. - Nem igen vállalok már közszereplést, de úgy éreztem, ide el kellett jönnöm. Részint azért is, mert rögtön a lányom születése után vettem egy falusi házat, mert azt akartam, hogy ő is éljen falun. S számomra mindig is fontos volt a vidék. Kívánok önöknek nagyon-nagyon sok munkát, s azt is kívánom, hogy önöket onnan föntről segítsék, ahogyan csak lehet! Legyen lelkierejük hivatásuk gyakorlásához, mert ezt nem lehet megfizetni. Gondolom, meg sem fizetik... Szívemből mondom: engem meghat az, amit önök csinálnak. S itt is el kell mondanom: az országnak köszönhetem, hogy visszajöttem a halálból, az önök szeretetének köszönhetem, hogy fölépültem.

S mint egy madárka, már el is röppent, hogy folytathassa hivatását. A falugondnokok ünnepi konferenciáján Korózs Lajos, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkára emelkedett szólásra.
 
- Falunak és tanyának is lelke van. Erről a globális világban nem igen hallani - jegyezte meg. - A falu-, tanyagondnoki rendszernek is lelke van. Összesen mintegy háromszázezer embert lát el e hálózat. Emelem kalapomat!
 
- Az országos falugondnoki rendszerbe az utóbbi időben hatszázötvenegy új kisbusz is bekapcsolódott - jelentette ki dr. Forgács Barnabás, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közösségi ügyekért felelős szakállamtitkára. 
 
- A felzárkóztatásban, az esélyegyenlőség megteremtésében, a közösségépítésben is fontos a falugondnoki hálózat, továbbá javítja a helyben élő lakosság életkörülményeit - fejtette ki dr. Kolber István miniszterelnöki megbízott. - Növeli a biztonságérzetet, főleg az idősekét. A hálózat működését nagyban befolyásolja az, hogy miként áll hozzá a falu, a képviselő-testület, a polgármester. A falugondnoknak pedig rátermettnek kell lennie, hiszen emberekkel foglalkozik, ami kihívás, nehéz feladat. Megérteni, feldolgozni a problémákat; egy idő után ez nagy lelki teher is. Fontos a rugalmasság és a személyes gondoskodás.  

S hogy milyen is a falugondnok egy napja? Erről már Zelles Lajosnét, Erzsikét kérdeztük Hegyhátszentjakabon, ahol most éppen háromszázegyen élnek. Nem mellékesen: a budapesti ünnepségen emléklappal és ajándéktárggyal ismerték el nyolcéves falugondnoki tevékenységét. (1986-tól szociális gondozó.)
 
- Reggel hétre jövök, megcsinálom a körömet. Ide hozom kisbusszal az óvodásokat, a kisiskolásokat Felsőjánosfáról, Őrimagyarósdról, Szaknyérból. Időseket látogatok, bevásárolok, receptet váltok ki, ebédet hordok, uszodába viszem a gyerekeket Körmendre...

És sorolja, sorolja, miközben kisbusszal elvisz a nyolcvannyolcadik évében járó Péter Jánosnéhoz.

Mariska néni csak úgy áradozik Erzsikéről: Illen drága nőt maga nem talál. Mindent megtesz. Még beszélget is velem.

Utóbb összefutunk Kránicz Ferenc polgármesterrel is, aki szintén nagyon dicséri munkatársnőjét. 

- Bármi gond és probléma van, megoldja. Sok terhet vesz le a vállamról. A községben igen fontos a szerepe.