Menő üzletember volt, most a hajléktalanszállón melegszik

Alamizsnát, kenyeret, pénzt! Nap mint nap találkozhatunk ezekkel a szavakkal, elég ha csak a belváros felé visz utunk. Sokan tudomást sem vesznek róluk, mások megállnak, s nagylelkűen csörgős pénzt adnak a kéregetőnek: hadd igyon valami lélekmelegítőt, legalább ennyi öröme legyen szerencsétlennek. Pedig az ő problémájuk a mi problémánk is, mert a hajléktalanság társadalmi ügy.
 
Egy nevét és arcát nem vállaló férfi megosztotta velünk azt, hogy hogyan került az utcára. Csaba - nevezzük így -  három hónapja keres kiutat ebből a helyzetből. A Savaria Rehab-Team Nonprofit Kft. nappali központjában találkoztunk  az ápolt külsejű hatvanas úrral.
 
- Üzletember voltam. Szinte többet voltam külföldön, mint Magyarországon, különböző üzleti utakon. Felvetett a pénz, de soha sem spóroltam vagy takarékoskodtam. Majd egyszerre tönkrement  a vállalkozásom, elveszítettem minden vagyonomat. Mondanom sem kell, hogy az otthonomat is. Míg vállalkozó voltam, a nyugdíjjárulékokat is csak a minimálbér után fizettem. Kár volt, ugyanis így csak az öregségi nyugdíjminimumot kapom. Ebből kell megélnem, de elég a túléléshez. Nehéz innen talpra állni, de nem adom fel. Míg jó módban éltem, sem vetettem meg azokat az embereket, akik az utcán kéregettek. Mindig is az volt a véleményem, hogy bárki kerülhet hasonló helyzetbe - meséli Csaba, miközben könnyeit nyeli, ám hozzá is teszi, hogy nem akarja sajnáltatni magát.
  
- Napközben a könyvtárban olvasgatok, vagy a nappali központban vagyok, este pedig a szállón melegedek. Tisztában vagyok azzal, hogy minden, amit itt a Savaria Rehab-Teamtől kapunk, adomány számunkra. Sokféle ember van itt. Van, aki a saját hibájából került ebbe a helyzetbe, akad, aki válás vagy más családi tragédia miatt került a szállóra. Vannak agresszív emberek, iszákosak, nyugodtabbak. Tény azonban az, hogy bárki padlóra kerülhet. De rajtunk múlik, hogy ki tudunk-e törni - teszi hozzá a férfi.
 
Míg beszélgetünk, Horváth Sándor Róbert, becenevén "Igazgató úr" is csatlakozik hozzánk. A harmincöt éves férfi, tíz éve fedél nélküli.
  
- Állami gondozott voltam, majd egy kevés időt Kőszegen dolgoztam a kábelgyárban. Leépítések voltak, engem elküldtek. Azóta nyaranta akad néha alkalmi munka. A gond azonban az, hogy büntetett előéletű vagyok, s ez megnehezíti a munkaszerzést. Már hozzászoktam ehhez az életformához - meséli. 

Van közöttük kitörni akaró, reménykedő, dühös, és magát reménytelennek látó. A téli hidegben sokan az éjszakai fagy ellenére sem mennek be a hajléktalanszállóra. Pedig nekik is szükségük van a társadalom segítségre.

A szakemberek azt mondják, az is nagy segítség, hogy aki hajléktalant lát, felhívja őket.

Este tízig kimennek hozzájuk, utána telefonos ügyeteletet tartanak. 

Szilveszterkor virslivel várják a hajléktalanokat

Karácsonykor étellel, süteménnyel és ajándékokkal várták a Savaria Rehab-Team Nonprofit Kft. munkatársai a társadalom perifériájára szorult, otthontalan embereket. December 24-én reggel kilenc órától délután négyig mehettek a nappali központba a fázó és éhes emberek. 
 
- Eddig minden évben közösen ünnepeltünk karácsonykor, az idei évben azonban egész nap vártuk azokat az embereket, akikkel szolgálatunk kapcsolatban van. A finom étel és sütemény mellé mindenki kapott ajándékcsomagot is, melybe tartós élelmiszer, ruhanemű és tisztálkodóeszközök kerültek. Közel 150 embert ajándékoztunk meg  - nyilatkozta lapunknak Garai Ágota a Savaria Rehab-Team Nonprofit Kft. nappali központjának vezetője.

A szilveszter is hasonlóan fog telni. Akkor virslivel várják a hajléktalanokat a nappali központban.