Bihari Mihály a Fidesz alkotmánybíró-jelöltje, 25-én lesz államfőjelölt

Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke a párt keddi elnökségi ülésén hozott döntéseket ismertetve újságírók előtt elmondta: egyelőre hatnál is több személy jöhet szóba államfőjelöltnek, a párt elnöksége a végleges döntést június 25-én terjeszti a frakció elé.
   
A politikus neveket nem kívánt mondani, ezzel kapcsolatban kiemelte: az elnökség nem bírja egyik jelölt felhatalmazását sem arra nézve, hogy nevét nyilvánosságra hozza.
   
Közölte azt is, hogy kezdeményezik, a Fidesz-frakció hívja meg egyik ülésére Balogh Andrást, az MSZP államfőjelöltjét, mert szeretnének a döntés előtt tájékozódni. Bejelentette azt is, hogy a miniszterelnök is kezdeményez egy vele való találkozót.
   
Kósa Lajos az alkotmánybírák jelöléséről annyit mondott: a Fidesz az egyik üres posztra Bihari Mihály volt alkotmánybírót, a testület volt elnökét jelöli. A másik alkotmánybírósági tagra majd akkor tesznek javaslatot, ha az Országgyűlés elfogadja a jelölés új szabályait.
   
A személyi ügyekről szólva Kósa Lajos bejelentette azt is, hogy a párt július 10-e körül nevezi meg főpolgármester-jelöltjét. Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor tavaly e poszt várományosaként Tarlós Istvánt nevezte meg, Kósa Lajos úgy reagált: még nincs testületi döntés, de Orbán Viktor többször elmondta, Tarlós István jelölését támogatja. Az ügyvezető alelnök úgy látja, a Fideszen belül nincs is más érvényes jelölés, nem tud arról, hogy valaki szeretne más, alternatív jelöltet megnevezni.
   
Kósa Lajos tájékoztatása szerint az elnökségi ülésen téma volt az önkormányzati választásra való felkészülés. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: a Fidesz és szövetségesei július közepéig megnevezik polgármesterjelöltjeiket és a közgyűlési képviselőjelöltjeiket.
   
Szerinte a legfontosabb küzdelem a fővárosban lesz majd, hiszen itt van jelen leginkább a "gyurcsányi örökség".

OLDALTÖRÉS: Az Alkotmánybíróság elnökei és tagjai - KRONOLÓGIA

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint a testületnek 11 tagja van, akiket az Országgyűlés 9 évre választ, s egyszer újraválaszthat. A tagoknak 70. életévüket betöltve lejár a mandátumuk. A törvény alapján a testület új tagját elődje megbízási idejének lejártát megelőző három hónapon belül kell megválasztani. Az Alkotmánybíróság munkája során többször is akadtak személyi nehézségek, ha nem is az elnöki poszton. Különösen hosszú ideig, 2004. december és 2005. szeptember között a testület a határozatképesség határán, nyolc fővel működött, mivel különböző okok folytán hárman kikerültek a tagok közül. 2005. szeptember 26-án a parlamentben sikerült egyezségre jutni két újabb alkotmánybíró személyét illetően, majd november 14-én egészült ki teljes létszámra a taláros testület, de 2008 júliusa - az utolsó távozások - óta az Országgyűlésnek nem sikerült új tagokat választani.

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint a testületnek 11 tagja van, akiket az Országgyűlés 9 évre választ, s egyszer újraválaszthat. A tagoknak 70. életévüket betöltve lejár a mandátumuk. A törvény alapján a testület új tagját elődje megbízási idejének lejártát megelőző három hónapon belül kell megválasztani. Az Alkotmánybíróság munkája során többször is akadtak személyi nehézségek, ha nem is az elnöki poszton. Különösen hosszú ideig, 2004. december és 2005. szeptember között a testület a határozatképesség határán, nyolc fővel működött, mivel különböző okok folytán hárman kikerültek a tagok közül. 2005. szeptember 26-án a parlamentben sikerült egyezségre jutni két újabb alkotmánybíró személyét illetően, majd november 14-én egészült ki teljes létszámra a taláros testület, de 2008 júliusa - az utolsó távozások - óta az Országgyűlésnek nem sikerült új tagokat választani.

Az Alkotmánybíróságról szóló törvény szerint a testületnek 11 tagja van, akiket az Országgyűlés 9 évre választ, s egyszer újraválaszthat. A tagoknak 70. életévüket betöltve lejár a mandátumuk. A törvény alapján a testület új tagját elődje megbízási idejének lejártát megelőző három hónapon belül kell megválasztani. Az Alkotmánybíróság munkája során többször is akadtak személyi nehézségek, ha nem is az elnöki poszton. Különösen hosszú ideig, 2004. december és 2005. szeptember között a testület a határozatképesség határán, nyolc fővel működött, mivel különböző okok folytán hárman kikerültek a tagok közül. 2005. szeptember 26-án a parlamentben sikerült egyezségre jutni két újabb alkotmánybíró személyét illetően, majd november 14-én egészült ki teljes létszámra a taláros testület, de 2008 júliusa - az utolsó távozások - óta az Országgyűlésnek nem sikerült új tagokat választani.

A Sajtóadatbank összeállítása az Alkotmánybíróság elnökeiről, helyettes elnökeiről és tagjairól:
   
Az Alkotmánybíróság jelenlegi tagjai (9 fő):

Elnök: Paczolay Péter 2008. július 4-től, alkotmánybíró: 2006. február 24-től (helyettes elnök: 2007. március 10-2008. július 3.)

Helyettes elnök: Holló András 2008. július 4-től, alkotmánybíró: 1996. november 12-től, 2005. november 14-én újraválasztva. (helyettes elnök: 1998. november 24-2003. július 31.,
elnök: 2003. augusztus 1-2005. november 12.)

Balogh Elemér alkotmánybíró: 2005. november 14-től
Bragyova András alkotmánybíró: 2005. szeptember 26-tól
Kiss László alkotmánybíró: 1998. március 10-től, 2007. február 19-én újraválasztva
Kovács Péter alkotmánybíró: 2005. szeptember 26-tól
Lenkovics Barnabás alkotmánybíró: 2007. április 21-től
Lévay Miklós alkotmánybíró: 2007. április 21-től
Trócsányi László alkotmánybíró: 2007. március 19-től
   
Az Alkotmánybíróság volt tagjai:

Ádám Antal alkotmánybíró: 1989. november 23-1998. november 23.
Bagi István alkotmánybíró: 1997. június 17-2006. június 17.
Bihari Mihály alkotmánybíró: 1999. július 3-2008. július 3.
(elnök: 2005. november 13-2008. július 3.)
Czúcz Ottó alkotmánybíró: 1998. december 28-2004. április 30.
Erdei Árpád alkotmánybíró: 1998. március 10-2007. március 10.
(helyettes elnök: 2003. augusztus 1-2007. március 10.)
Harmathy Attila alkotmánybíró: 1998. december 28-2007. április 20.
Herczegh Géza alkotmánybíró: 1990. július 2-1993. május 24.
(helyettes elnök: 1990. július 30-1993. május 24.)
Kilényi Géza alkotmánybíró: 1989. november 23-1998. november 23.
Kukorelli István alkotmánybíró: 1999. július 3-2008. július 3.
Lábady Tamás alkotmánybíró: 1990. július 2-1999. július 2.
(helyettes elnök: 1993. május 24-1998. november 24.)
Németh János alkotmánybíró: 1997. június 17-2003. július 31.
(elnök: 1998. november 24-2003. július 31.)
Schmidt Péter alkotmánybíró: 1990. július 2-1996. december 27.
Strausz János alkotmánybíró: 1998. december 28-2004. december 21.
Solt Pál: 1989. november 23-1990. június 25.
Sólyom László: 1989. november 23-1998. november 23.
(helyettes elnök: 1989. november 27-1990. július 30.
elnök: 1990. július 30-1998. november 23.)
Szabó András alkotmánybíró: 1990. július 24-1998. február 19.
Tersztyánszky Ödön alkotmánybíró: 1990. július 2-1999. július 2.
Tersztyánszkyné Vasadi Éva alkotmánybíró: 1999. július 3-2006. február 23.
Vörös Imre alkotmánybíró: 1990. július 2-1999. július 2.
Zlinszky János alkotmánybíró: 1989. november 23-1998. március 7.

OLDALTÖRÉS: Bihari Mihály dr. - ÉLETRAJZ

Bihari Mihály Budapesten született 1943. február 24-én. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJTK) 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. 1971 és 1974 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát és filozófiát hallgatott, 1974-ben szociológiai oklevelet szerzett.
   
1970-től az ELTE ÁJTK Állam- és Jogelméleti Tanszékén gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től egyetemi adjunktus volt. 1981-től 1984-ig a Művelődési Minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztályát vezette. 1984-től az ELTE ÁJTK-n az ekkor megalakult Politológia Csoport főállású oktatója, vezetője lett. 1989-től, a csoport tanszékké válása után, a Politológia Tanszéket vezette. 1984-ben kandidátusi, 1993-ban tudomány doktora címet szerzett. 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.
   
1986-tól 1989-ig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és a Politikai Rendszer Kutatócsoport vezetője volt. 1989-től az MTA Politikatudományi Intézetében a Pártszociológiai Kutatócsoportot vezette, egyúttal politikaelméletet tanított a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Politikaelméleti Tanszékén.
   
1988-89-ben részt vett az Igazságügyi Minisztérium alkotmánymódosítást előkészítő bizottságában, több fejezet kidolgozója volt, a köztársasági elnök jogköréről önálló törvénytervezetet készített és publikált. 1989-90-ben részt vett a Németh Miklós vezette kormány Tanácsadó Testületének munkájában.
   
Bihari Mihály tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, de 1988 áprilisában - három másik radikális reformerrel együtt - a rendszert kritizáló nézetei, előadásai, közszereplése, ellenzékinek tekintett mozgalmakban való részvétele miatt kizárták a párt tagjainak sorából. (1989-ben visszavonták a határozatot, de ő nem lépett vissza a pártba.) Ezután a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, a Nyilvánosság Klub és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének is alapító tagja volt.
   
1990-98-ban a Társadalmi Szemle című folyóirat főszerkesztőjeként is dolgozott. Megalakulása óta tagja a Magyar Politikatudományi Társaságnak, amelynek 1989-től alelnöke, 1992-1994 között elnöke volt.
   
Az 1994-1998-ban a Magyar Szocialista Párt (MSZP) országgyűlési képviselője volt. 1999-2008 között az Alkotmánybíróság tagja, 2005 novembere és 2008 júliusa között a testület elnöke volt. (Utóbbi funkciójához kötve a Szent Korona Testület tagja volt.)
   
Húsz könyv, tankönyv, több száz tudományos cikk, tanulmány szerzője. Elméleti és tudományos konferenciák rendszeresen meghívott előadója. Pedagógusi, kutatói, szakmai munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, többek között 1992-ben Demény Pál Emlékérmet, 1996-ban Bibó István-díjat, tavaly novemberben pedig Deák Ferenc-díjat kapott.
   
Nős, felesége jogász. Három gyermeke van.

Bihari Mihály Budapesten született 1943. február 24-én. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJTK) 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. 1971 és 1974 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát és filozófiát hallgatott, 1974-ben szociológiai oklevelet szerzett.
   
1970-től az ELTE ÁJTK Állam- és Jogelméleti Tanszékén gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től egyetemi adjunktus volt. 1981-től 1984-ig a Művelődési Minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztályát vezette. 1984-től az ELTE ÁJTK-n az ekkor megalakult Politológia Csoport főállású oktatója, vezetője lett. 1989-től, a csoport tanszékké válása után, a Politológia Tanszéket vezette. 1984-ben kandidátusi, 1993-ban tudomány doktora címet szerzett. 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.
   
1986-tól 1989-ig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és a Politikai Rendszer Kutatócsoport vezetője volt. 1989-től az MTA Politikatudományi Intézetében a Pártszociológiai Kutatócsoportot vezette, egyúttal politikaelméletet tanított a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Politikaelméleti Tanszékén.
   
1988-89-ben részt vett az Igazságügyi Minisztérium alkotmánymódosítást előkészítő bizottságában, több fejezet kidolgozója volt, a köztársasági elnök jogköréről önálló törvénytervezetet készített és publikált. 1989-90-ben részt vett a Németh Miklós vezette kormány Tanácsadó Testületének munkájában.
   
Bihari Mihály tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, de 1988 áprilisában - három másik radikális reformerrel együtt - a rendszert kritizáló nézetei, előadásai, közszereplése, ellenzékinek tekintett mozgalmakban való részvétele miatt kizárták a párt tagjainak sorából. (1989-ben visszavonták a határozatot, de ő nem lépett vissza a pártba.) Ezután a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, a Nyilvánosság Klub és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének is alapító tagja volt.
   
1990-98-ban a Társadalmi Szemle című folyóirat főszerkesztőjeként is dolgozott. Megalakulása óta tagja a Magyar Politikatudományi Társaságnak, amelynek 1989-től alelnöke, 1992-1994 között elnöke volt.
   
Az 1994-1998-ban a Magyar Szocialista Párt (MSZP) országgyűlési képviselője volt. 1999-2008 között az Alkotmánybíróság tagja, 2005 novembere és 2008 júliusa között a testület elnöke volt. (Utóbbi funkciójához kötve a Szent Korona Testület tagja volt.)
   
Húsz könyv, tankönyv, több száz tudományos cikk, tanulmány szerzője. Elméleti és tudományos konferenciák rendszeresen meghívott előadója. Pedagógusi, kutatói, szakmai munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, többek között 1992-ben Demény Pál Emlékérmet, 1996-ban Bibó István-díjat, tavaly novemberben pedig Deák Ferenc-díjat kapott.
   
Nős, felesége jogász. Három gyermeke van.

Bihari Mihály Budapesten született 1943. február 24-én. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE ÁJTK) 1971-ben fejezte be egyetemi tanulmányait. 1971 és 1974 között az ELTE Bölcsészettudományi Karán szociológiát és filozófiát hallgatott, 1974-ben szociológiai oklevelet szerzett.
   
1970-től az ELTE ÁJTK Állam- és Jogelméleti Tanszékén gyakornok, 1973-tól tanársegéd, 1975-től egyetemi adjunktus volt. 1981-től 1984-ig a Művelődési Minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztályát vezette. 1984-től az ELTE ÁJTK-n az ekkor megalakult Politológia Csoport főállású oktatója, vezetője lett. 1989-től, a csoport tanszékké válása után, a Politológia Tanszéket vezette. 1984-ben kandidátusi, 1993-ban tudomány doktora címet szerzett. 1993-ban egyetemi tanárrá nevezték ki.
   
1986-tól 1989-ig az MTA Szociológiai Kutató Intézetének igazgatóhelyettese és a Politikai Rendszer Kutatócsoport vezetője volt. 1989-től az MTA Politikatudományi Intézetében a Pártszociológiai Kutatócsoportot vezette, egyúttal politikaelméletet tanított a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Politikaelméleti Tanszékén.
   
1988-89-ben részt vett az Igazságügyi Minisztérium alkotmánymódosítást előkészítő bizottságában, több fejezet kidolgozója volt, a köztársasági elnök jogköréről önálló törvénytervezetet készített és publikált. 1989-90-ben részt vett a Németh Miklós vezette kormány Tanácsadó Testületének munkájában.
   
Bihari Mihály tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, de 1988 áprilisában - három másik radikális reformerrel együtt - a rendszert kritizáló nézetei, előadásai, közszereplése, ellenzékinek tekintett mozgalmakban való részvétele miatt kizárták a párt tagjainak sorából. (1989-ben visszavonták a határozatot, de ő nem lépett vissza a pártba.) Ezután a Magyar Demokrata Fórum, az Új Márciusi Front, a Nyilvánosság Klub és a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének is alapító tagja volt.
   
1990-98-ban a Társadalmi Szemle című folyóirat főszerkesztőjeként is dolgozott. Megalakulása óta tagja a Magyar Politikatudományi Társaságnak, amelynek 1989-től alelnöke, 1992-1994 között elnöke volt.
   
Az 1994-1998-ban a Magyar Szocialista Párt (MSZP) országgyűlési képviselője volt. 1999-2008 között az Alkotmánybíróság tagja, 2005 novembere és 2008 júliusa között a testület elnöke volt. (Utóbbi funkciójához kötve a Szent Korona Testület tagja volt.)
   
Húsz könyv, tankönyv, több száz tudományos cikk, tanulmány szerzője. Elméleti és tudományos konferenciák rendszeresen meghívott előadója. Pedagógusi, kutatói, szakmai munkásságát több kitüntetéssel ismerték el, többek között 1992-ben Demény Pál Emlékérmet, 1996-ban Bibó István-díjat, tavaly novemberben pedig Deák Ferenc-díjat kapott.
   
Nős, felesége jogász. Három gyermeke van.