Mindenki másképp citálja: alkotmányok, alkotmánymódosítások a nagyvilágban

Az MTI külföldi tudósítói ennek kapcsán arról készítettek összeállítást, hogy a fejlett demokráciákban, a szomszédos országokban, továbbá Oroszországban és Kínában miként zajlott az alkotmányozás folyamata, illetve hogyan alakult az alkotmánymódosítások gyakorlata.

A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG alkotmánya, az úgynevezett Grundgesetz 1949. május 23-án lépett hatályba. Az alaptörvény 76. cikkének (1) bekezdése értelmében alkotmánymódosítást a szövetségi kormány, a felsőház vagy egy alsóházi frakció, illetve az alsóház létszámának legalább öt százalékát kitevő - akár több pártot reprezentáló - képviselőcsoport kezdeményezhet. A német alkotmány módosításához mind az alsóházban (Bundestag), mind a felsőházban (Bundesrat) kétharmados többségre van szükség. Népszavazást ebből a szempontból nem tesz lehetővé a törvény.
    
A német jog különbséget tesz az alkotmány módosítása és az alkotmány leváltása (Ablösung) között. Utóbbi esetben az alaptörvény teljes átírásáról van szó. Erre vonatkozóan a 146. cikk kimondja: az alaptörvény azon a napon veszíti el hatályát, amelyen a német nép szabad akaratát tükröző, tehát népszavazáson megerősített alkotmány hatályba lép. Erre 62 év alatt még nem volt példa, bár a két német állam egyesülése (1990) előtt sokan követelték népszavazás rendezését egy új alkotmány megalkotásáról. Végül azonban az NDK, pontosabban az öt keleti tartomány jogilag az alaptörvény előírásai szerint csatlakozott az NSZK-hoz. Az alaptörvény 79. cikkének (3) bekezdése értelmében megváltoztathatatlanok az alkotmány 1. és 20. cikkei, amelyek az alapvető emberi jogokat és az emberi méltóságot, a demokrácia és a jogállamiság elveit tartalmazzák. Nem lehet hozzányúlni továbbá azokhoz a cikkekhez, amelyek a német állam szövetségi jellegét, azaz tartományokra való tagolását, valamint utóbbiaknak a törvényhozási munkában való részvételét érintik.
   
Az alkotmánymódosítást törvényjavaslatként kell benyújtani, így az esetleges módosítás is törvénynek minősül. Ez pedig azt jelenti, hogy meg is lehet támadni a karlsruhei alkotmánybíróság előtt. Ezzel a lehetőséggel élhet például egy alsóházi kisebbség vagy egy/több tartomány, amennyiben normakontrollt kér az alkotmánybíróságtól, illetve annak megvizsgálását indítványozza, vajon nem sérti-e a módosítás az alaptörvény 79. cikkének (3) bekezdését. 1949 óta a német alaptörvényt 58 alkalommal módosították.
   
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK alkotmánya 1788. június 21-én lépett érvénybe, miután az államszövetség 13 tagállamából 9-ben ratifikálták. Csaknem két és egynegyed évszázados történetével az amerikai a világ legrégebbi, ma is alkalmazott alkotmánya, amelyet eddig mindössze 27 alkalommal módosítottak. Az első 10 alkotmány-kiegészítés az 1791-ben elfogadott Bill of Rights, az alapjogok törvénye. A legutóbb kiegészítés, amelyet 1992-ben fogadtak el, a szenátorok és képviselők fizetését szabályozza, s előírja, hogy az erre vonatkozó törvények csak a következő választási ciklusban léphetnek életbe.
   
A legfontosabb alapelv az alaptörvény sérthetetlensége: a törzsszöveg megváltoztathatatlan, ahhoz csupán alkotmány-kiegészítéseket lehet hozzáfűzni. Ha egy alkotmány-kiegészítés valamelyik korábbi rendelkezéssel ellentétes - még ha az eredeti szövegben szerepel is - akkor a későbbit kell alkalmazni.
   
Alkotmány-kiegészítést a szövetségi kongresszus két házának kétharmados többsége együttesen kezdeményezhet, illetve a tagállamok törvényhozásainak kétharmada hívhat össze gyűlést a módosítások előterjesztésére. A kezdeményezett módosításoknak meg kell felelniük a preambulumba foglalt szándékok és célok valamennyiének. A preambulum pedig a tökéletesebb unió megalkotását, az igazságosság megteremtését, a tagállamok biztonságának és nyugodt működésének garantálását, az államok közös védelmének biztosítását, a közjó és az általános jólét előmozdítását, valamint a "szabadság áldásainak" szavatolását irányozta elő, mind a lakosság, mind pedig az utókor számára.
   
Ahhoz, hogy az alkotmány-kiegészítések törvényerőre emelkedjenek, azokat a tagállamok háromnegyedében működő törvényhozásoknak vagy az azokban összehívott alkotmányozó gyűléseknek kell ratifikálniuk. E két megoldás közül a szövetségi kongresszusnak kell döntenie.

OLDALTÖRÉS: Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia

Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia    

NAGY-BRITANNIÁRÓL az a közkeletű vélemény, hogy "nincs alkotmánya". Mindazonáltal ebben az országban alakult ki a világ egyik leginkább alkotmányos politikai rendszere.
   
Az igaz, hogy brit alkotmány írásba foglalt egységes formában nem létezik. A brit alkotmányosság azonban számtalan - sok esetben ősi, több száz éves - jogforrásra, bírósági precedensítéletek tömegére, törvényerejű chartákra, jogi érvényű alapelvekre és konvenciókra épül. Egyedüli letéteményese a kétkamarás brit parlament, első számú őrzője pedig a nemrégiben létrehozott legfelsőbb bíróság. Ez a bírói fórum az utóbbi évszázadok egyik legsarkalatosabb brit alkotmányos reformjának eredménye.
   
A legfelsőbb bíróság másfél évvel ezelőtti életre hívásával az angol, illetve brit jogrendszer történetében először vált szét a törvényhozói és a legfőbb igazságszolgáltatási funkció. A legmagasabb jogi fellebbviteli fórum szerepét ugyanis addig - a fejlett parlamenti demokráciák között egyedülálló módon - a törvényhozás főrendi kamarája, a Lordok Háza látta el.
   
A brit alkotmányosság elemei között vannak meglehetősen ellentmondásosak, sőt diszkriminatívak is. Ezek egyik kirívó példája az 1701-ben kelt trónutódlási törvény, az Act of Settlement, amely a mai napig gondoskodik arról, hogy Nagy-Britanniának ne lehessen katolikus uralkodója, sőt még olyan sem, akinek a házastársa "pápista".

Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia    

NAGY-BRITANNIÁRÓL az a közkeletű vélemény, hogy "nincs alkotmánya". Mindazonáltal ebben az országban alakult ki a világ egyik leginkább alkotmányos politikai rendszere.
   
Az igaz, hogy brit alkotmány írásba foglalt egységes formában nem létezik. A brit alkotmányosság azonban számtalan - sok esetben ősi, több száz éves - jogforrásra, bírósági precedensítéletek tömegére, törvényerejű chartákra, jogi érvényű alapelvekre és konvenciókra épül. Egyedüli letéteményese a kétkamarás brit parlament, első számú őrzője pedig a nemrégiben létrehozott legfelsőbb bíróság. Ez a bírói fórum az utóbbi évszázadok egyik legsarkalatosabb brit alkotmányos reformjának eredménye.
   
A legfelsőbb bíróság másfél évvel ezelőtti életre hívásával az angol, illetve brit jogrendszer történetében először vált szét a törvényhozói és a legfőbb igazságszolgáltatási funkció. A legmagasabb jogi fellebbviteli fórum szerepét ugyanis addig - a fejlett parlamenti demokráciák között egyedülálló módon - a törvényhozás főrendi kamarája, a Lordok Háza látta el.
   
A brit alkotmányosság elemei között vannak meglehetősen ellentmondásosak, sőt diszkriminatívak is. Ezek egyik kirívó példája az 1701-ben kelt trónutódlási törvény, az Act of Settlement, amely a mai napig gondoskodik arról, hogy Nagy-Britanniának ne lehessen katolikus uralkodója, sőt még olyan sem, akinek a házastársa "pápista".

Nagy-Britannia, Franciaország, Hollandia    

NAGY-BRITANNIÁRÓL az a közkeletű vélemény, hogy "nincs alkotmánya". Mindazonáltal ebben az országban alakult ki a világ egyik leginkább alkotmányos politikai rendszere.
   
Az igaz, hogy brit alkotmány írásba foglalt egységes formában nem létezik. A brit alkotmányosság azonban számtalan - sok esetben ősi, több száz éves - jogforrásra, bírósági precedensítéletek tömegére, törvényerejű chartákra, jogi érvényű alapelvekre és konvenciókra épül. Egyedüli letéteményese a kétkamarás brit parlament, első számú őrzője pedig a nemrégiben létrehozott legfelsőbb bíróság. Ez a bírói fórum az utóbbi évszázadok egyik legsarkalatosabb brit alkotmányos reformjának eredménye.
   
A legfelsőbb bíróság másfél évvel ezelőtti életre hívásával az angol, illetve brit jogrendszer történetében először vált szét a törvényhozói és a legfőbb igazságszolgáltatási funkció. A legmagasabb jogi fellebbviteli fórum szerepét ugyanis addig - a fejlett parlamenti demokráciák között egyedülálló módon - a törvényhozás főrendi kamarája, a Lordok Háza látta el.
   
A brit alkotmányosság elemei között vannak meglehetősen ellentmondásosak, sőt diszkriminatívak is. Ezek egyik kirívó példája az 1701-ben kelt trónutódlási törvény, az Act of Settlement, amely a mai napig gondoskodik arról, hogy Nagy-Britanniának ne lehessen katolikus uralkodója, sőt még olyan sem, akinek a házastársa "pápista".

 FRANCIAORSZÁG hatályos alkotmánya - amely egyben az V. köztársaság alapító jogirata - 1958. október 4-e óta van érvényben.  Az új alaptörvény célja a fél-elnöki rendszer bevezetésével a végrehajtó hatalom megerősítése volt a törvényhozáshoz képest, preambulumát átemelték az előző, 1946-os alkotmányból.

Az 1958-as alkotmány értelmében alkotmánymódosítást a miniszterelnök javaslata alapján a köztársasági elnök vagy pedig bármely képviselő, illetve szenátor javasolhat. Azt a parlament mindkét házának meg kell vitatnia és szavaznia kell róla. Az egyszerű többséggel elfogadott alkotmánymódosítást népszavazással kell jóváhagyni, vagy ha az államfő úgy dönt, a két ház együttes ülésén a parlament háromötödös többséggel is ratifikálhatja azt. A köztársasági elnöknek a ratifikációt követően két héten belül alá kell írnia az alkotmánymódosítást. Az elmúlt 53 évben a francia alkotmányt 18 alkalommal 24 helyen módosították, de az államfő - Jacques Chirac személyében - csak egyszer engedte azt népszavazásra: 2000-ben, amikor az elnöki mandátumot hétről öt évre csökkentették.        
   
A kilencvenes évekig alig módosították az alkotmányt, azóta - elsősorban a nemzetközi szerződések ratifikálása miatt - szinte minden évben történt alkotmánymódosítást. A legutóbbi, 2008-ban megszavazott módosítás - amellyel az alkotmány passzusainak közel felét átírták - az államfő kezdeményezésére a teljes intézményrendszer reformját érintette. Az állampolgárok jogainak nagyobb garantálása és az alkotmánytanács hatáskörének kibővítése mellett egyszerre erősítette meg a parlament ellenőrzési, és növelte a köztársasági elnök hatalmi jogköreit, de kétszer öt évre korlátozta az elnöki mandátumot.
   
HOLLANDIÁBAN jelenlegi formájában 1983 óta van érvényben az alkotmány, de az alaptörvény eredeti szövege még 1815-ben, az önálló Hollandia megalapítását követően született az alkotmányos monarchiáról. 1848-ban az alkotmányt módosítva vezették be a parlamenti demokráciát.
   
Az alkotmánymódosítás holland procedúrája egyedülálló. A javaslatot először a törvényhozás két házának egyenként 50 százalék plusz egy szavazattal kell megszavaznia. Ezután feloszlatják a parlamentet, új választást tartanak, majd a mindkét háznak ismét meg kell szavaznia a szöveget, de ezúttal már kétharmados többséggel. A módosításhoz az Államtanáccsal is konzultálni kell.
   
A gyakorlatban mindazonáltal az utóbbi évtizedekben nem került sor új választásra kizárólag alkotmánymódosítás céljából. A módosítást összekötötték az eleve esedékes választással. 1996 óta pedig a felsőházat fel sem oszlatják, mert annak tagjait a holland rendszer értelmében a tartományi tanácsok jelölik ki, viszont a tanácsokat nem az országos képviselőválasztással egy időben újítják meg.
   
A legutóbbi módosítást 2008-ban hajtották végre, de mivel lényegében csak technikai jellegű változtatásáról volt szó a tartomány tanácsok elnöki pozíciójának megüresedésére vonatkozó szabályozásban, egy új törvény elegendőnek bizonyult a módosításhoz. 2005-ben a rendes procedúrával érdemibb módosítást eszközöltek a beteg önkormányzati vezetők helyettesítéséről - párhuzamosan pedig elvetették a közvetlen polgármester-választásra vonatkozó módosítási javaslatot.

OLDALTÖRÉS: Belgium, Ausztria, Csehország, Szlovákia

Belgium, Ausztria, Csehország, Szlovákia

BELGIUM alkotmánya 1831-ből datálódik. A legutóbbi radikális alkotmánymódosítás 1993-ban volt, amikor létrehozták a Választott Bíróság nevű testületet. E testület hatáskörét 2003-ban úgy bővítették ki, hogy az attól fogva lényegében alkotmánybírósági szerepet töltött be, 2007-ben pedig hivatalosan is Alkotmánybírósággá nevezték át.
   
Az alkotmány érdemi módosítása többlépcsős folyamat. Az első feltétel az, hogy szülessen két egybehangzó deklaráció, amely az alkotmánymódosítás szükségességéről szól. Az egyik ilyen nyilatkozatot a szövetségi parlament két háza, a másikat az uralkodó és a kormány közösen teszi.
   
E két nyilatkozat megtétele után automatikusan feloszlatják a szövetségi parlamentet, és új szövetségi parlamenti választásokat tartanak. A választások után az új szövetségi parlament módosíthatja azokat az alkotmánycikkelyeket, amelyeket előzőleg a két deklaráció módosítandónak ítélt. Az alkotmánymódosításról való szavazásnál a parlament mindkét házában a tagok kétharmadának jelen kell lennie, és a leadott szavazatok legalább kétharmadának igenlőnek kell lennie.
   
Belgiumban tehát az új parlamenti választások kötelező beiktatása után "a kétharmad kétharmada" szavazhat meg alkotmánymódosítást.
   
AUSZTRIÁBAN a szövetségi alkotmányt alkotmányos törvények és alkotmányos rendelkezések sokasága alkotja. Magját az 1920-as, 1929-ben új szerkezetbe foglalt szövetségi alkotmánytörvény képezi. A köznyelv gyakran ezt a törvényt nevezi az osztrák alkotmánynak vagy "az Alkotmánytörvények". Az Alkotmánytörvényt 1934-ben hatályon kívül helyezték, és 1945 májusában helyezték újra hatályba.
   
A tágabb értelemben vett osztrák alkotmány több mint száz módosításon esett át a második világháború vége óta. A módosításhoz a képviselők legkevesebb felének jelenléte mellett, a szavazatok kétharmada szükséges a törvényhozás alsóházában (Nemzeti Tanács). A tartományok jogosítványait érintő alkotmányos rendelkezések esetében ugyanezeknek a feltételeknek a parlamenti felsőházban (Szövetségi Tanács) is teljesülniük kell. Az alkotmány úgynevezett általános módosítását, vagyis alapelveinek - mint a jogállamiság, a demokratikusság, a szövetségi államforma és a köztársasági elv - illetve az Alkotmánytörvénynek az érdemi megváltoztatását azonban a parlament mellett népszavazásnak is jóvá kell hagynia. Népszavazást kell kiírni az alkotmánymódosításról akkor is, ha a képviselők egyharmada kéri ezt. Általános módosításra eddig egyszer volt példa, 1994-ben az európai uniós csatlakozáskor.

Belgium, Ausztria, Csehország, Szlovákia

BELGIUM alkotmánya 1831-ből datálódik. A legutóbbi radikális alkotmánymódosítás 1993-ban volt, amikor létrehozták a Választott Bíróság nevű testületet. E testület hatáskörét 2003-ban úgy bővítették ki, hogy az attól fogva lényegében alkotmánybírósági szerepet töltött be, 2007-ben pedig hivatalosan is Alkotmánybírósággá nevezték át.
   
Az alkotmány érdemi módosítása többlépcsős folyamat. Az első feltétel az, hogy szülessen két egybehangzó deklaráció, amely az alkotmánymódosítás szükségességéről szól. Az egyik ilyen nyilatkozatot a szövetségi parlament két háza, a másikat az uralkodó és a kormány közösen teszi.
   
E két nyilatkozat megtétele után automatikusan feloszlatják a szövetségi parlamentet, és új szövetségi parlamenti választásokat tartanak. A választások után az új szövetségi parlament módosíthatja azokat az alkotmánycikkelyeket, amelyeket előzőleg a két deklaráció módosítandónak ítélt. Az alkotmánymódosításról való szavazásnál a parlament mindkét házában a tagok kétharmadának jelen kell lennie, és a leadott szavazatok legalább kétharmadának igenlőnek kell lennie.
   
Belgiumban tehát az új parlamenti választások kötelező beiktatása után "a kétharmad kétharmada" szavazhat meg alkotmánymódosítást.
   
AUSZTRIÁBAN a szövetségi alkotmányt alkotmányos törvények és alkotmányos rendelkezések sokasága alkotja. Magját az 1920-as, 1929-ben új szerkezetbe foglalt szövetségi alkotmánytörvény képezi. A köznyelv gyakran ezt a törvényt nevezi az osztrák alkotmánynak vagy "az Alkotmánytörvények". Az Alkotmánytörvényt 1934-ben hatályon kívül helyezték, és 1945 májusában helyezték újra hatályba.
   
A tágabb értelemben vett osztrák alkotmány több mint száz módosításon esett át a második világháború vége óta. A módosításhoz a képviselők legkevesebb felének jelenléte mellett, a szavazatok kétharmada szükséges a törvényhozás alsóházában (Nemzeti Tanács). A tartományok jogosítványait érintő alkotmányos rendelkezések esetében ugyanezeknek a feltételeknek a parlamenti felsőházban (Szövetségi Tanács) is teljesülniük kell. Az alkotmány úgynevezett általános módosítását, vagyis alapelveinek - mint a jogállamiság, a demokratikusság, a szövetségi államforma és a köztársasági elv - illetve az Alkotmánytörvénynek az érdemi megváltoztatását azonban a parlament mellett népszavazásnak is jóvá kell hagynia. Népszavazást kell kiírni az alkotmánymódosításról akkor is, ha a képviselők egyharmada kéri ezt. Általános módosításra eddig egyszer volt példa, 1994-ben az európai uniós csatlakozáskor.

Belgium, Ausztria, Csehország, Szlovákia

BELGIUM alkotmánya 1831-ből datálódik. A legutóbbi radikális alkotmánymódosítás 1993-ban volt, amikor létrehozták a Választott Bíróság nevű testületet. E testület hatáskörét 2003-ban úgy bővítették ki, hogy az attól fogva lényegében alkotmánybírósági szerepet töltött be, 2007-ben pedig hivatalosan is Alkotmánybírósággá nevezték át.
   
Az alkotmány érdemi módosítása többlépcsős folyamat. Az első feltétel az, hogy szülessen két egybehangzó deklaráció, amely az alkotmánymódosítás szükségességéről szól. Az egyik ilyen nyilatkozatot a szövetségi parlament két háza, a másikat az uralkodó és a kormány közösen teszi.
   
E két nyilatkozat megtétele után automatikusan feloszlatják a szövetségi parlamentet, és új szövetségi parlamenti választásokat tartanak. A választások után az új szövetségi parlament módosíthatja azokat az alkotmánycikkelyeket, amelyeket előzőleg a két deklaráció módosítandónak ítélt. Az alkotmánymódosításról való szavazásnál a parlament mindkét házában a tagok kétharmadának jelen kell lennie, és a leadott szavazatok legalább kétharmadának igenlőnek kell lennie.
   
Belgiumban tehát az új parlamenti választások kötelező beiktatása után "a kétharmad kétharmada" szavazhat meg alkotmánymódosítást.
   
AUSZTRIÁBAN a szövetségi alkotmányt alkotmányos törvények és alkotmányos rendelkezések sokasága alkotja. Magját az 1920-as, 1929-ben új szerkezetbe foglalt szövetségi alkotmánytörvény képezi. A köznyelv gyakran ezt a törvényt nevezi az osztrák alkotmánynak vagy "az Alkotmánytörvények". Az Alkotmánytörvényt 1934-ben hatályon kívül helyezték, és 1945 májusában helyezték újra hatályba.
   
A tágabb értelemben vett osztrák alkotmány több mint száz módosításon esett át a második világháború vége óta. A módosításhoz a képviselők legkevesebb felének jelenléte mellett, a szavazatok kétharmada szükséges a törvényhozás alsóházában (Nemzeti Tanács). A tartományok jogosítványait érintő alkotmányos rendelkezések esetében ugyanezeknek a feltételeknek a parlamenti felsőházban (Szövetségi Tanács) is teljesülniük kell. Az alkotmány úgynevezett általános módosítását, vagyis alapelveinek - mint a jogállamiság, a demokratikusság, a szövetségi államforma és a köztársasági elv - illetve az Alkotmánytörvénynek az érdemi megváltoztatását azonban a parlament mellett népszavazásnak is jóvá kell hagynia. Népszavazást kell kiírni az alkotmánymódosításról akkor is, ha a képviselők egyharmada kéri ezt. Általános módosításra eddig egyszer volt példa, 1994-ben az európai uniós csatlakozáskor.

 A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG alkotmányát 1992 szeptember 1-jén fogadta el a Szlovák Nemzeti Tanács (parlament) Pozsonyban, amikor jogilag még létezett Csehszlovákia, de szinte már biztos volt, hogy két szövetségi köztársasága - Csehország és Szlovákia - 1993 január 1-től kezdve önálló államokat fognak alkotni. Az alkotmány betartását az alkotmánybíróság felügyeli, amely azonban nem a fővárosban, Pozsonyban, hanem a kelet-szlovákiai Kassán székel. Az alkotmányt a mai napig mintegy tucatnyi esetben módosították; a módosítások egy része Szlovákia európai uniós tagságával kapcsolatos. Alkotmánymódosítási javaslat, kísérlet azonban jóval több volt.
   
A szlovák alkotmányt a 150 tagú parlament módosíthatja, mégpedig legalább 90 képviselő támogatásával.
   
Módosításokat meghatározott számú képviselői csoport kezdeményezhet. A kormány szintén rendelkezik ezzel a felhatalmazással. Legutóbb például tavaly nyáron a kettős állampolgárságot kizáró jogszabály elfogadásával kapcsolatban módosította az alkotmányt az akkor kormányzó Robert Fico vezette balközép koalíció a szlovák parlamentben. A mai jobbközép kormánykoalíció a bíróságokkal és az ügyészséggel kapcsolatban szeretne néhány szabályt megváltoztatni, s ehhez az alkotmány módosítására lesz szükség.    
   
A szlovák alkotmány egységes dokumentum, s nincsenek olyan részei, amelyeket eltérő módon lehetne megváltoztatni.
   
A CSEH KÖZTÁRSASÁG alkotmányát 1992. december 16-án fogadták el; néhány nappal azelőtt, hogy véglegesen a múlté lett a szövetségi csehszlovák állam, és Csehország, valamint Szlovákia 1993. január elsején kihirdették önállóságukat. Függelékként a cseh alkotmány szerves részévé vált az általános emberi szabadságjogok teljes listája is.
   
Az alkotmány betartását az alkotmánybíróság felügyeli, székhelye Brünn.
   
Az alkotmányt alkotmánytörvényekkel lehet kiegészíteni, illetve módosítani. Az alkotmánytörvények elfogadásához a 200 tagú képviselőházban háromötödös (120 képviselő) többségre, míg a 81 tagú szenátusban a szavazáskor jelenlévő szenátorok háromötödös többségére van szükség.
   
A hatályos szabályok szerint alkotmánymódosítást meghatározott nagyságú képviselői vagy szenátori csoportok kezdeményezhetnek. Ilyen joga a kormánynak is van. Egyéni vagy népi kezdeményezésre nincs lehetőség.
   
Az elmúlt majdnem két évtizedben több alkotmánymódosítás is volt, ezek jelentős része Csehország európai uniós tagságával függ össze

OLDALTÖRÉS: Belgium, Ausztria, Csehország, Szlovákia

Románia, Ukrajna, Oroszország, Kína

ROMÁNIÁBAN az 1991-ben elfogadott alkotmány van hatályban, amit eddig egyszer módosítottak 2003-ban. Az alkotmányozó hatalom letéteményese a két kamarából, az alsó- és a felső házból álló parlament.    
   
Alkotmánymódosítást kezdeményezhet a képviselők vagy szenátorok egynegyede, a végrehajtó hatalom részéről pedig az államfő, aki csak a kormány javaslatára kezdeményezhet alkotmánymódosítást. Lehetőség van népi kezdeményezésre is, ebben az esetben 500 ezer szavazati joggal rendelkező személy aláírása szükséges a sikeres indítványozáshoz.
   
A román alkotmánynak van egy cikkelye, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek nem módosíthatóak. Ilyen elv például a politikai pluralizmus, a nemzetállam, a bíróságok függetlensége.
   
Az alkotmánymódosítás külön zajlik a parlament két házában. A képviselőházban és a szenátusban is csak kétharmados többséggel lehet elfogadni a módosításokat. Amennyiben eltérés van a két ház által elfogadott törvényszöveg között, akkor a két ház vezetősége egyeztethet, ha ezek után sem sikerül összhangba hozni a két féle változatot, akkor a parlament együttes ülésen dönti el, melyik alkotmánymódosító változatot támogatja.
   
Romániában az alkotmányozó hatalom felett csak az alkotmánybíróság rendelkezik ellenőrző hatáskörrel olyan értelemben, hogy a taláros testületnek az elfogadásra javasolt alkotmánymódosítást már tervezet formájában is meg kell vizsgálnia, majd elfogadás után is a testülethez lehet fordulni. Az alkotmánybíróság hatáskörét megerősítették úgy, hogy most már nem vizsgálhatja felül a parlament a taláros testület jogszabályok alkotmányosságáról hozott döntéseit
   
UKRAJNA  parlamentje, a 450 tagú Verhovna Rada, mint alkotmányozó testület, hosszú folyamat záróakkordjaként 1996. június 28-án fogadta el az ország alaptörvényét, amelyet eddig egyszer módosítottak, majd eredeti formájában visszaállítottak.
   
A preambulumból és 15 részből álló chartális ukrán alkotmány erősen korlátozza az alaptörvény módosításának kezdeményezésére jogosultak körét. Az alkotmány módosítására irányuló törvénytervezetet a parlamentnek csak Ukrajna elnöke vagy a parlamenti képviselők nem kevesebb mint egyharmada, azaz 150 honatya nyújthat be. Az alkotmánymódosító tervezetet a törvényhozás csak azt követően tárgyalhatja, hogy azt az alkotmánybíróság jóváhagyta.
   
Az alkotmány stabilitását hivatott biztosítani az alaptörvénynek az a kitétele is, amely szerint a parlament által elutasított alkotmánymódosító törvénytervezet egy éven belül nem terjeszthető ismételten a törvényhozás elé. Hasonlóképpen a parlament egy cikluson belül nem módosíthatja az alkotmánynak ugyanazt a rendelkezését.
       
Ugyancsak jelentős mértékben korlátozott az alkotmány általános rendelkezéseit tartalmazó és a választásokról, a népszavazásról, valamint magának az alaptörvénynek a módosításáról szóló részek megváltoztatásának a lehetősége. Ilyen jellegű módosításokat csak az elnök és a képviselők legalább egyharmada kezdeményezhet, az elfogadásukhoz pedig a képviselőtestület kétharmados szavazattöbbsége szükséges, amit az elnök által kitűzött országos népszavazásnak is meg kell erősítenie. Az alkotmány ezen részeinek módosítását célzó törvényjavaslat elutasítás esetén csak a következő parlamenti ciklusban nyújtható be ismét a törvényhozásnak. A többi rész módosítási eljárása valamivel egyszerűbb.

Románia, Ukrajna, Oroszország, Kína

ROMÁNIÁBAN az 1991-ben elfogadott alkotmány van hatályban, amit eddig egyszer módosítottak 2003-ban. Az alkotmányozó hatalom letéteményese a két kamarából, az alsó- és a felső házból álló parlament.    
   
Alkotmánymódosítást kezdeményezhet a képviselők vagy szenátorok egynegyede, a végrehajtó hatalom részéről pedig az államfő, aki csak a kormány javaslatára kezdeményezhet alkotmánymódosítást. Lehetőség van népi kezdeményezésre is, ebben az esetben 500 ezer szavazati joggal rendelkező személy aláírása szükséges a sikeres indítványozáshoz.
   
A román alkotmánynak van egy cikkelye, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek nem módosíthatóak. Ilyen elv például a politikai pluralizmus, a nemzetállam, a bíróságok függetlensége.
   
Az alkotmánymódosítás külön zajlik a parlament két házában. A képviselőházban és a szenátusban is csak kétharmados többséggel lehet elfogadni a módosításokat. Amennyiben eltérés van a két ház által elfogadott törvényszöveg között, akkor a két ház vezetősége egyeztethet, ha ezek után sem sikerül összhangba hozni a két féle változatot, akkor a parlament együttes ülésen dönti el, melyik alkotmánymódosító változatot támogatja.
   
Romániában az alkotmányozó hatalom felett csak az alkotmánybíróság rendelkezik ellenőrző hatáskörrel olyan értelemben, hogy a taláros testületnek az elfogadásra javasolt alkotmánymódosítást már tervezet formájában is meg kell vizsgálnia, majd elfogadás után is a testülethez lehet fordulni. Az alkotmánybíróság hatáskörét megerősítették úgy, hogy most már nem vizsgálhatja felül a parlament a taláros testület jogszabályok alkotmányosságáról hozott döntéseit
   
UKRAJNA  parlamentje, a 450 tagú Verhovna Rada, mint alkotmányozó testület, hosszú folyamat záróakkordjaként 1996. június 28-án fogadta el az ország alaptörvényét, amelyet eddig egyszer módosítottak, majd eredeti formájában visszaállítottak.
   
A preambulumból és 15 részből álló chartális ukrán alkotmány erősen korlátozza az alaptörvény módosításának kezdeményezésére jogosultak körét. Az alkotmány módosítására irányuló törvénytervezetet a parlamentnek csak Ukrajna elnöke vagy a parlamenti képviselők nem kevesebb mint egyharmada, azaz 150 honatya nyújthat be. Az alkotmánymódosító tervezetet a törvényhozás csak azt követően tárgyalhatja, hogy azt az alkotmánybíróság jóváhagyta.
   
Az alkotmány stabilitását hivatott biztosítani az alaptörvénynek az a kitétele is, amely szerint a parlament által elutasított alkotmánymódosító törvénytervezet egy éven belül nem terjeszthető ismételten a törvényhozás elé. Hasonlóképpen a parlament egy cikluson belül nem módosíthatja az alkotmánynak ugyanazt a rendelkezését.
       
Ugyancsak jelentős mértékben korlátozott az alkotmány általános rendelkezéseit tartalmazó és a választásokról, a népszavazásról, valamint magának az alaptörvénynek a módosításáról szóló részek megváltoztatásának a lehetősége. Ilyen jellegű módosításokat csak az elnök és a képviselők legalább egyharmada kezdeményezhet, az elfogadásukhoz pedig a képviselőtestület kétharmados szavazattöbbsége szükséges, amit az elnök által kitűzött országos népszavazásnak is meg kell erősítenie. Az alkotmány ezen részeinek módosítását célzó törvényjavaslat elutasítás esetén csak a következő parlamenti ciklusban nyújtható be ismét a törvényhozásnak. A többi rész módosítási eljárása valamivel egyszerűbb.

Románia, Ukrajna, Oroszország, Kína

ROMÁNIÁBAN az 1991-ben elfogadott alkotmány van hatályban, amit eddig egyszer módosítottak 2003-ban. Az alkotmányozó hatalom letéteményese a két kamarából, az alsó- és a felső házból álló parlament.    
   
Alkotmánymódosítást kezdeményezhet a képviselők vagy szenátorok egynegyede, a végrehajtó hatalom részéről pedig az államfő, aki csak a kormány javaslatára kezdeményezhet alkotmánymódosítást. Lehetőség van népi kezdeményezésre is, ebben az esetben 500 ezer szavazati joggal rendelkező személy aláírása szükséges a sikeres indítványozáshoz.
   
A román alkotmánynak van egy cikkelye, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek nem módosíthatóak. Ilyen elv például a politikai pluralizmus, a nemzetállam, a bíróságok függetlensége.
   
Az alkotmánymódosítás külön zajlik a parlament két házában. A képviselőházban és a szenátusban is csak kétharmados többséggel lehet elfogadni a módosításokat. Amennyiben eltérés van a két ház által elfogadott törvényszöveg között, akkor a két ház vezetősége egyeztethet, ha ezek után sem sikerül összhangba hozni a két féle változatot, akkor a parlament együttes ülésen dönti el, melyik alkotmánymódosító változatot támogatja.
   
Romániában az alkotmányozó hatalom felett csak az alkotmánybíróság rendelkezik ellenőrző hatáskörrel olyan értelemben, hogy a taláros testületnek az elfogadásra javasolt alkotmánymódosítást már tervezet formájában is meg kell vizsgálnia, majd elfogadás után is a testülethez lehet fordulni. Az alkotmánybíróság hatáskörét megerősítették úgy, hogy most már nem vizsgálhatja felül a parlament a taláros testület jogszabályok alkotmányosságáról hozott döntéseit
   
UKRAJNA  parlamentje, a 450 tagú Verhovna Rada, mint alkotmányozó testület, hosszú folyamat záróakkordjaként 1996. június 28-án fogadta el az ország alaptörvényét, amelyet eddig egyszer módosítottak, majd eredeti formájában visszaállítottak.
   
A preambulumból és 15 részből álló chartális ukrán alkotmány erősen korlátozza az alaptörvény módosításának kezdeményezésére jogosultak körét. Az alkotmány módosítására irányuló törvénytervezetet a parlamentnek csak Ukrajna elnöke vagy a parlamenti képviselők nem kevesebb mint egyharmada, azaz 150 honatya nyújthat be. Az alkotmánymódosító tervezetet a törvényhozás csak azt követően tárgyalhatja, hogy azt az alkotmánybíróság jóváhagyta.
   
Az alkotmány stabilitását hivatott biztosítani az alaptörvénynek az a kitétele is, amely szerint a parlament által elutasított alkotmánymódosító törvénytervezet egy éven belül nem terjeszthető ismételten a törvényhozás elé. Hasonlóképpen a parlament egy cikluson belül nem módosíthatja az alkotmánynak ugyanazt a rendelkezését.
       
Ugyancsak jelentős mértékben korlátozott az alkotmány általános rendelkezéseit tartalmazó és a választásokról, a népszavazásról, valamint magának az alaptörvénynek a módosításáról szóló részek megváltoztatásának a lehetősége. Ilyen jellegű módosításokat csak az elnök és a képviselők legalább egyharmada kezdeményezhet, az elfogadásukhoz pedig a képviselőtestület kétharmados szavazattöbbsége szükséges, amit az elnök által kitűzött országos népszavazásnak is meg kell erősítenie. Az alkotmány ezen részeinek módosítását célzó törvényjavaslat elutasítás esetén csak a következő parlamenti ciklusban nyújtható be ismét a törvényhozásnak. A többi rész módosítási eljárása valamivel egyszerűbb.

 OROSZORSZÁG  jelenlegi alkotmánya 1993-ban  lépett életbe. Az alkotmányozó hatalom a parlament két házáé, de a módosítás elfogadásához szükséges az Oroszországhoz tartotó szubjektumok - megyék, köztársaságok, autonóm területek, stb. - helyi parlamentjei kétharmada általi jóváhagyás.
   
Módosítást az államfő, a parlament felső illetve alsóháza (a Szövetségi Tanács és a duma), a kormány, a szubjektumok törvényhozó testületei, valamint a parlament alsó, illetve felsőházában helyet foglaló képviselők legalább ötöde kezdeményezhet.
   
Az alaptörvény fejezetei eltérő módszerekkel módosíthatók:
   
Az 1., 2., és 9., fejezetet a parlament nem módosíthatja. Az 1. fejezet címe Az alkotmányos rend alapjai, a 2. fejezet az emberek és a polgárok jogait és szabadságjogait rögzíti, a 9. fejezet pedig az alkotmány módosításaira, illetve az alkotmány átdolgozására vonatkozó szabályokat tartalmazza.
   
Ezek módosításhoz az szükséges, hogy a parlament két házának háromötödös többségével összehívjanak egy alkotmányozó gyűlést. E testület megerősítheti az alkotmány változatlan formában, vagy kidolgozhat új alkotmányt, amelynek elfogadásához a testület kétharmados többsége és népszavazáson történő megerősítés szükséges: a népszavazás abban az esetben fogadja el az új alkotmányt, ha részt vesz rajta a szavazásra jogosultak több mint fele, és a szavazatot leadó polgárok több mint 50 százaléka támogatja a módosítást.    
   
További fejezetek (3-8) módosításánál elegendő az az eljárás, amely a szövetségi törvények elfogadásához szükséges, és jóvá kell hagynia a helyi parlamentek legalább kétharmadának.
   
A Föderáció felépítéséről szóló, 3. fejezetet még egyszerűbben lehet módosítani, nyilván mert az abban szereplő témák - például névváltoztatások - nem érintik a lakosságot. 
   
Az orosz alkotmányt  ritkán módosították: legutóbb 2008-ban Dmitrij Medvegyev elnök kezdeményezésére az államfő mandátumát hat, a parlamenti képviselőkét öt évre emelték.
   
A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN (KNK) 1954 óta van alkotmány, a jelenleg hatályos immár a negyedik, és már többször módosították. A legutóbb - 1982-ben - elfogadott Alkotmányt már négy alkalommal módosították, a legutóbb: 2004-ben. Az alaptörvényt, illetve módosításait kizárólag az Országos Népi Gyűlés (ONGY), vagyis a parlament emelheti törvényi erőre, betartását maga az évente egyszer ülésező ONGY, illetve annak hathetente összeülő állandó bizottsága ellenőrzi. A nemzetközi alkotmánybírósági együttműködésben az ONGY jogi bizottsága vesz részt, a kontrollnak ugyanakkor nincs külön szerve.
   
A KNK 1949. október elsejei kikiáltása előtt két nappal az első Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (ma is működő népfront-szerű szervezet) elfogadott egy programadó dokumentumot, amely évekig ideiglenes alkotmányként szolgált. 1954 szeptemberében, miután a népi gyűlési rendszert választásokkal létrehozták, az ONGY első plenáris ülésén elfogadták az ország első alkotmányát. Három évvel később - 1957-ben - azonban gyakorlatilag érvényét veszítette, miután a Kínai Kommunista Párt meghirdette a burzsoá jobboldal elleni harcot.
   
Kína második alkotmánya 1975-ben - a kulturális forradalom kilencedik évében - született. A történészek silány munkának tartják, amit azzal indokolnak, hogy az egész országban káosz uralkodott, állandó társadalmi zavargások voltak, Kína gazdaságilag lebénult.
   
A harmadik alkotmány 1978-ban született, amikor a szétzilált országban megkezdődött a rend helyreállítása. A rákövetkező két évben kétszer módosítottak rajta, s miután a változtatásokkal sem sikerült a valós helyzethez és törekvésekhez igazítani, a vezetés egy új előkészítése mellett döntött. A feladatot kapott bizottságnak több mint két évébe telt, amíg elkészült a javaslatával.
   
A tervezetet társadalmi vitára bocsátották, amely négy hónapon át állítólag a lakosság közel nyolcvan százalékának bevonásával zajlott le. Ennek eredményeként megközelítően száz helyen végeztek módosításokat, mielőtt 1982 decemberében elfogadták. Ezt követően 5-6 évente - legutóbb - 2004-ben módosították. A módosításokkal a társadalmi, gazdasági átalakulást, többnyire a valós folymatokat, a megfogalmazódó igényeket követték.
   
1988-ban a módosítás például a szocialista gazdaságot kiegészítő magángazdaság legalizálását szolgálta. 1993-ban az alkotmányban a korábbi "tervgazdaságot" felváltotta a "piacgazdaság". Az 1999-es módosítással pedig a jogállamiság hangsúlyozása kapott szerepet és a magántulajdon státusza is megerősödött: a piacgazdaság "fontos alkotóelemévé" vált.
   
2004-ben - mások mellett - a magántulajdon védelme, az emberi jogok tisztelete és a társadalom biztonságának megerősítése kapott hangsúlyt az alaptörvényben. Így került a szövegébe, hogy a "törvényesen szerzett magántulajdon sérthetetlen, és nem szenvedhet hátrányt a köztulajdonnal szemben". Vagy: "az állam tiszteletben tarja és védi az emberi jogokat".