Ellensúly helyett egyensúly: beiktatták Schmitt Pál köztársasági elnököt

"Egyensúly, mint mondottam és nem ellensúly az a szerep, amit be kívánok tölteni" - fogalmazott a közelnegyed órás beszédében. Hozzátette: minden erejével azon lesz, hogy a lehető legszélesebb körű nemzeti egyetértésen nyugvó, a nép akaratát tükröző törvényei és alaptörvénye legyen az országnak. Hangsúlyozta: közhivatalánál fogva, kellő mértéktartással, aktív részese kíván lenni az alkotmányozás folyamatának. 

Mint mondta, a világ számos, történelmére büszke ország alaptörvényére jellemző az állam gyökereinek, dicső múltjának deklarálása, és a nemzet alapvető értékeinek felmutatása. Ezért javasolni fogja, hogy az alaptörvény előszava tartalmazza a kereszténységre történő utalást és a Szent Koronát, mely, szavai szerint, a magyarság európaiságának és európai értéktartalmának jelképe.

Hozzátette: egy széleskörű egyetértésen nyugvó alkotmány, a törvények törvénye lehetőséget nyújt a társadalmi megbékélésre, erkölcsi alapértékeink újragondolására. Schmitt Pál szerint az elnöki feladathoz az alkotmány szövege ad körvonalakat azzal, hogy meghatározza a legfontosabbakat: a nemzet egységének kifejezését és a demokratikus rend feletti őrködést.

Úgy fogalmazott: Göncz Árpád, Mádl Ferenc és Sólyom László korábbi államfők munkája, egyéniségük, céljaik és stílusuk mind külön-külön és együtt csiszolta az elnökséget olyan intézménnyé, melyre a magyarok még ma, a bizalmatlanság, a csalódások korában is mély tisztelettel tekintenek. Köszönet illeti őket, hiszen, mint fogalmazott Schmitt Pál, ők az elnöki szerepből méltóságot formáltak. 

E feladatra ugyanis törvény nem, csak az ember képes - jelentette ki.

Kiemelte: bízik abban, hogy a következő öt év újabb fontos színnel, újabb értékkel gazdagítja az elnökséget. Hozzátette: megnyugtató alapot ad számára, hogy felkérése e feladatra olyan széleskörű felhatalmazásból született, amely húsz esztendős demokráciánkban egyedülálló.

Schmitt Pál új köztársasági elnök közölte, nem programot hirdet, hanem segítő kezet kíván nyújtani minden magyarnak. Hozzátette: minden igyekezetével azon lesz, hogy megóvja és gazdagítsa magyar anyanyelvet. Kiemelte azt is: aki az anyanyelvet nem ismeri és szereti, az igazán más nyelveket, kultúrákat és népeket sem tud majd megérteni, nehezebben tudja a világban a helyét megtalálni.

Közölte: mint olimpiai bajnok megvív azért, hogy a sport is az alkotmány szövegének része legyen. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nemzet egészségét kockáztatjuk azzal, hogy csak minden tízedik magyar ember sportol többé-kevésbé rendszeresen.

Az új államfő elnöki vállalásai között lesz az is, hogy az életen át tartó tanulás ügyét, a tudásalapú, versenyképes magyar nemzetet szolgálja, segítse az oktatást, a tudományos életet, kiálljon a pedagógus életpálya erkölcsi és anyagi megbecsültsége mellett - közölte. Elmondta, hogy gyakran látogat majd egyetemeket, vidéki iskolákat, kapcsolatot kíván teremteni az elnöki hivatal, a Magyar Tudományos Akadémia és a különböző szellemi műhelyek között. 

"Elnöki küldetésem bárhová szólít is a világban, mindenhol szeretnék az ott élő magyarokkal találkozni" - jelentette ki, majd hozzátette: biztatni fogja őket, hogy a lelki kötödésen túl éljenek a kettős állampolgárság várva-várt lehetőségével.

Schmitt Pál szerint fájó valóság, hogy még mindig sokan vannak, akik szerint a nemzeti érzelmek nem vállalhatók, különösen, ha nem úgy mennek a dolgok, mint azt szeretnénk.   Úgy fogalmazott: "el fogjuk érni közösen, hogy mindannyiunk számára felemelő érzés lesz magyarnak lenni".

Az új köztársasági elnök beszédének végén megköszönte felesége és családja támogatását. Pénteken délelőtt a Himnusz dallamaival kezdődött meg Schmitt Pál köztársasági elnöki hivatalba lépési ünnepsége; a ceremónia helyszíne - a viharos időjárásra való tekintettel - a Szent György térről átkerült a Sándor-palota belső udvarába.

Az ünnepség körülbelül 200 meghívott vendége, köztük Orbán Viktor miniszterelnök, Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, Boross Péter volt miniszterelnök, Kövér László házelnök a Sándor-palota belső udvarában kísérte figyelemmel a ceremóniát.

Az ünnepségre meghívást kaptak a miniszterek, az államtitkárok, a diplomáciai testület tagjai, a történelmi egyházak képviselői, a határon túli magyar szervezetek vezetői, valamint az összes volt köztársasági elnök.

Sólyom László volt köztársasági elnök nem ment el az eseményre, ahogy az MSZP és az LMP is jelezte, hogy nem vesznek részt az ünnepségen, mert közlésük szerint későn kaptak rá meghívást.

A hivatalba lépési ünnepségen egy debreceni kislány vezetésével elénekelték a Himnuszt, ezután Nagy Gábor Tamás, a Budavári Önkormányzat polgármestere köszöntötte a vendégeket. A Csillagszemű Gyermektáncegyüttes előadása után Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművészek Bartók Béla művét adták elő. Mécs Károly színművész verset mondott, Miklósa Erika előadóművész pedig elénekelte A csitári hegyek alatt című dalt a meghívottaknak.

Schmitt Pált, a Fidesz-KDNP jelöltjét június 29-én választotta meg köztársasági elnöknek az Országgyűlés. A titkos szavazáson már az első fordulóban eldőlt, hogy ki kerüljön a legfőbb közjogi méltóság tisztségébe: a képviselők közül 263-an támogatták szavazatukkal a házelnököt.

OLDALTÖRÉS: A magyar államfő rezidenciája: a Sándor-palota - HÁTTÉR

A magyar államfő rezidenciája: a Sándor-palota

A magyar államfő rezidenciája: a Sándor-palota

A magyar államfő rezidenciája: a Sándor-palota

Ünnepélyes körülmények között lépett hivatalba pénteken Schmitt Pál megválasztott köztársaság elnök.

Az MTI-Sajtóadatbank összeállítása a magyar államfők rezidenciájául szolgáló történelmi épületről:

A budavári Szent György téren álló palotát 1803 és 1806 között emeltette Sándor Vince gróf és felesége, Szapáry Anna grófnő, miután 22 ezer akkori forintért megvásárolták Buda városától az értékes telket a rajta álló két kaszárnyaépülettel együtt. Máig tisztázatlan, hogy ki volt az építész: feltehetően a neves bécsi építőmester, Johann Aman valósította meg Pollack Mihály terveit. Ami biztos: az alkotók a korabeli Közép-Európa egyik legszebb klasszicista palotájával ékesítették a Várhegyet a kor technikai nívójának is megfelelve: központi fűtéssel, nyugati divatú télikerttel.
   
Az egyemeletes, háromhomlokzatos palota élete kezdettől összefonódott a politikával. Ferenc császár öccse, József nádor - aki jó barátságban volt a tulajdonosokkal - itt tett eleget udvari kötelezettségeinek, s az elbeszélések szerint a falak között maga Ferenc császár és szövetségese, I. Sándor orosz cár is megfordult 1815-1816 tájékán. 1831-ben a palota a Pallaviciniek tulajdonába került, akik bérleményként átengedték az államnak: 1851-ben Albrecht főherceg, Magyarország kormányzója és főparancsnoka költözött be ide, majd az 1867-es kiegyezéskor Andrássy Gyula miniszterelnök szemelte ki kormányrezidenciának a királyi vár szomszédságában álló palotát. A korszak jeles építésze, Ybl Miklós ekkor alakította ki az épület miniszterelnökségi funkcióknak megfelelő belső tereit, berendezését. 1881-ben Tisza Kálmán miniszterelnök javaslatára az addigi bérlemény állami tulajdon lett: az ár 179 422 forint és 50 krajcár volt, plusz két Sugár úti (ma: Andrássy út) telek.
   
A vétellel megoldódott a miniszterelnökség végleges elhelyezése, de hamarosan megindult a panaszáradat, mely szerint a Sándor-palota egyre szűkösebben tud megfelelni feladatainak. A XIX. század végén, a XX. század elején egyre-másra születtek tervek az épület lebontására, áthelyezésére, illetve átépítésére, de pénzhiány és takarékosság miatt a belső átrendezéseknél (1910-ben, 1929-1931-ben) nem történt több, s a kormányrezidencia a helyén maradt. Az épület déli, a királyi palota felőli bejáratát protokolláris alkalmakra tartogatták, általában a Szent György tér felől lehetett bejutni a miniszterelnökségre. A földszinten helyezkedtek el az irodák, az emeleten, a Dunára néző fronton volt a miniszterelnöki lakosztály és a hivatali rezidencia, a sarokteremben pedig a minisztertanács ülésezett. Az emeleten, a déli szárnyon voltak a fogadások, rendezvények reprezentatív helyiségei, mint a tükörterem, a Mária Terézia szalon, a gobelinterem.
   
A Sándor-palota sorsát jó időre megpecsételték a II. világháborús bombázások. A rommá lett épületről sokáig nem hoztak döntést, az 1945 utáni kormányok ebben sem akartak közösséget vállalni elődeikkel. A romos palota 1956-ban került csak tető alá, majd egészen 1983-ig kellett várni a külső renoválás befejezésére. A tényleges hasznosításra viszont továbbra sem születtek tartós tervek; egy kormányrendelet például építészeti múzeumnak jelölte ki az épületet, majd megfogalmazódott, hogy esetleg az Elnöki Tanácsnak adjon otthont. Az 1980-as évek végén - miközben folyt a régészeti feltárással egybekötött rekonstrukció - felmerült, hogy nagyszabású kormányrendezvények kapjanak itt helyet, egyesek pedig hotelként hasznosították volna. 1990-ben az Antall-kormány vette újból tervbe a Miniszterelnöki Hivatal ideköltöztetését, amire - elismerve a helyreállítás szükségességét - az 1994-ben alakult Horn-kormány nemet mondott.
   
Az 1998-as kormányváltást követően, miután lekerült a napirendről a miniszterelnökségnek a Néprajzi Múzeum helyére való költözése, a kormány 8,5 milliárd forintot irányzott elő, hogy 2002. március 15-ig begyógyítsák "a még meglévő háborús sérüléseket", s ennek érdekében helyrehozzák a Sándor-palota, a Karmelita Rendház, az egykori Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Főparancsnokság épületét. Az 1999-es kormányrendelet kormányfői hivatal céljaira szorgalmazta a felújítást, s az Orbán-kormány tervbe is vette az ideköltözést. A helyreállítási munkálatok befejeztével 2002. május 3-án történt meg a Sándor-palota műszaki átadása, s a rákövetkező hetekben szállították le a Miniszterelnöki Hivatal által megvásárolt bútorokat, festményeket, berendezési tárgyakat.
   
A 2002-es választások után hivatalba lépett Medgyessy Péter kormányfő viszont úgy foglalt állást, hogy nem akarja a világörökség részeként nyilvántartott Sándor-palotába helyezni hivatalát. Így, mikor a felújítás befejeződött, egy időre megnyitották az épületet a nagyközönség előtt, majd az Országgyűlés 2002. november 5-én alkotott törvényt arról, hogy a Sándor-palota a köztársasági elnök és hivatala elhelyezésére szolgáljon. A jogszabály indoklásában szerepel, hogy a helyreállított Sándor-palota olyan reprezentatív műemlék épület, amely megfelel azoknak a protokolláris és biztonsági kívánalmaknak, amelyek az államfő elhelyezése során támaszthatóak.
   
A Sándor-palota államfői rezidenciává történt kijelölése lehetőséget biztosított a köztársasági elnöknek és hivatalának arra, hogy elköltözzön az Országház épületéből, ezzel is kifejezve: a legfőbb közjogi méltóság az Országgyűléstől elkülönült, független alkotmányos tényező. A rezidencia első lakója Mádl Ferenc köztársasági elnök volt, aki 2003 januárjában költözött be, őt 2005 augusztusában Sólyom László követte.