Hőség, kasza és aratás Bükön - mutatjuk!

Már negyed évszázada szervezi meg a fürdőváros a nyári programsorozatán belül az Aratóünnepet:

- Korábban a turisztikai vonzereje számított, ami ugyan most is kiemelkedő jelentőségű, azonban mára inkább egy missziót tölt be az Aratóünnep azzal, hogy bemutatja azt, hogyan is zajlott régen a kézi aratás – mondta el kérdésünkre dr. Németh Sándor polgármester, aki szerint ez napjainkban már majdhogynem egy tudomány.

Hozzátette, hogy a mostani, 26. Aratóünnep azért is különleges, mert délelőtt Balogh Lajos nyelvész professzor Büki tájszótár című könyvének új, bővített kiadásának bemutatója zajlott le, majd fotókiállítás is nyílt az Átriumban a korábbi esztendő aratási képeiből. Ezt ökumenikus istentisztelet követte, majd látványos felvonulás hintókkal, lovas kocsikkal Bükfürdőre, ahol a kézi kaszás aratóverseny zajlott.

A megnyitón Majthényi László, a Vas Megyei Közgyűlés elnöke köszöntötte a helybélieket, a vendégeket és persze az aratóbandákat: múltidéző gondolatai között megemlékezett arról, hogy számos néprajzi és egyházi hagyomány kötődik az aratáshoz. Az utóbbival kapcsolatban megemlítette az út mentén látható pléh- és betonkereszteket – mint szavaiból kiderült, ezeket azért állították a földek mellé, hogy Isten áldását kérjék rájuk.

A kilenc aratóbandát dr. Németh Sándor polgármester ajándékkal köszöntötte. A színpadon láthattuk Hegyfalu, Vitnyéd, Törökbálint (Bük testvérvárosa), Nagytétény, Nagygeresd, Őrimagyarósd, Fertőszentmiklós, Répcelak és Bük csapatának képviselőjét. Répcelakot külön érdemes kiemelni, hiszen a legidősebb marokszedő-jányka, Kovács Pálné Mariska néni is hozzájuk tartozik: a 86 esztendős hölgy – mint megtapasztaltuk a búzamezőben - a mai napig az egyik legügyesebb csapattag! A bandák egyébként általában tucatnyian dolgoztak, így a több mint száz résztvevővel gyorsan ment a munka.

A nagygeresdiek között találtuk meg az ünnepség talán legifjabb fiatalemberét: Könczöl Janó három éves, és szüleivel már harmadik alkalommal vesz részt a hagyományőrző büki napon – mint kiderült, eddig mindig nagyon élvezte. Édesapja, Könczöl János a bandában kaszásként dolgozott, családja a kordonon kívül drukkolt neki és társainak.

Csakúgy, mint ahogy a többieknek is a több száz mosolygós érdeklődő a hőségben, a búzamezőn.