A vasút visszahív - Érdekek és nosztalgiák a KMKK-ban

Celldömölk fejlődéséhez a 19. század végétől erőteljesen hozzájárult az a tény, hogy a dunántúli vasúthálózat kiépítése során jelentős vasúti csomóponttá vált: 1873-ra itt épült ki az ország legnagyobb állomása. Nem véletlen, amikor a települést 1979-ben (35 éve) várossá nyilvánították, első címerébe belekerült a vasutas szárnyaskerék is. (A celli vasút történetét az a Fehér Tamás állította össze, aki januárban, a város 35. születésnapján, frissen alapított rangos önkormányzati kitüntetést vehetett át a polgármestertől.)

A vasutasváros jelentőségének csökkenéséhez paradox módon a fejlődés járult hozzá: a gőzmozdonyt fölváltotta a dízel, ezután jött a villamosítás. Mindezek következtében – ahogy a találkozón Fehér László polgármester utalt rá – nincs már szükség a vonalakon ötven kilométerenként vasúti központokra. Úgyhogy Celldömölk ma nem kifejezetten „vasutasváros”, a hagyományokat azonban őrzik.

Rendszeresen a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár ad helyet például a vasutasklubok dunántúli regionális találkozójának. Az idén negyedszer vállalta a házigazda szerepét a celldömölki Kemenesaljai Nyugdíjas Vasutas Klub, és a KMKK galériája ismét megtelt a MÁV egykori dolgozóival. Érkeztek kollégák Székesfehérvárról, Tapolcáról, Sopronból, Szombathelyről, Nagykanizsáról; megint részt vett az eseményen Horváth László, a Vasutas Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének elnöke, aki köszöntőjében ezúttal a határozott, jól artikulált érdekképviselet jelentőségét hangsúlyozta.

A házigazda klub élén Czigány Gyula áll, aki a régi celli MÁV-vontatási főnökségről ment nyugdíjba. Fehér László hangsúlyozza: a celli vasutasklub tagjai mindig szívesen vállalkoznak a város érdekében önkéntes munkára.