Hitközeli hétköznapok

Visszaülök a helyemre, ismét belekapaszkodok a kapucsínómba, és eszembe jut, hogy tényleg igaz lehet, amit már nem tudom kitől hallottam vagy olvastam: hogy a csoda soha nem valamilyen égzengéses pillanat, amikor megnyílnak az egek, hanem amikor látsz valamit, egy tárgyat, vagy éppen egy emberi arcot, és megérted a viszonyát a világhoz: mondjuk ki bátran, a titkát. Legtöbben és legtöbbször azonban belevakulunk a valóságba, érzékszerveink eltompulnak, képtelenek vagyunk meglátni, megérezni a hétköznapi csodákat.

Nagyon jó, hogy (az amúgy maga is kiváló fotográfus) Korzenszky Richárd tihanyi perjelnek eszébe jutott, hogy egykori pannonhalmi diáktársa számára kiállítást szervezzen az ország legszebb panorámájához, mert Tóth Imre hitközeli képei, suhanó apácái, meggyötört és mosolygós arcú papjai, hitük hétköznapjait cipelő hívei finoman figyelmeztetnek, hogy lehetnek akármilyen jók vagy rosszak is a kilátásaink, az igazi emberi élet valójában ég és föld között, bennünk zajlik.

(Aki nem hiszi, járjon utána: üljön le a Rege kávézó egyik ablak melletti asztalához, rendeljen egy kapucsínót, nézzen fel az égre, aztán le a Balatonra, és aztán a képekre. Csendesen csak figyeljen: magára, magába. És működni kezd a dolog .)