Fölébredtem és jöttek a sorok...

Bognár Stefániának 2004-ben jelent meg első, Emberé az álmodás című önálló kötete. Egy év múlva Tűztükrök címen látott napvilágot válogatása, az idei, Littera Novánál megjelent Szabálytalan szivárvány pedig hét szonettkoszorút tartalmaz.

A szonettkoszorús mánia , ahogy a költőnő nevezi, másfél évig tartott, mialatt huszonkét alkotás született a meglehetősen kötött és terjedelmes műfajban. Most már úgy érzi, a forma elviszi a tartalmat, s már eljött az újabb szerelem, a disztichon. Talán ezekben a formai bravúrokban érhető egyedül tetten a matematikusi képzettség. A precízen lüktető verssorok azonban jóval többek a forma játékánál: életbölcsesség, gazdag szellemiség ölt testet a leleményes nyelvi fordulatokban. S már kiadóban van egy aforizmagyűjtemény... Nem beszélve arról a kétnyelvű antológiáról, melyet René Bonnerjea indiai származású nyelvész, költő adott ki angol és magyar versekből. A klasszikusok mellett néhány ma élő magyar költő - köztük Bognár Stefánia - lefordított versei is helyet kaptak a kötetben.

Olyan nap nincs, hogy valamit ne írjak. Tanulom a mesterséget és rettentő sokat gyakorolok. Kiírom magamból a mérgemet, az örömömet. Attól sem riadok vissza, ha ismerősök alkalmi verset kérnek, házi használatra, azt is szépen megcsinálom. De nem vagyok a magam menedzsere, nem keresem a nyilvánosságot. Akinek ez fontos, az tud róla. Amit össze tudok spórolni a konyhapénzből, az mind a könyvekre megy. Nincs szponzorom. Nem akarok ügyeletes költő lenni, csak írni akarok. A verseimben benne vagyok, a dolgok magyarázgatását meg feleslegesnek tartom.