Gólyahiradó Atommal

Szombathely - Bloggerünk belefáradt a gólyapásztorkodába, de fogát összeszorítva utolsó erejével csak azért is a megírta tábornaplóját.

Csermák Zoltán

Az idő nem kedvezett számunkra csütörtökön, így az összes vetélkedőt a főiskola épületében, azon belül pedig a díszteremben tartottuk meg, nem volt sajnos szökőkútátúszás, elmaradt a koldulás és az összes szabadég alá tervezett programunk. Persze azért így is frenetikus volt a hangulat s pár perc alatt csordultig töltötték a gólyák a termet, lelkesebb gólyapásztorok (mint én is), az ajtó mellett felállított ideiglenes büfét látogattuk, így habosabb oldaláról néztük a programokat. Hogy milyen feladatok is voltak? Lássuk párat:

- tojásdobálás (cél: minél messzebbről dobni egymásnak a tojást és elkapni törés nélkül). Pár embernek ez nehézséget okozott, így hamar, mondhatni képen dobták egymást, de az ügyesebbek közt már a terem hosszát lassan meghaladó mértékig nőtt a távolság és akrobatikus ugrásokkal kápráztatták el a nebulókat.

- Tánc (cél: meglepetésszámokra jó mozgást előadni). Ebben a feladatban ha hasonlítani szeretném a párosokat, akkor láttunk egy kis dirty dancing beütésű tüzes, egy kis Travolta-Olivia N-J.-os Grease-es, és egy Uhrin Benedek Kiszel Tünde haknis párt is. Ez utóbbi páros egymás kezét fogva csak vigyorgott és valahol az értékelhetetlen szint keskeny határmezsgyéjén egyensúlyozott.

- Rodeó-bika (cél: sokáig a bikán maradni) Ez is egy kedvelt eszköz volt sokak számára, én is kipróbáltam, de hamar elhagytam a gépi-taurust, nem erre fejlesztettem ki combizmaimat. A 16 vagy 18 másodperces rekordot felállító hölgynek ezúton üzenem, hogy mélységesen tisztelem, ill. nyugodtan megadhatná a telefonszámát, mert fantáziadússá tesznek az ilyen jó képességű lányok.

- Tojásvezetés (cél: végigvezetni egy fiú lábszárán (nadrágon belül) egy tojást törés nélkül). Ezt a feladatot fényképekkel nem dokumentáltam, de ez nem is aggaszt, hisz a képek ránézésre eléggé mást sugallnának egy külsősnek. A fiúknak tetszett a feladat, ezt az arcukra kiült kéjenc bárvigyorból sikerült leszűrnöm, viszont sok lány is mosolygott akció közben, kérem szépen: így kell összehozni a gólyákat).

- A hagyományos temperás-testfestés is nagy sikert aratott a galériában is megtekinthető cigiző köldökű sráccal, jelentem még később is láttam hasonló színezésben, lehet, hogy ez bejön a lányoknak. Gyorsan be is szerzek magamnak egy kupac temperát és vietnámos-amerikai-háborús küllemet magamra öltve becserkészem a többi programot.

- Nővé válás (cél: legnőiesebb fiú). A gólyatábor alatt (tavalyi tapasztalatom alapján) ez az egyik legneccesebb feladat. De a gólyák ügyesek, a pásztorok pedig aktívak, így nem kellett aggódni, hogy nem lesznek újabb Terry Black-ek.

- Éneklés (kinyírni a dobhártyákat). Nagy kulturális merényleteket elkövetett énekesek fantasztikus arzenáljából idéződtek fel a jobbnál-jobb dallamok (Jimmy, Csonka Pici, Romantic) A közönség és a nézők össze-összeránduló arcát elnézegetve némelyik oktáv vagy hangsáv már káros hatással volt a környezetére.

A programok végeztével a „Ne tülekeggyé, me’ pofán váglak!” elnevezésű akcióban vehettek részt a korgó gyomorral érkezők természetesen ingyen (elvileg gulyás leves volt kiírva, a szakácsok kitettek magukért, hogy hasonló ízt próbáljanak elérni (több-kevesebb sikerrel). Az eső végett a Vad Fruttik együttes koncertjét a Papayába költöztették, ahol karaoke „sóval” egybekötve fantörpikus hangulat uralkodott. A: „Csinálj egy fotót rólunk!” és a „Fényképezzél le!” – mondatok beleégtek agyam kies tájainak mélyebb rétegébe, mert többször hallottam ezt, mint azt, hogy helló vagy szia.

Szolgálati közlemény: ezúton is üzenném az egy-két kompromitáló felvételt kérőknek, hogy nem áll módomban sem lefényképezni, sem feltölteni a galériába azt, hogy épp melyik cimbora hol és hogy intézi folyóügyeit a szabadban.

A dizsiből szálingózni kezdtek a gólyák és külsősök is, valamikor három és fél négy közt kijőve már-már elég üresnek tűnt az iskola új „hivatalos szórakozóhelye” az éjféli sűrűsségéhez képest. Hideg volt és minden vizes az egész napos esőzés végett, ennek köszönhetően még pár rögtönzött break-bemutatót nézhettünk végig a domboldalról levezető lépcsőn. Mint minden rendes gólyapásztor mi is szárnyaink alá vettük gólyáinkat és elkísértük őket ebben a csúnya sötét csípős levegőjű éjszakában.

Valamikor hajnalban sétálgatva otthonom felé ért utol a felismerés, hogy már nem fogom megírni a cikket és a képeket sem biztos, hogy feltöltöm, mert a blogger hazafelé sétálva puha ágyra várva kísérte figyelemmel az ébredező várost. Nagyon jól esett ez a kis hajnali séta, egy jó beszélgetés után van idő gondolkodni miközben a kocsiktól nyüzsgő utakon egy-egy autó elhalad és a „Csótó” felszínén is fátyolosan úszik a köd, persze a bevitt élményfokozó italok hatása végett is jó, ha sétálunk egy kicsit a friss levegőn és tisztul az agyunk. Vacogó fogakkal és az Ady téri pékséget útba ejtve értem haza kis otthonomba, hogy alhassak három órát az évnyitóig, ahol újra terelgethetjük a gólyákat a beiratkozáshoz. A második nap már csak ilyen, hasonlít nagyon az utolsóhoz, buli éjjel-nappal, velejéig gólyatábor.

Nagy luxust megengedve magamnak három és fél órát aludtam, így csak az évnyitó elejéről sikerült lekésnem. A harmadik nap fantasztikus programmenete így is elég unalmasra sikeredett. Délelőtt évnyitón kellett ülniük szegény szédelgő és másnapos gólyáknak (tisztelet a kivételnek), nyakig begombolt inggel a Sportházban, ahol mint minden évben ismét átadták az arany-ezüst-gyémánt-diplomákat és mindenféle díjat a francia érdemrendtől az Oscar-ig a régóta katedrán állomásozó pedagógiai nyugdíjas alakulatnak. Ezt a részét nagyon nem díjazzák a diákok, emlékszem, mi is unatkoztunk. Pár oldal beszéd és az előttünk ülő öltönyének csíkjai háromszori megszámolása után jöhet a pacsi-party, amikor mindenki kivonul és kezet fog valamelyik dékánnal. A hivatalos cécók után megvadult tehéncsordaként áradt ki a tömeg a teremből, és még ki sem érve az ajtón pár másodperc alatt tűzkövek százait csiholták sercegő hanggal a dohányosok.

Ezek után mindenki beiratkozott központilag és készültek a csapatok az egyéni feladatokra, próbálták a vasárnapi műsorokat. Este viszont próbákat és feladatokat félretéve az Ocho Macho koncertet várta a népes tábor izgatottan a színpad előtt. A hangolás alatt is voltak táncoslábúak a színpad előtt, de a koncert kezdetére megtelt a pálya lelkes rajongókkal és műanyag-poharakkal. Az Ocho Macho fergeteges hangulatot teremtett, az első sorokban lévők ütemes ugrálása valószínűleg Új-Zélandon is érződött. Több ismerősömet faggattam az együttes milyenségéről, de sokan nem is ismerték, persze közülük sokan a tömegben tűntek fel olyan aktív közreműködéssel, hogy már csak a rajongói pólót hiányoltam róluk. A jó hangulatú koncert után, a kissé hideg idő és a pár napja tartó megpróbáltatások végett is nagyon hamar szétszéledt a tömeg, egy kisebb-nagyobb keménymag tartotta már csak a frontot sörsátor-ügyileg, ügyelve arra, hogy a megkent zsíroskenyerek fogyjanak úgy, mint a megkezdett söröshordók tartalma is. Éjfél környékén még megjelent a sokak számára Savaria karneválról ismert formáció, az FMzerO pár tagja és rögtönzött dobolás ill. tűztánc-előadást tartottak a kis közönségnek, megjegyzem sikerrel. De ezek után már tényleg elindultam én is haza, hisz a fáradt bloggernek pihennie kell egy kicsit, ha szeretne a többi napról is tudósítani, a fáradt gólyapásztornak pihennie kell egy kicsit, hogy jó irányba terelje a gólyáit első napjaikban a főiskolán, a fáradt Atomnak pihennie kell egy kicsit…

Garai Antal „Atom”

Képgalériák: 

Gólyatábor második nap
Gólyatábor harmadik nap
Gólyatábor negyedik nap

Kapcsolódó anyag:

A főiskola nem csak hülyeségből áll

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!