Minden ritmus

A marokkói népzene kevés fogódzót ad az európai fülnek: melódiák nincsenek, csak kurta motívumok, szenvedélyes felkiáltások. Harmóniákról beszélni sem lehet, a vokálok is inkább szenvedélyes falka-jellegűek, mint kidolgozottak, felépítettek, mívesek. Csak a ritmus az, amibe fogódzhatunk - ha tudunk, mert a lüktetés, a hangsúly állandóan változik: mire megtaláljuk az egyet , már más a képlet. Tapsolunk, de nem olyan könnyű rákapaszkodni a törzsi dalok ritmusára, mint egy európai táncdaléra.

Valljuk be, sokszor azt hisszük, a természeti népek végtelenül egyszerű emberek, érzéseik, gondolatviláguk már-már irigylésre méltóan világos, áttekinthető. Kemény cáfolat erre ez a zene: aki ilyen ritmusokat kitalál, sőt bonyolítja, csavarja, nem lehet primitív ember - sugallja a Gnawa Trance Music zenéje.

A civilizált ember mindig arra törekedett, hogy olyan hangszereket építsen, amelyeken egymaga is olyan hangzást produkálhasson, mint egy egész zenekar. A számítógépek világában odáig jutottunk, hogy hangszerén már játszania sem kell, mégis egy egész zenekar szól a hangszórókból. Évszázados igyekezete közben hallgatói számára egyre érdektelenebb törekvése és zenéje.

A természeti népek, népzenészek ezzel ellentétben mindig közösségben zenélnek. Sok egyszerű hangszerből építették fel a bonyolult hangzást, és a zene nem megélhetési, hanem örömforrás számukra - természetes, hogy a hallgató ezt azonnal megérzi. Hogy jön a marokkói zene egy sárvári étterembe? - aggódtam egy picit, miközben vártam a kezdésre. De ha volt is fal a két távoli kultúra között, az az első pillanatban leomlott: a második dalt már egy Sárváron régóta ismert marokkói együttestől hallgattuk meg.

A dobkísérettel elénekelt-eltáncolt dal után színpadra lépnek. Csellónál is kisebb, de bőgőhangú pengetős hangszer adja az alapot, a férfikórus - melynek tagjai táncolnak is közben - a sivatagi viharról, egy sánta tevéről vagy egy szerencsétlen sorsú karavánról énekelnek. A ritmus gyorsul, a szenvedély egyre tüzesebb. Eksztázis-közelben egyszerre csak vége. a művelődési ház munkatársának bevezető szavai szerint többtételes mű egy-egy részét halljuk ma este. A teljes produkció amúgy hétórás, és gyakran előadják. Aki hét órát képes ilyen örömmel, erőbedobással zenélni, annak a teljes éle-tét kiteszi a zene, így boldog egész életében.

Markó Péternek,

Ebből az életérzésből kaptunk szerda este egy szeletnyit. De nekünk már ez is igen-igen sokat jelentett.