Eladták a lelküket a rockabillynek

- Hogyan lettetek Magyarország első számú rockabilly-jei, hogy találtatok rá erre a műfajra?

- Nem mi találtunk rá a rockabilly-re, hanem a zene talált meg magának minket. Egészen kis korunkban 11-12 évesen nem is nagyon lehetett ilyen zenét hallani, csak a Magyar Rádió zenetörténeti műsoraiban. Amíg a többi gyerek legózott és golyózott, addigra mi már túl voltunk Elvis Presley-n.

- Felnyírt, fejtetőn kissé felállított és hátrafésült hajad jellegzetes rockabilly viselet, kezeid tetoválások borítják, azért így nem lehet akárhol dolgozni. Mivel foglalkozol a magánéletben?

- Rengeteg munka és koncert van mögöttünk, nemcsak Európában, hanem a világ más részein is ismertek lettünk, ez és a rockabilly szubkultúra kitölti minden percünket. Főállású zenész vagyok, más nem fér bele. Egyszer egy német újságban írták rólunk, hogy rajtunk keresztül egy egész nemzet szubkultúrája hallatja a hangját, amikor külföldön nyilatkozunk, ez nagy felelősség. Egyébként amikor nem zenélek, akkor minden más, társművészeti ágakkal foglalkozom.



A Mystery Gang idén már 11 éve képviseli hazánkban a rockabilly-t - Fotó: Garai Antal 'Atom'

- Mint például színházszerű előadások? Nemrégiben adtátok elő a Privát Buddy Holly sztorit a Művészetek Palotájában, ami nem akármi, nem mindennapi koncert volt. Milyen érzés volt Buddy szerepében zenélni?

- Nagyon nagy élmény volt számunkra és érdekes dolog is egyben. A tragikusan fiatalon meghalt Buddy Holly elképzelt utolsó másfél óráját elevenítettük fel, az utolsó koncertjét. Fantasztikus volt, hogy nem a Mystery Gang játszik Buddy Holly-dalokat, hanem mi magunk bújtunk Buddy Holly bandájának bőrébe. Egy gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy Buddy lehettem, remélem lesz még rá alkalmam sokszor. Április elején a Gödör Klubban újra előadjuk a műsort.

- Akkor ez nem csak egy jelmezes koncert, amin Buddy számait játszátok?

- De nem ám! Ez egy kultúrtörténeti előadás, van benne filmvetítés, színház, zene és szórakozás. Egyébként számtalan hasonló ötletem van a közeljövőre. A Mystery Gang néhány jövőbeli projektje is a színházasdi felé fog kalandozni, jó folytatásai lesznek a Buddy Holly sztorinak.

- Ez kicsit meglepő, ezentúl nem lesz pepita nadrág, hot rod póló és tombolás a színpadon?

- Dehogynem. Hamarosan elkészül az új videoklipünk, ősszel pedig érkezünk az új abummal, és nemsokára jelentkezünk pár új dallal is. Március 28-án a nemzetközi kapcsolatokat ápoljuk majd Szombathelytől mintegy 20 km-re, az ausztriai Bildeinben, a Közép-Európai Rockabilly Találkozón. Német, szlovák, több osztrák banda és mi fogunk fellépni a fesztiválon, ahol azért összerázódik pár ország szubkultúrája. Érdekes lesz!

- Szubkultúra, szubkultúra, annyit halljuk ezt a rockabilly kapcsán. Mennyire van jelen Magyarországon ez a szubkultúra, hétköznap is ott van az utcán, vagy csak a koncerteken láthatjuk a képviselőiket?

- Az utóbbi időben felfejlődött a rockabilly kultúra. Egyre nyitottabbá válnak rá az emberek, terjed a kór. Embertípustól függetlenül szerintem mindenkiben benne van a rock and roll érzés, amit aztán egy jó csapat jó időben és jó helyen elő tud hozni belőle. A magyar rockabilly kultúrában még benne van kicsit a balkáni feeling, de hamarosan azért levetkezi ezt is magáról. Igazából a koncertjeinkre sokan járnak olyanok, akik valamilyen más zenei irányzatból érkeznek, skaból, punk-ból, hard core-ból, szinte mindig szubkultúra-műfajokból. Amikor mi kezdtük ezt a rockabilly műfajt, anno 11-12 évesen, akkor a hallgatók 99 százaléka fiú volt, ma pedig koncertjeink közönségének 80 százaléka lány, akik nagyon benne vannak ebben a rockabilly-ben kulturálisan. Ilyenkor megdobban a szívem, hogy nem hiába nyomjuk már 11 éve ezt az egészet. Már Amerikában, a rockabilly hazájában is dicsérnek minket, ami nagyon jól esik.



A Mystery Gang februárban, a Végállomás Klubban

- Nem hiába, a nevetek már összenőtt a rockabilly-vel. A Made in Hungária című film vágott arcú fenegyerekét, Brennert is te játszottad. Hogy jött ez a szerep?

- Először szaktanácsadónak kértek fel, hogy a korszak ismeretét átadjam a stábnak. Köztudott, hogy nagy gyűjteményem van és jó rálátásom a korszakra, komolyan foglalkozom ezen időszak amerikai, európai és magyarországi kultúrtörténetével, megtisztelve éreztem magam. Aztán Fonyó Gergő rendező és Tasnádi István forgatókönyvíró egy közös találkozó alkalmával úgy gondolta, hogy írnak az én habitusomra egy kisebb szerepet. Nagyon örültem a felkérésnek, kitüntető érzés volt, remélem lesz még rá példa, hogy filmben szerepelhetek, akár ilyesmi, akár más szerepkörben, nem tagadom, érdekel a film és a színház világa.

- Február végén a Mystery Gang először lépett fel Szombathelyen ebben a felállásban. Mit tudhatunk az új dobosról, Tamási Lászlóról?

- Lacival régi haverok vagyunk, régebben már zenéltünk együtt, s egy ideje már körvonalazódott, hogy mi együtt fogunk játszani. Szerencsénk van, mert a műfajba maximálisan beleillő dobossal dolgozunk, ez nagyon jó lehetőségeket ad majd az új lemezen mindenféle zenei vágyunk kiélésére, természetesen a rock and roll és a rockabilly halmazán belül.

- Minden koncerteteken kiül egy mondhatni eszelős tekintet az arcotokra, ez nagyon jól visszaköszön a fotókon is. Megdöbbentő, hogy milyen gumiarcotok van fellépés közben. Ez egy afféle védjegy, a show része? Vagy három ilyen típusú embert hozott össze a sors egy bandába?

- Azt hiszem, hogy a mimikánk a rock and roll iránti mániákus megszállottságunkat tükrözi. Jó lenne ezzel bánni, de sajnos nem tudjuk befolyásolni, magától jön. Sokszor meglepődünk a koncertfotóinkon, hogy milyen arcokat vágunk. A mozgásunkkal egybevetve néha olyan, mintha a balett és a gumiarc műfaját kevernénk a színpadon. Én letérdelek vagy dobolok, Singer feláll a bőgőre, ezek mind maguktól jönnek, jól érezzük magunkat. Öntörvényűek, öncélúak és interaktívak vagyunk. A vérünkből jön, 11-12 évesen aláírtuk a szerződést, amiben eladtuk a lelkünket a rockabilly-nek.