Szép tájak, nyugalom, Ausztria közelsége: egyre több a betelepülő Kőszeghegyaljára

Martis Anna előbb a budai várkerületből Szentendrére, majd onnan Kőszegre költözött. Mi vitte az ország  egyik szép helyéről a másikra? 

A fiam akkoriban egy amerikai, magyar vegyesvállalatnál dolgozott, s egy amerikai kollégája megkérte: egy szép, ősi magyar városban segítsen keresni neki  ingatlant. Továbbította nekem a kérést. Éppen Bükfürdőn üdültem, onnan  átjártam kávézni a Struccba, Kőszegre. 

Kőszeg ősi is, szép is, érdeklődtem, kiderült: a Jurisics téren régóta van egy eladó ház. Nagyon megtetszett. Korábban sokszor foglalkoztatott a Vas megyébe költözés gondolata. Anyai nagyanyám vasi, a család ősi tuszkulánuma meg a közeli Nemeskér. 

Az amerikainak nem kellett a ház, én viszont nagyon szívesen ideköltöztem. A budai vár és Szentendre után. A várból azért költöztem oda, mert jobb levegőre vágytam, de a kőszegi levegő még jobb a szentendreinél. Bistey Béla Zsolt az Alföldről települt át családjával Bozsokra. Ott élnek már tíz éve egy szép házban, kecskéket is tartanak. 

A Hortobágyon volt egy vendéglőnk, már nemzetközileg is híresek voltak a Betyárnapok, amelyeket szerveztünk, de forráshiányra hivatkozva nem kaptunk a rendezésükhöz támogatást. Éreztem, súlyos problémák lesznek az országban. 

Akkor döntöttük el, hogy a gyerekek érdekében át kell települnünk a nyugati országrészbe. Az anyósom egy tanítványa révén jutottunk el Velembe, ahol megvásároltunk egy nyaralót. Azután körülnéztünk Sopron, meg a Fertő környékén, végül Bozsok egyetlen eladó házát vásároltuk meg. Nyugodt, polgári életre vágytunk, megragadott a táj szépsége is, de leginkább az döntött a letelepedés mellett, hogy Kőszegen van egy kitűnő gimnázium, egy kilométerre a határon túl ott van Európa, osztrák iskolák a nyelvtanulás lehetőségével. Ki is használták a gyerekeink. Akkoriban még nem volt divat, Rohoncra vittük iskolába nap mint nap az egyik lányunkat. Tíz éve élünk itt. Két év után polgármesternek jelöltek a falumban, a Kőszeghegyalja Idegenforgalmi Egyesület elnöke vagyok, de még mindig többen megkérdezik: Alföldi vagy? Miért jöttél ide? 

Borsodiak vagyunk a feleségemmel együtt  kezdi történetüket a Cákon élő Fehér Csaba.  1999-ben megszűnt Polgáron a munkahelyem, akkor érdeklődtem, ismerősöm ajánlott állást Kőszegen. Négy gyeremekünk van, a gyerekeinknek egy jó levegőjű, egészséges környezetű, élhető helyet kerestünk, családi házat, jó mezőgazdasági adottságokkal.

Tyúkjaink, bárányaink, kecskéink vannak. 1999-2004 között vidékfejlesztési menedzser voltam, 15 falu tartozott hozzám. Rengeteg emberrel megismerkedtem. Itt sokkal megfontoltabbak, bölcsebbek az emberek. A keleti országrészben jobban jellemzi a mentalitást a szalmaláng effektus. 

Galambos Attiláné Szegedről költözött családjával Kőszegre. Miért éppen ide?  A legfontosabb ok: mindkét gyerekünk allergiás volt, az orvos környezetváltozást javasolt nekik  kezdi történetüket.  Ideköltözésünk után fél évvel mindenfajta gyógyszert elhagyhattak, pedig Szegeden még télen is szedniük kellett. Alföldiek vagyunk, de elegünk volt belőle. Szeretjük a hegyeket. 150-170 kilométert kellett utaznunk, hogy Magyarországon hegyhez érkezzünk.

Szeged a délszláv háború után a Balkán kapujává lett. Maffiák, leszámolások. Nem voltam ott nyugodt. Sopron is számításba jött, oda is szívesen mentünk volna, de 25-30 százalékkal magasabbak az ingatlanárak. A kőszegi, szegedi árak megegyezőek.

Nyomós érv volt még Kőszeg mellett: édesanyám az élettársához Grazba költözött, ott él. Közelebb vagyunk hozzá. Ma is úgy gondolom, nagyon jó döntést hoztunk.