Break: nem csak néptáncra járhat a gyerek, hanem fejen is pöröghet

 A zenei- és divattrendekről, az uralkodó életérzésről beszélgettünk tinikkel a napokban. A srácok a lazább stílust kedvelik, a hip hop kultúrát, amelynek egyik legjobb csatornája a Music Television és persze az internet. A beszélgetés során kiderült, hogy az internetezés ma már inkább a napi rutin része, mintsem elfoglaltság. Már mindenhol hozzá lehet férni a webhez, így suli után nem az a főprogramja a fiatalságnak, hogy internetezzen, hanem valami más is. Jogos a kérdés, hogy mi? Erre kerestük a választ közösen, végül a sporton és a hobbikon át a táncnál lyukadtunk ki, ami meghatározó tud lenni tizenéves korban, pláne egy olyan táncközpontú városban, mint Szombathely.

Megannyi műfajt oktatnak a városban, a társastánctól a keleti, illetve a latin táncokon át a hip hop-ig. Még itt cseng a Dirty Dancing második részének dallama fülünkben, még élénken élnek a karneváli hastánc-előadások képei, de a lazábbak inkább a hip hop felé húznak, a csapból is az folyik, s egy „bőgatyás” buliban sem menő keringőzni. Hamar arra is fény derült, hogy a break (b-boying) és a hip hop kultúra többi tánca egy „más világ”, ott nem érvényesülhet mindenki, ahhoz profinak kell lenni. E meglátás szerintünk némileg sántít, hiszen senki sem születik profi táncosnak, hogy igaz-e, arról megkérdeztük Kőhalmi Andrást, Köcit, aki jártas ebben a témában s méltán híres ebben a szubkultúrában.

- Én úgy vettem észre az évek során, hogy ezektől a táncstílusoktól még tartanak kicsit a fiatalok, egy menő klikként kezelik a breakeseket, akik közé nem, vagy csak nagyon nehezen lehet bebocsátást nyerni. Nemrégiben a Derkovits lakótelepen hallottam, ahogy hat fiatal épp azon tanakodik, hogy oda merjenek-e menni az áruháznál táncoló breakesekhez, vagy ne. Most megnyugtatok mindenkit: a breakesek nem harapnak – mondta el Köci, aki szerint furcsa ez a hozzáállás, hiszen ez a kultúra mindig is nyitott volt a világra.

 - Az igaz, hogy az utcán fejlődött és érlelődött ez a műfaj, ez a szubkultúra, de ez nem jelenti azt, hogy utcagyereknek kell lenni ahhoz, hogy valaki részese legyen. Én is azon dolgozom épp különféle tánctanulási lehetőségeket adva a fiataloknak, hogy leromboljam ezeket a falakat. Hozzáteszem, hogy ez nem csak a táncról szól, aki ebbe a kultúrába érkezik mást is kap. A hip hop jelmondata is ezt sugallja: „Peace, Unity, Love and Having Fun!”, azaz Béke, közösség, szeretet és érezd jól magad! – hirdeti Köci, aki ezt próbálja továbbadni a fiatal generációnak, aki annyira missziójának érzi ezt, hogy tánc-képzést is indított a megye több városában is.

 - Én úgy gondolom, az „új generációt” elnézve, hogy lehetőséget kell adni arra, hogy ne csak unatkozzanak. Nem azt mondom, hogy kötelezően menjenek táncolni, csak foglalják el magukat, zenével, sporttal, bármivel, ami mozgás vagy kultúra – a hip hop csak az egyik alternatíva.

A break, a hip hop a ’60-as, ’70-es években fejlődött ki az utcán, és ott is maradt. Amikor a média később befogadta a fekete zenét olyannyira felkapott lett, hogy a nyolcvanas években szinte a fellegekig emelkedett a stílus, világdivatot hozott. Az üzleti világ nem rontotta el, az utcán maradt, ezzel megőrizte eredetiségét, s talán ezért hallani sokszor, hogy „original”. Angliában már támogatja az állam a break-táncosokat, mint ahogy Németországban is. Ezekben az országokban már rájöttek, hogy időben meg kell ismertetni a fiatalokkal ezeket a világokat, ugyanis része lesz életüknek, akár mellettük, akár benne.

Szombathelyen is méltán híres világbajnok break-csapatok vannak, mint például az Elementary Force, a Suicide Lifestyle vagy az Enemy Squad. Köci, a magyarországi hip hop kultúra alapítóinak egyik oszlopos tagja már fiatalon megismerkedett Európa és Ázsia-szerte ezzel a szubkultúrával.

- 18 évesen mentem ki külföldre, fejest ugortam ezzel a mélyvízbe, de nyitott voltam és nyitottak voltak rám, így amikor elkaptam a fonalat olyan megkönnyebbülés fogott el, mint amit akkor érez az ember, ha hosszú idő után feljön a víz alól s friss levegőhöz jut – fűzte hozzá. A hip hop már a színház világába is betört, a pécsi nemzetközi tánctalálkozón az Urban Dance Team (melynek Kőhalmi András is tagja), bemutatott egy hip hop táncszínházi produkciót, amely elnyerte a szegedi, a győri balett igazgatójának és a táncművészek tetszését is, s ezzel a hip hop kultúra bekerült a magyar táncos szakma köreibe is.

A beszélgetések végén arra a következtetésre jutottam, hogy nem új a jelenség, már régen is tudták, hogy az unatkozó tinik játszótéri padon való ücsörgéséből nem mindig jó dolog sül ki. Annak idején kiküldtek minket az udvarra focizni, beírattak zeneiskolába, nem hagyták, hogy a tévé előtt tespedjünk. Ma annyiban változott a helyzet, hogy a televízió helyett a monitor fénye világítja be a szobákat, s kicsit szabadabban követik a fiatalok a trendeket. Ma már nem csak néptáncra járhat a gyerek, hanem (akár) még fejen is pöröghet.